bélyegkép|280px|Vázlatrajz a „Vrba-Wetzler jelentés” angol nyelvű változatából az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborban lévő gázkamrák és krematóriumok elhelyezkedéséről Az Auschwitz-jegyzőkönyv, más írásmóddal: auschwitzi jegyzőkönyv, (néha Vrba–Wetzler-jelentés néven említik) az auschwitzi koncentrációs táborból megszökött két rab, Rudolf Vrba és Alfréd Wetzler beszámolója alapján 1944 április végén Szlovákiában készített, mintegy 60 oldalas összefoglaló irat a táborban történtekről, a tömeges gyilkolás tényéről, méreteiről és módszereiről, kordokumentum a náci népirtásról. Szövegét kezdetben titkos csatornákon terjesztették, az első részleteit külföldön publikálták. Magyarországra is gyorsan eljutott, de tartalma annak idején nem került nyilvánosságra. Közvetve valószínűleg így is hozzájárult a budapesti zsidóság deportálásának megakadályozásához.
Keletkezése 1944. április 10-én Walter Rosenberg és Alfred Wetzler, két szlovákiai zsidó fogoly megszökött az auschwitzi koncentrációs táborból. Már április 7-én eltűntek és a tábor félig elkészült szektorában elbújva várták ki a hajtóvadászat végét, csak akkor hagyták el a lágert. További tíz nap alatt érték el a szlovák–lengyel határt. Mindketten blokkírnokok voltak Birkenau A, illetve D táborában, így viszonylag szabadon mozoghattak és jutottak információkhoz. Szökésük után Wetzler Josef Lanik, Rosenberg pedig Rudolf Vrba névre kiállított igazolványt kapott; utóbbi ezt a nevet később is megtartotta.
Szlovákiába érkezésükről néhány nap múlva értesítették a helyi zsidóság vezetőit. Zsolnán a pozsonyi Zsidó Tanács képviselői: Oskar Krasňanský és Ervin Steiner fogadták őket, jelen volt a helyi hitközség tisztviselője is. Április 25-én Vrba és Wetzler külön-külön adott szlovák nyelvű tájékoztatását Krasňanský gyorsírásban rögzítette. Másnap megérkezett a pozsonyi Zsidó Tanács elnöke, Oscar Neumann is; a kikérdezést megismételték, majd este Krasňanský az általa egységesített szöveget lediktálta a gépírónőnek. Az utolsó változatot harmadnap, 27-én gépelték le. Ebből Krasňanský, már Pozsonyban, egy véglegesnek tekintett szöveget diktált gépbe. Ez a 28 gépelt oldalból álló jegyzőkönyv már német nyelvű volt.Haraszti György: Az égő titok – az „Auschwitzi jegyzőkönyv(ek)ről” 60 év elteltével In: Auschwitzi jegyzőkönyv (Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2005; ) 6., 8. o.
Tartalma bélyegkép|Az auschwitzi táborkomplexum és a birkenaui megsemmisítő központ térképe A jegyzőkönyv három részből áll. Wetzler beszámolójával kezdődik, akit 1942. április közepén deportáltak; és Vrba beszámolójával végződik, akit a majdaneki koncentrációs táborból 1942. június végén vittek tovább Auschwitzba. Néhol egyes szám, de általában többes szám első személyben mondják el saját történetüket, – Vrba először a majdaneki lágerélményeit ismerteti –, de végig tárgyilagosan, sok tényszerű közléssel. Így pl. Wetzler a két tábor területének, őrzési rendszerének részletes leírását adja. Kitérnek az elhelyezésre, a kényszermunkára, az élelmezésre és az éhezésre, a napirenden lévő kivégzésekre, az öngyilkosságokra, a foglyok rendszeres ún. „szelektálására” is.
A két személyes beszámoló közötti, második rész a leghosszabb. Ez a kettejük által közölt tényekből összeállított egységes szövegrész többek között rekonstruálja a nagyobb transzportok táborba érkezését 1942. áprilistól 1944. április elejéig, beérkezési időrendben, 27 400-tól 174 000-ig tartó számozásig, a nemzetiség és a kiinduló ország vagy város feltüntetésével. Ez tartalmazza az 1943. februárra elkészült új gázkamra és krematórium leírását, a gázzal végzett tömeggyilkosságok „modern” módszerének ismertetését is. „Három perc elmúltával a kamrában mindenki halott. Eddig még nem akadt senki, aki a kamra kinyitása után életjelt adott volna, ami az ezelőtti primitív eljárásnál a nyírfaerdőben nem volt ritkaság.”Auschwitzi jegyzőkönyv (Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2005) 31. o.
Többször említik, hogy az Auschwitzba érkezetteknek csak mintegy 10%-a kapott számot; a többieket, a tehervagonokban odaszállított foglyok átlag közel 90%-át azonnal meggyilkolták, legtöbbjüket gázkamrában. A holttesteket kezdetben óriási gödrökben elföldelték, később krematóriumban elégették. A jelentés végén országok szerinti bontásban feltüntetik a Birkenauban 1942 áprilisától 1944 áprilisáig elgázosított zsidók feltételezett számát, amit összesen főre becsültek. Ez a szám erősen túlzott; későbbi kutatások az áldozatok számát ( zsidó) vagy akár (legkevesebb zsidó) főre becsülték.Haraszti György 8. o.
Vrba és Wetzler szökésük időpontjában egy görög transzport várható lágerbe érkezéséről kapott hírt. Magyarokról vagy várható érkezésükről a jelentés nem tesz említést, hiszen az első magyar fogolycsoportok 1944. májusban érkeztek.
További története A szlovákiai Zsidó Tanács illegalitásban működött úgynevezett Munkacsoportja (Pracovná Skupina) titkos csatornákon továbbította a jelentés példányait külföldi: isztambuli, genfi, londoni és budapesti zsidó szervezetekhez, illetve vezető személyiségekhez. Ezek útjáról és célba éréséről gyakran hiányoznak a pontos információk.
A jegyzőkönyv Magyarországon Magyarországra a jegyzőkönyv két vagy három úton is megérkezhetett. Eljutott több egyházi és állami vezetőhöz, de 1944–1945-ben nem került nyilvánosságra. A független Magyarországért harcoló Soos Géza magyarra fordíttatta a német nyelvű jegyzőkönyvet és hat másolatot készíttetett belőle, majd Horthy Istvánnén keresztül Horthy Miklós kormányzóhoz és Serédi Jusztinián hercegprímáshoz is eljuttatta, ezen kívül az információk szerint eljutott Komoly Ottóhoz a Magyarországi Cionista Szövetség elnökéhez, aki a cionista Budapesti Segély- és Mentés Bizottság (röviden Mentés Bizottság, héber elnevezése: Váádát Ezrá Veháccálá, rövidítve: Váádá) elnöke volt és Szent-Iványi Domokos magyar diplomatához is. Soos Géza volt Szent-Iványi függetlenségi mozgalombeli helyettese. A „jegyzőkönyv” tartalmát azonban sem a deportálásra ítélt százezrek, sem a lakosság más részei nem ismerhették meg.
Zsidó szervezetek vezetői A Budapesti Segélyező és Mentőbizottság ügyvezetője, a cionista Kasztner Rezső az elsők között kaphatta meg a dokumentumot. Oskar Krasňanský elmondása szerint Kasztner Rezső április 28-án átvette és magával vitte Budapestre a jegyzőkönyv egy eredeti német nyelvű példányát. Még Pozsonyban kért belőle egy magyar fordítást is, amit állítólag két héten belül futárral meg is küldtek Budapestre. Ha Kasztner Rezső valóban megkapta a jegyzőkönyvet, akkor legfeljebb csak szűk körben ismertette. Tőle vagy az ő köréből a Mentőbizottsággal állandó kapcsolatban álló budapesti Zsidó Tanács tagjai is megkaphatták, vagy legalább megismerhették a tartalmát. Erre ugyan nincs bizonyíték, de „szinte elképzelhetetlen”, hogy ne adták volna tovább a Zsidó Tanácsnak.Haraszti György 10. o. (Nem tudni, hogy Pozsonyban valóban elkészült-e a magyar fordítás, és ha igen, hová és kihez jutott el.Haraszti György 22. o.).
A háború után Kasztner Rezső érdemben nem nyilatkozott az Auschwitz-jegyzőkönyvről. Így érthetőek a vele kapcsolatos találgatások és vádak. Többek között azzal vádolták, hogy a saját zsidómentő akciójára és a németekkel kötött egyezségre való tekintettel nem volt hajlandó továbbítani a jegyzőkönyvet, nem adta át az információkat.
Ha Kasztner nem adta volna tovább a jegyzőkönyvet, a Zsidó Tanács akkor is megkaphatta valamivel később egyik tagjától, Freudiger Fülöptől. Neki Weissmandel rabbi (Michael Beer Dov Weissmandel), a pozsonyi Munkacsoport egyik vezetője küldte meg a jelentés szövegét. Ezt maga Freudiger Fülöp jelentette ki, de csak egy 1972-ben készült interjúban. Korábban nem szólt róla.
1961-ben, az Eichmann-per tárgyalásán csak azt mondta, hogy egy május 10-én vagy 11-én Weissmandeltől kapott levélben értesült az Auschwitzba történő deportálásról. A jegyzőkönyvről akkor (1961-ben) még hallgatott. Freudiger az 1972-es interjúban: Randolph L. Braham szerint azt mondta, hogy a jegyzőkönyvből valamikor június 5. és 10. között kapott példányt. 787. o. Haraszti György szerint viszont azt mondta, hogy a jiddis (vagy héber) nyelvű jegyzőkönyvet a levéllel együtt, azaz május 10. vagy 11-én kapta meg. Haraszti György hozzáteszi: „Freudiger a tanács tagjait is tájékoztatta Weissmandel üzenetéről. Utóbb – júniusban – átadta a magyar királyi vezérkar anyagi főcsoportja néhány vezető tábornokának a jegyzőkönyv immár magyar nyelvű példányát.”Haraszti György 12. o.
Az egyik esetben tehát a Zsidó Tanács tagjai a jegyzőkönyve(ke)t már a deportálóvonatok elindulása (május 15.) előtt megismerhették, míg a másik esetben csak bő három héttel később. „A magyar zsidóság 'hivatalos vezetői' állítólag csak Freudiger példányából szereztek tudomást azok tartalmáról. Freudiger vallomása szerint (lásd fenn) ez június 5. és 10. közé eshetett. Ekkor már a zsidótlanítási szakértők éppen befejezték az Észak-Erdélyből való deportálásokat…”Randolph L. Braham 788. o. Randolph L. Braham később is tényként említi: „Freudiger elismerte, hogy június 5. és 10. között kapta meg a jegyzőkönyveket.”,Randolph L. Braham 794. o. de más véleményt is közöl: „Gergely György, aki egy ideig a Zsidó Tanács összekötője volt az SS-hez, azt állítja, hogy Freudiger a jegyzőkönyveket május elején kapta meg.”Randolph L. Braham 805. o. / 80. sz. jegyzet.
Ha a Zsidó Tanács – akár Kasztnertől, akár Freudigertől – már május elején megkapta a jegyzőkönyvet, akkor a tartalmának elhallgatása miatt még inkább felvetődik a felelősség kérdése, amit történészek többször meg is fogalmaztak. Tény, hogy a Zsidó Tanács tagjai nem tájékoztatták a deportálásra ítélt zsidó tömegeket – sem májusban, sem később –, és az információkat hivatalos körök felé is csak június közepe után kezdték intenzívebben terjeszteni.A Holokauszt Magyarországon honlapja a deportálások leállításáról.
Keresztény egyházi és állami vezetők Április legvégén vagy május legelején a jegyzőkönyv egy német nyelvű példányát Soos Géza külügyminiszteri tanácsos is megkapta. Ez talán az eredeti német szövegnek Szlovákiából származó egyik példánya volt, de nem zárható ki, hogy esetleg Kasztner Rezső környezetéből került ki.
Soos Géza az Magyar Függetlenségi Mozgalom egyik vezetőjeként megbízta a mozgalomhoz tartozó Éliás József református lelkészt, a Jó Pásztor Bizottság irányítóját, hogy fordíttassa le a dokumentumot és öt magyar nyelvű példányt juttasson el az általa megjelölt személyeknek. A fordító és gépírónő Székely Mária (Küllői-Rhorer Lászlóné) volt.
A jegyzőkönyvekből kapott példányt:Randolph L. Braham 787. o. Serédi Jusztinián bíboros, Magyarország hercegprímása, Ravasz László püspök, a Református Egyház Országos Zsinatának lelkész-elnöke Raffay Sándor püspök, az evangélikus egyház vezetője, Komoly Ottó, a Magyarországi Cionista Szövetség elnöke,„A jegyzőkönyvek terjesztésének útja: Soos – Éliás – Komoly a valóságban nagy valószínűséggel fordítva történt: Komoly Ottó, illetve Kasztner a jegyzőkönyv tartalmáról rövid időn belül tájékoztatták a Zsidó Tanácsot. Komoly egyben a jegyzőkönyv egyik német példányát átadta jó barátjának, Bereczky Albert protestáns lelkésznek, aki ezt a példányt dr. Soos Gézához továbbította. Ő gondoskodott a jegyzőkönyv magyar fordításának elkészítéséről. Haraszti György: Az „Auschwitzi jegyzőkönyv(ek)” habilitációs előadás tézisek özvegy Horthy Istvánné született Edelsheim-Gyulai Ilona, Horthy menye, akinek Török Sándor író juttatta el. A hatodik magyar nyelvű példányt és a német eredetit visszaadták Soós Gézának.
Randolph L. Braham a továbbítás időpontját nem közli. Haraszti György az időpontokat így adja meg: „Május 10-én vagy az azt követő napok valamelyikén történt, hogy Éliás a hat példányból három példányt eljuttatott a keresztény egyházak legmagasabb rangú vezetőihez. Május 15-én, amikor kezdetét vette a vidéki zsidóság deportálása, már a kezükben volt a jelentés szövege.”