A vexilloidokat felváltó zászlókat Kínában találták fel több évezreddel ezelőtt. Minden területnek és uralkodóháznak megvolt a maga zászlaja. A középkor során kialakult Kína zászlaja, amely nem csak egy területet vagy a császári házat, hanem az egész kínai államot jelképezte. Ez a zászló az idők során rengetegszer megváltozott. Szintúgy változtak Kína tartományainak, megyéinek, autonóm területeinek a zászlói. A régebben Kína területén lévő államok és európai gyarmatok mind rendelkeztek saját zászlóval. Jelen szócikk felsorolja a legtöbb zászlót, amit az idők során Kína területén használtak vagy használnak az első kínai zászlóktól a császárság sárkányos lobogóin keresztül egészen a népköztársaság sárga csillagos zászlajáig; és leírja a történetüket a zászlók feltalálásától kezdve egészen napjaink kínai zászlajáig.

Jelen szócikkben Kína alatt a következőeket értjük:

A Kínai Népköztársaság (kontinentális Kína, Hongkong és Makaó). A köznyelvben legtöbbször mint Kína szerepel. A Kínai Köztársaság (Tajvan szigete). Köznyelven legtöbbször mint Tajvan használatos.

Korai kínai zászlók A zászlók feltalálása A zászlókat, amelyek a vexilloidokat váltották fel, Kínában találták fel a selyem felfedezése után. A selyem, lévén erős, de könnyű, ideális anyagnak bizonyult a zászlókészítéshez. A zászlók előnyösebbek és praktikusabbak voltak, mint a vexilloidok; ugyanis könnyebbek voltak, előállításuk egyszerűbb volt, lehetett több példányt készíteni belőlük és nagyobb távolságról is észrevehetőek voltak.ZE, 8. oldal 1. hasáb A szövet zászlók használata Kínából átterjedt Indiába, ahonnan kiindulva a szokás meghonosodott Burmában, Sziámban és Délkelet-Ázsia többi részén. Később a zászlóhasználatot felkarolták a Perzsa Birodalom uralkodói, végül pedig a megkülönböztetés ezen módja a Római Birodalomban és Európa többi részén is elterjedt. Miután a mongolok 1279-ben Kubiláj kán vezetése alatt elfoglalták Kínát, a kínaiakhoz hasonlóan háromszögletű, lángrojtos szélű lobogókat kezdtek használni.

Számos korai kínai forrás beszámol a zászlóhasználatról: egyes források szerint a Csou-dinasztia megalapítója körülbelül i. e. 1122-ben fehér zászlót vitetett maga előtt,EB15/4, 811. oldal 3. hasáb írásos emlékek pedig említést tesznek a Sárga Császár lobogójáról is.ZE, 10. oldal 1. hasáb Bizonyítékokkal alátámasztható, hogy 660-ban egy kisebb hatalmú kínai herceget megbüntettek, amiért nem engedte le a zászlaját uralkodója előtt. A királyi zászlót azonosnak tekintették magával az uralkodóval, és hasonló tisztelettel övezték. Már a zászlóhordozó megérintéséért is büntetés járt. Mivel a zászló elesése vereséget és megaláztatást jelentett, az uralkodó és zászlaja ritkán jelentek meg együtt, a lobogót általában egy hadvezérre bízták. A zászlókat háborúban harci szekereken szállították, és kitűzték az elfoglalt városok falaira. Amikor a hadseregek menetelni kezdtek, a zászlókat kibontották.EB15/4, 812. oldal 1. hasáb A lobogókat jeladásra is használták. Már a 16. században megjelent a fehér zászló mint a megadás jelképe.

A zászlók alakja és díszítése A legkorábbi képi információ a kínai zászlók kinézetéről i. e. 1500 körülről származik. A zászlórúd funkcióját bambuszrúd töltötte be, aminek a végére szigonyt szereltek. A rúdhoz kisméretű gyűrűk fogták a lófarokból, később szövetből készített zászlót. A zászló külső éléhez keskeny szalagokat varrtak, amelyek száma meghatározta a zászló tulajdonosának a hierarchikus társadalomban betöltött szerepét. A császári zászlóra tizenkét szalagot erősítettek, míg egy kis hatalommal rendelkező funkcionárius lobogójára csupán egyet vagy kettőt. Ezt a lobogót egy hosszú fecskefarkú szalag elhelyezésével alakították át hadizászlóvá. A szövet széle gyakran „lángszegélyű" volt, azaz láng alakú rojtok borították az éleit.

A kínai zászlók díszítésére általában állatok vagy mitikus lények képét használták, ezek közé tartozott például a piros madár, a fehér tigris vagy a kék sárkány. Később Kínában és Délkelet-Ázsia más részein is megjelentek a fehér, sárga vagy fekete hátterű zászlók, amelyekre aranyfonallal elefánt, bika vagy valamilyen más állat képét hímezték. Ezenkívül használták a zászlókon a héja, a teknősbéka vagy a kígyó képmását is.

Császársági zászlók Csing-dinasztia

Az első zászló, ami nemcsak a császári dinasztiát; hanem magát Kínát, mint országot is jelképezte, az úgynevezett sárga sárkányos zászló volt. A halványsárga zászlón egy kék sárkány jelent meg, a jobb felső sarokban pedig egy piros gyöngy volt látható. A sárkány különböző állatok testrészeivel rendelkezik, többek között hüllőtesttel, halpikkelyekkel és tevefejjel. A sárkány; ami a kínai mitológiában – a perzsa és európai legendák szörnyeivel ellentétben – jó és hatalmas lény, az életadó eső ura, a termékenység szimbóluma és a császár védelmezője volt; a császárt jelképezte, míg a sárga háttér a mandzsukat.

A zászlónak három változata is ismert: az elsőként, 1862-ben bevezetett sárkányos lobogó háromszögletű volt; míg az 1889-ben elfogadott változat már téglalap alakú; a császár személyes zászlaja pedig szintén háromszögletű, három széléből kettő viszont cikcakkos volt, és az ókor „lángszegélyű" zászlóira hasonlított. Mindazonáltal a színek és a szimbólumok nem változtak a formával együtt. A kései 19. században jelent meg először; a háromszög alakú zászlót 1862-ben, míg a téglalap alakút 1889-ben vezették be. A sárga sárkányos zászló megnevezés alaktól függetlenül használatos bármelyikre.

1915-16-os császárságrestauráció

1915-ben Jüan Si-kaj kínai katonatiszt és politikus megkísérelte visszaállítani a Kínai Császárságot, saját magát kinevezve uralkodónak. A császárság restaurációja nem volt hosszú életű (Si-kaj-t már 1916-ban lemondásra kényszerítette a küszöbönálló polgárháború, államát pedig felszámolták). Az állam fennállásának hónapjai alatt kettő zászlót is használt. Mindkettő az ötszínű zászlón alapult, de kifejezte a Han kínaiak uralmát az ország többi népe felett. Az egyik zászlót egy vörös kereszt osztotta négy téglalapra, a másikat pedig egy vörös átlóskereszt négy háromszögre. A négy felületet mindkét esetben a sárga, fekete, kék és fehér színek töltötték ki.

Köztársasági zászlók 1912-től 1928-ig Nemzeti zászló

A Csing-dinasztia uralma Kína felett 1912-ben a Szun Jat-szen és Jüan Si-kaj nevével fémjelezett forradalom sikerével megdőlt. Ezzel együtt a császári sárkányos lobogó napjainak is leáldozott.

A köztársaság újonnan kikiáltott, ötszínű zászlóként ismert nemzeti zászlója és civil lobogója öt vízszintes sávból állt, a színeik felülről lefelé: piros, sárga, kék, fehér, fekete. A színek Kína öt fő népcsoportját, a han kínaiakat (piros), a mandzsukat (sárga), a mongolokat (kék), a muszlimokat (fehér) és a tibetieket (fekete) ábrázolták.

A csíkos zászlók, a sárkányos zászlókhoz hasonlóan, régi tradíciót jelentettek Kínában, a császárság idejében a haditengerészet és annak főparancsnokai is sávos zászlókat használtak, ezeken azonban a császárság sárkánya is megjelent valamilyen formában. A köztársaság kikiáltása után megtartották a csíkos zászlók hagyományát, de a sárkányos zászlóknak befellegzett, mert azok egyet jelentettek a császársággal. A piros, sárga, kék, fehér és fekete színek is korán megjelentek együtt a kínai zászlótörténetben; a császárt a középkorban öt harci szekér kísérte a csatákban és az ünnepségeken, amelyek egy piros, egy sárga, egy kék, egy fehér és egy fekete zászlót hordoztak.

Az ötszínű zászló nagyon praktikusnak bizonyult; ugyanis, bár bevezetése idején már sok sávos zászló létezett, öt sávjával könnyen megkülönböztethető volt; mert az akkoriban használt sávos zászlók nagy része két- vagy háromsávos volt.

Az ötszínű zászló és a hozzá kapcsolódó lobogók pályafutása 1928-ban, az egységes Kínai Köztársaság létrejöttével és a hadurak korának végével fejeződött be. 1928 októberében ezek a lobogók átadták a helyüket a ma, Tajvanon is használt zászlóknak.

Hadizászló

A Kínai Köztársaság 1928-ig használt hadizászlója vörös háttérben kilencágú fekete csillagot ábrázolt. A csillag közepén, körben elrendezve, kilenc sárga pont látható, a csillag ágainak végén kilenc további pont. A zászlót először az 1911-es vuhani felkelés során használták a Csing-dinasztia ellen küzdő forradalmárok. A forradalom győzelme után ez lett Kína hadizászlója, civil célokra soha nem alkalmazták, s 1928-ban lecserélték Tajvan mai hadizászlójára.

Állami lobogó A Kínai Köztársaság 1913-ban felvont állami lobogója egy fehér mező bal felső sarkában a hadizászló lekicsinyített változatát ábrázolta. A Csing-dinasztia elleni felkelések során egyes forradalmi csoportok ezt a zászlót használták. Később a lobogót állami felségjelzésnek választották, de nagyon ritkán került sor a használatára, és 1928-ban egy másféle zászló lépett a helyébe.

Haditengerészeti zászló Az 1928-tól a Kínai Köztársaság zászlajaként használt lobogó Kína haditengerészetének zászlajaként funkcionált 1913-tól 1928-ig (leírását és jelentését lásd a Nemzeti zászló alszakaszban).

1928-tól 1949-ig és Tajvanon Nemzeti és állami zászló

A Kínai Köztársaság nemzeti és állami zászlója vörös mezőn a bal felső sarokban egy tizenkét sugarú fehér napot ábrázol. A nap-embléma a szakadatlan haladást jelképezi, sugarai pedig a nap két tizenkét órás periódusát képviselik. A vörös szín a kínai hanokat, a nacionalizmust, a szabadságszeretetet és áldozatkészséget; a kék szín a demokráciát, az egyenlőséget és az igazságosságot; míg a fehér szín a testvériséget, a nyíltságot és a jómódot szimbolizálja.ZE, 171. oldal 1. hasábMMZL, 42. oldal 3. hasáb A zászló; függetlenül attól, hogy mit képviselnek egyes részei; a következő jelentést hordozza: fehér nap a kék égen a vörös Kínában.VZ, 331. oldal 3. bekezdés A zászló bal felső sarkában lévő kék mezőre helyezett fehér nap a Kuomintang párt szimbóluma. A zászlót, amely korábban a kínai haditengerészet szimbóluma volt, 1928. október 28-án fogadták el, és a polgárháború vége után a Tajvanra menekült köztársaságiak megtartották. A zászló jelenleg a főleg Tajvanként ismert Kínai Köztársaságot jelképezi. A zászló oldalainak aránya 2:3.ZMV, 222. oldal

Hadizászló

A Kínai Köztársaság hadizászlója vörös színű, közepén kék négyzettel, amiben a Kuomintang párt szimbólumát, a tizenkét sugarú fehér napot helyezték el. A hadizászlót az állami és nemzeti zászlóval egyetemben 1928. október 28-án fogadták el, és a polgárháborúban vesztes, 1949-ben Tajvan szigetére menekült köztársaságiak megtartották. A hadizászló oldalainak aránya Tajvan többi jelenlegi zászlójához hasonlóan 2:3.VZ, 331. oldal 4. bekezdés

Civil lobogó

A Kínai Köztársaság civil lobogója hasonló a nemzeti és állami zászlóhoz, azzal a különbséggel, hogy a vörös mezőn vízszintesen 4 darab keskeny, cikcakkos sárga sávot helyeztek el. A zászlót az állami és nemzeti, illetve hadizászlóval egyetemben 1928. október 28-án fogadták el, és a polgárháborúban vesztes, 1949-ben Tajvan szigetére menekülő köztársaságiak megtartották. A hadizászló oldalainak aránya Tajvan többi jelenlegi zászlójához hasonlóan 2:3.

Államfői zászló

A Kínai Köztársaság elnöke saját zászlóval rendelkezik, ami sárga keretbe fogva vörös háttér előtt egy kék korongon elhelyezett fehér napot ábrázol. A zászlót a Kínai Köztársaság többi, ma használatos zászlójával egyetemben 1928. október 28-án fogadták el, és a polgárháborúban vesztes, 1949-ben Tajvan szigetére menekülő köztársaságiak megtartották.VZ, 331. oldal 5. bekezdés

Olimpiai zászló

Mivel a Kínai Köztársaságot az országok többsége nem ismeri el, a tajvani sportolóknak tilos nemzeti zászlójuk alatt felvonulni az olimpiai játékokon. Ezért kompromisszumos megoldásként a szigetország olimpikonjai egy fehér zászlót használnak, aminek közepében egy kék, fehér és piros szegéllyel határolt ötszirmú virág látható, amelyben a fehér nap emblémát és az olimpiai ötkarikát helyezték el. A zászló oldalainak aránya 2:3.VZ, 331. oldal 6. bekezdés

Népköztársasági zászlók Nemzeti zászló Leírása és jelentése