Georges Duhamel (Párizs, 1884. június 30. – Valmondois, 1966. április 13.) francia orvos, költő, író, esszéista.
Élete Jómódú családba született. Középiskolai tanulmányait befejezve, az ország felfedezése érdekében nagy gyalogos utakat tett. Országjárását követően orvosi tanulmányokat kezdett. Részt vett az Abbaye csoport (költők, írók, zenészek, festők) megalakításában, a csoportban folyó alkotó munka, a szolidaritás és testvériség eszméi egész későbbi munkásságára hatással volt. 1909-ben orvosként diplomázott, biokémikus lett.
Verseiben a humanizmus és a kollektív élet szellemét állítja szembe a technikai civilizáció elhatalmasodásával. Orvosi tevékenységét befejezte, a La Mercure de France irodalmi kritikusa lett. Legfontosabb cselekedete, hogy felhívta a figyelmet Paul Claudel költőre, drámaíróra. Az ő hatása tükröződik vissza Duhamel első három színpadi művében. Az első világháború alatt a frontvonalon katonai sebészként teljesített szolgálatot. Élményeit A vértanúk élete és a Civilizáció versesköteteiben tárta a világ elé.
1920-tól kizárólag a regény műfajában végezte szépirodalmi munkásságát. Kiemelkedő alkotása az öt kötetből álló Salavin-ciklus. 1930–1940 között Franciaországban és külföldön több előadást tartott a francia nyelv és kultúra védelmében. 1933–1944 között jelent meg a 10 kötetes regényciklusa, A Pasquier-k krónikája. A zeni iránti érdeklődését kimutató írásait az 1964-ben megjelent, A vigasztaló zene kötetébe egyberendezte. Két útikönyvet írt, 1927-ben a Moszkvai utazás, majd Amerikában tett útját követően, 1935-ben Jelenetek a jövő életből.
Művei 1907-ben saját kezével szedte és nyomtatta ki első kötetét, a Des legends, des batailles-t (Legendák, csaták), 1909–1912 között újabb három verseskötetet került kiadásra, 1917-ben Vice des Martyrs (A vértanúk élete) kötete jelent meg, 1918-ban a Civilisation (Civilizáció) kötetét adták ki, amely elnyerte a Goncourt-díjat 1919-1920 között két verseskötete jelent meg, Salavin-ciklus 1920-ban az Éjféli vallomás, 1924-ben a Két ember, 1927-ben A napló, 1929-ben A lyoniak klubja, 1932-ben az Olyan, mint önmagában, 1950-ben jelent meg a Pattrice Périot utazása regénye
Magyarul
Éjféli vallomás; ford. Komor András; Franklin, Bp., 1927 (Külföldi regényírók) Két ember; ford. Komor András; Franklin, Bp., 1935 (Külföldi regényírók) A napló; ford. Illyés Gyula; Franklin, Bp., 1940 A vígasztaló zene; ford. Oltványi Imre; Zeneműkiadó, Bp., 1964
Sikerei, díjai 1935-től a Francia Akadémia tagja, 1942-től 1946-ig örökös titkára 1918-ban Goncourt-díjat kapott
Jegyzetek
Források Világirodalmi Lexikon – 1972. Akadémia Kiadó, Budapest, Második kötet Cam-E
Kategória:Francia költők Kategória:Francia írók Kategória:Francia orvosok Kategória:1884-ben született személyek Kategória:1966-ban elhunyt személyek Kategória:A Francia Akadémia tagjai Kategória:Franciaország katonái az első világháborúban Kategória:Francia irodalomkritikusok Kategória:Goncourt-díjasok Kategória:Párizsiak