bélyegkép|jobbra|225px|A japán csapatok partraszállása nál a hétéves háború kezdetén, mely Korea történetének egyik legnagyobb háborúja volt
Korea történelmének kezdeti időszaka a legendák homályába vész. A Koreai-félszigetet már évvel ezelőtt lakta az ősember. Az első régészeti korszakok, a - és Mumun-kor, az i. e. 6000 körül kezdődő neolitikum, a bronzkor i. e. 800-tól és a vaskor i. e. 400-tól számított időszaka alapján lehet csoportosítani a korabeli eseményeket.
A legenda szerint volt az első uralkodó, aki i. e. 2333-ban megalapította t, az első királyságot a térségben. A tényleges megalakulást a történészek az i. e. 12. századra teszik, amikor is (koreaiul ), egy kínai származású nemes, saját dinasztiát alapított, és királyságát Ó-nak (vagy más néven nak) nevezte el. Az i. e. 2. században, által vezetett lázadás során kikiáltották t, ami után az ország területe jelentősen gyarapodni kezdett. Az i. e. 108-ban a kínaiakkal szemben elvesztett háború rövid ideig tartó idegen megszállást is eredményezett.
Folyamatos belharcok jellemezték a területet, számos kisebb állam versengett és háborúzott egymással a hatalomért. Az i. e. 1. században a legerősebbek fennmaradásával kezdődött a három királyság korszaka (i. e. 57–i. sz. 668), amikor is északon (i. e. 37 – i. sz. 668), délnyugaton (i. e. 18 – i. sz. 660), délkeleten pedig Silla (i. e. 57 – i. sz. 935) terjesztette ki befolyását. Silla – miután a Tang-dinasztiával szövetkezve elfoglalta a szomszédos királyságokat – i. sz. 668-as egyesítése és megalakulása a legészakibb részeken megnyitotta az „észak-déli államok korszakát” (698–926).
A 9. század végén az Egyesített Silla három utódállamra oszlott fel (Silla, és ), ezt nevezik a „kései három királyság korszakának” (892–936), közben elesett egy kitaj invázió miatt. A megosztottság végét a ból kiinduló, Vang-dinasztia által végrehajtott egyesítés jelentette, a rivális államok elfoglalásával és az ellenséges népek visszaszorításával. Ennek során újra létrejött az egységes Korea, néven (918–1392).
idején több mint száz évig katonai diktatúrák váltották egymást. tábornok az 1388-as puccs után kezébe vette a hatalmat, és 1392-ben kikiáltotta t, amely virágkorát a Nagy (1397–1450) király által bevezetett társadalmi-gazdasági reformok idején élte. Hatalmas zűrzavart okoztak az északi rablótámadások, amit csak tovább fokozott a mongol megszállás (1231–től) és a hűbéri területté válás. 1592-ben kirobbant a japánokkal vívott, hatalmas károkat okozó, véres hétéves háború.
Az újkorban a gyarmatosítás, az inváziók, a gazdasági kizsákmányolás és a világtól való teljes elszigeteltség nehezítették a fejlődést. Az ország sorsát a 19. század végén a Koreai Császárság kikiáltása, az ezt követő japán megszállás a 20. század elejétől egészen a második világháború végéig (1910–1945) és az ideiglenes kormány (1919–1945) felállítása, illetve külpolitikailag az első kínai–japán (1894–1895) és az orosz–japán háború (1904–1905) alapvetően meghatározta.
A nagyhatalmak a háború után a 38. szélességi foknál ideiglenesen két megszállási övezetre osztották a félszigetet (1948), északon szovjet fennhatósággal (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság; KNDK), délen amerikai befolyással (Koreai Köztársaság). A hidegháború részeként kirobbanó koreai háború (1950–1953) nem tudta megváltoztatni az erőviszonyokat. Több sikertelen újraegyesítési tárgyalás és kísérlet után a háború hivatalosan még sokáig nem zárult le, hiszen a felek fegyverszünetet kötöttek (ezt az északi fél 2013 tavaszán felmondta), békét nem. Emiatt a koreaiak két országa között ma is igen feszült kapcsolat alakult ki.
Korea őstörténete
bélyegkép|jobbra|200px|Klasszikus -kori széles szájú edény a dél-koreai Nemzeti Múzeumban
A terület benépesedéséről és kezdeti történeleméről keveset lehet tudni. Az ember megjelenése a Koreai-félszigeten hétszázezer évvel ezelőttre, a paleolit (őskő-) korszak végére tehető.
Az első őslakosok valószínűleg Szibéria irányából érkeztek, és vándorlásuk során népesítették be a térséget. Az uralkodó nézet szerint a mai koreaiak azonban nem leszármazottai a félmillió évvel ezelőtt itt élt embereknek.
A koreai őstörténet két nagy szakaszra osztható fel, mindkettő úgynevezett „kerámiakor”, vagyis a kerámiakultúrák alakulása után kapták a nevüket, és ennek fejlődéséhez kötik őket.
Csulmun kerámiakor
Az első a -korszak körülbelül i. e. 8000-től (az első kerámiakultúra megjelenésétől) i. e. 2000-ig (az újkőkorszaki kultúrák végéig) terjedő időszak. A szó jelentése „fésűmintás”, mivel az edényeket vízszintes vonalakkal díszítették, amelyek úgy néznek ki, mintha fésűvel lennének karcolva. Ezek a legalapvetőbb sajátosságait viselik a Mongóliában és egyes kínai területeken fellelt kerámiáknak. Jellemző volt a vadászat-halászat és a félnomád életmód, félig állandó települések jöttek létre, mint például () vagy -ri. A kezdetleges használati tárgyak kőből és csontból készültek, számos ilyen lelet maradt fenn (például kőfejszék, csiszolt kőszerszámok). Továbbá ekkora tehető az államalapítási legenda történéseinek időpontja is.
Mumun kerámiakor
bélyegkép|balra|200px|Nagy méretű, tároló edény a Mumun-korból, az i. e. 8. századból bélyegkép|jobbra|200px|Mumun-kori települések
A régészeti feltárások tanúsága szerint valamikor az i. e. 2000-es években Kínából új kerámiakultúra jelent meg. Ez a Mumun-korszak volt, amely körülbelül i. e. 300-ig tartott. Az ekkoriban, főként agyagból készült edényeket alig, vagy egyáltalán nem díszítették. A települések folyóvizek közelében épültek, jellemző lett a földművelés (például rizstermesztés) is, különösen i. e. 800-tól. Az életmódváltozást a fejlettebb klánstruktúraszerű életvitel kialakulásával lehet jellemezni. A helyi nemzetségek és falvak törzsekbe szerveződtek, melyeket a törzsfőnök vezetett. Az i. e. 2. évezred végi sírok közül sokban találtak bronzból készült tárgyakat, a gazdagabb temetkezési helyekről pedig jáde ékszerek is előkerültek. A távolsági kereskedelem növekvő szerepe és a vaskohászat elterjedése is ez idő tájra tehető. A törzsek vallásának lényege a totemizmus, a sámánizmus és a természetimádás volt. Az időszak végét növekvő konfliktusok, kisebb-nagyobb háborúskodások jellemezték. Ezért számos dombtetőn és magaslaton erődített településeket építettek, földbe vájt, négyszögletű házakkal (, 움집), amelyek gyakran széles és mély árokkal voltak körülvéve a megfelelő védelem biztosítása érdekében.
bélyegkép|balra|250px|A Mennyei-tó, ahol a legenda szerint apja leereszkedett a mennyekből. A tó Kína és Észak-Korea határán fekszik
A legenda szerint , az első koreai királyságot egy félig ember, félig isten, alapította i. e. 2333-ban, születésének legendáját több dokumentumban is lejegyezték a -korban. A koreaiak tőle számítják a nemzet létezését, naptáruk is a születésének időpontját vette 1. évnek. Minden év október 3-án ünneplik a nemzet alapítását.
bélyegkép|jobbra|225px| i. e. 108-ban
a mai Mandzsúria területén, a Koreai-félsziget északi részén és a Liaotung-félszigeten feküdt. Fővárosa valószínűleg a Phenjan közelében lévő volt, amely a későbbi terjeszkedés során átkerült a mai Kína területére. Nyelve az előkoreai, vallása a koreai sámánizmus volt.
Az általánosan elfogadott nézet szerint i. e. 1121 körül , egy kínai származású nemes, hazájában a -dinasztia bukása után saját királyságot alapított, amely az nevet kapta. A 20. században azonban heves támadások érték az elméletet a régészeti bizonyítékok hiánya miatt. Több bíráló szerint a „-legenda” csupán a koreai konfuciánusok kitalációja. Az i. e. 4 századra Ó- eljutott arra a pontra, hogy neve Kínában is ismertté vált.
A helyileg i. e. 1. évezred közepén kezdődött vaskor számos változást hozott az ország életében. A vas a szomszédos régióknál később, i. e. 300. körül terjedt el Koreában.
-korszak
I. e. 195-ben egy nevű kínai menekült az akkori uralkodótól, királytól azt a feladatot kapta, hogy a nyugati tartomány védelmét irányítsa. Egyre nagyobb katonai hatalomra szert téve i. e. 194 körül csapataival fellázadt és elkergette a királyt. Ekkor kapta az új állam az nevet, fővárosa a -folyó vidékén lévő (왕검성) lett.
Üman Csoszon terjeszkedésével és egyre növekvő befolyásával az i. e. 2. század közepén már jelentősen gátolta Kína terjeszkedését. Ennek egyik legegyértelműbb jele volt, hogy a kínai források „királyként” utaltak a uralkodóra. Továbbá független államként nem fizetett hódolati pénzt hatalmas szomszédjának, aki ennek következtében egyre agresszívebb külpolitikát alkalmazott vele szemben.
bélyegkép|jobbra|200px|Bronzkori kard Szöulban, a Koreai Nemzeti Múzeumban
kínai császár, a Han-dinasztia uralkodója, a helyzet megoldása érdekében i. e. 109-ben követet küldött Koreába. A tárgyalások sikertelenek voltak, mivel a követ (bizonyos ) megölt egy tábornokot majd elmenekült, bár később elfogták és kivégezték. Következményként hatalmas hadsereg indult meg ellen, amely több mint ötvenezer katonával és hatalmas hajóhaddal az abszolút dominancia megszerzését célozta meg. Az eleinte koreai sikereket hozó csaták tárgyalásokra késztették a feleket, de ezek rövid idő alatt eredménytelenül záródtak.
A király hónapokig sikeresen védte erődjét, azonban i. e. 108-ban, a negyedik holdhónapban megölték, számos hivatalnoka megadta magát és átállt az ellenséghez. Egy befolyásos tisztviselő vette át a parancsnoki teendőket, de az ő halálával a jobb felszereltségű és túlerőben lévő ellenséges csapatok könnyedén felmorzsolták a megmaradt védelmet. A legyőzött Koreában négy kormányzóság jött létre és az északi területek nagy része megszállás alá került.
Uralkodói +#UralkodóUralkodási évekHangulHandzsaMegjegyzés1.i. e. 2333? – ?단군왕검檀君王儉vitatott személy?i. e. 1122? – i. e. 1082? 기자箕子vitatott személy?i. e. ? – ?부왕否王?i. e. ? – i. e. 194준왕準王-korszak1.i. e. 194 – ?위만衛滿2.?i. e. ? – ? fia3.i. e. ? – 108우거왕右渠王Forrás:
A három királyság előtti államok bélyegkép|jobbra|250px|A három királyság előtti államok az időszámítás kezdetekor bélyegkép|balra|200px|Arany csat a három királyság előtti időszakból
A kínai uralom rövid ideig tartott, i. e. 75-re már három kormányzóság is felszabadult. Számos kisebb királyság alakult ki az idők során (, , , , , a , Silla, és ).
i. e. 2. századtól kezdve törzsi formából alakult királysággá, és a mai Mandzsúria területén létezett. Hivatalos nyelve a volt. A népességszámbeli csökkenés megoldásának érdekében Kínával szövetkezve harcot vállaltak ellen, azonban a -dinasztia (265–420) gyengülésével szövetségesük már nem tudta megvédeni őket, így 494-ben a foglalták el államukat. és szintén északon terült el, azonban szomszédaik általi körbekerítettségük miatt nem tudtak növekedni, ezért az 5. században rájuk is a bukás várt.
A Négy Han- az északnyugati régióban, a -félszigeten létezett, hódítása során még császár hozta létre, hogy ez legyen a terület fő ellenőrző központja. Székhelye volt, ahol a kormányzó, tisztviselők, kereskedők és telepesek éltek, és gyorsan gyarapodott. A többi kormányzóság felszabadulásával azonban ez is meggyengült, míg végül teljesen beolvadt .
délen, több igen apró államból álló konföderációként jött létre, utódállamaként. még kodzsoszoni király alapította elüldözése idején, és hamar kereskedelmi viszonyt épített ki a kínai birodalommal, többek között vasat exportált. jó termőterületekkel és erős gazdasággal, szigorú törvényekkel és vallási irányzattal rendelkezett. Véglegesen a 4. században szűnt meg, , Silla és a államszövetség is szerzett területeket az országból.
Az egymással és a külső ellenségekkel való hadakozás mindegyiket meggyengítette, és az is előre látható volt, hogy előbb-utóbb ki fognak emelkedni a legerősebbek, és bekebelezik a gyengébbeket. Ez az i. sz. 1. századra következett be, amikor , és Silla (illetve ) az egész félsziget területét lefedő királyságokat hoztak létre.
A három királyság korszaka
bélyegkép|jobbra|250px|A Koreai-félsziget 476-ban