A (szó szerint: „női írás”) egy szótagírásjeleket és a kínai írásjegyek sajátos módon leegyszerűsített, módosított formáiból kialakított jeleit használó írásrendszer, amelyet kizárólag nők használnak a kínai Hunan tartománybeli 江永 megyében.

A nyelv A írást kizárólag egy Hunan tartománybeli déli nyelvjárás, az úgynevezett i nyelvjárás ( 湘南土话) lejegyzésére használják, amelyet megyében a - 潇 és a 永明 -folyó vidékén élők beszélnek. Ennek a nyelvjárásnak a pontos hovatartozása máig nem tisztázott. Jelentős különbségeket mutat ugyanis a Hunan tartományban létező többi nyelvjárástól. A mindennapi gyakorlatban természetesen itt is a köznyelv írásos formáját használják. Hunan tartományban a han kínai lakosság mellett nagy számú 瑤 nemzetiség is él, de a írást kizárólag a helyi kínai nyelvre használják.

Története A történelem során hosszú évszázadokon keresztül az írás-olvasás elsajátításának lehetősége szinte kizárólag a férfiak privilégiuma volt. Ennek oka a társadalmat mélyen átható konfuciánus erkölcstanokban gyökerezik. A leginkább a hivatalnoki és tudóskarrierhez szükséges ismereteket csak a férfiak kiváltságos kisebbsége szerezhette meg, és kevés – általában az arisztokrata családok leányainak – kivételével az írástudatlan asszonyok feladata kizárólag a családra, a ház körüli teendőkre összpontosult. Ezen csak a császárkort követően (1911 után), a 20. században bevezetett oktatási reformok változtattak.

Pontosan nem állapítható meg, hogy a mikor alakult ki, de egyes körülmények alapján arra lehet következtetni, hogy erre mindenképpen i. sz. 900 után került sor, amikor a kínai írásjegyek azon szabványosítását végrehajtották, amely előzményei lehetnek a ban használt karaktereknek. A írás nem hivatalos használatára már a - és a mongol -dinasztia idejéről meggyőző források vannak, de fénykorát valamikor a mandzsu -dinasztia (1644-1911) második felében érhette el.

A 20. század közepén megtorpant a írás gyakorlata, mert a mindenkori kínai kormány a köznyelvet és ennek írott változatát szorgalmazta és tette általánosan kötelezővé.

A feltehetően utolsó autentikus használója, 阳焕宜, aki még kislány korában sajátította el a titkos nő írást 2004. szeptember 20-án, 98-évesen hunyt el. Élete utolsó éveiben hasznos ismeretekkel szolgált az írás kutatói számára.

Jellemzői alt=𛆁𛈬|bélyegkép|250x250px|A kifejezés írással (jobbról balra olvasandó). A – ellentétben a tisztán logografikus jellegű kínai írással – fonetikus alapú szótagírás, amely emellett kínai mintára használ logografikus írásjegyeket is. Mintegy 6-700 különböző jelet használ a szótagok jelölésére, habár ennek a fele is elég lenne a nyelvjárásban létező szótagok jelölésére. Az írás legelismertebb szakértőjének számító 周碩沂 (1926-2006) – aki az első férfi volt, aki elsajátította a írást – szótárában ( 《女书字典》) mintegy 17-18 ezer jelét és variánsát gyűjtötte össze a nak.

A hagyományosan, akárcsak régen a kínai, fentről lefele, jobbról balra haladó sorokba rendeződik, és nem használ központozást. Jeleit a szabályos kínai írás úgynevezett írásformájából alakították ki.

írásos művek Feltehetően magának a írásnak a kialakulása is összefügghet azzal, hogy a térségben régi, jelentős hagyománya van az egymásnak „fogadalmat tevő nővérek” szokásának, ami azt jelentette, hogy a falusi lányok örök barátságot és hűséget esküdtek egymásnak. A nők testvéri közösségét később csak a házasság szakította meg. Az esküvőjüket követő harmadik napon a fiatalasszonyok titokban kézhez kapták az úgy nevezett „Harmadik napi írásokat” ( 三朝書, amelyben az újdonsült asszonynak korábbi társai és édesanyja val lejegyzett kézírásos levelekben fejezik ki, hogy mennyire fájlalják, hogy elvesztették őt, és egyben házassági jókívánságaikat is megfogalmazzák. Ezt a szöveget a vőlegény, az ifjú férj nem tudta elolvasni. A könyvformátumú ajándék elején a kívánságok voltak, a többi lapon viszont már az asszonyként élő nő jegyezhette fel saját tapasztalatait, érzéseit.

A modern kori felfedezése A létezésére a tudományos közvélemény csak az 1980-as években figyelt fel. Több verziója is ismeretes annak, hogy az évszázadokig titokban tartott nyelv végül hogyan és mikor „lepleződött le”. Lin Lee Lee, a Minnesotai Egyetem kutatója a nyolcvanas években számolt be arról, hogy egy megyei nő, amikor meglátogatta pekingi rokonait, számukra érthetetlen nyelven beszélt és írt, s ennek eredményeként látott napvilágot a írás létezése.

A már említett szerint a nyelv modern felfedezése máshogyan történt. Szerinte a nyelvet akkor fedezték fel, amikor egyik, hat nemzedékkel korábban élt felmenője írt egy verset „Neveld a lányokat!” címmel, amelyet nemzedékről nemzedékre adták tovább a helybéliek, és közben írással is lejegyezték. Egyik nagynénje viszont az 1920-as években elhozta ezt a változatot édesapjának, aki annak megfejtését a fiára bízta. később, a megyei hivatal kulturális osztályának munkatársaként az ötvenes években felfedezett egy helyi asszonycsoportot, akik még használták a t. Minthogy anyanyelve a helyi dialektus volt, valamelyest megértette a t, és felismerte annak jelentőségét. felfedezéséről beszámolt a fővárosi hatóságoknak, de a kulturális forradalom idején a kommunisták „jobboldali elhajlónak” minősítették, az általa összegyűjtött dokumentumokat, forrásokat pedig a fanatikus vörös gárdisták megsemmisítették. 1979-ben kezdhette újra munkáját a helyi múzeum alkalmazásában. A t írni és olvasni ekkoriban tanulta meg. 1982-ben könyvet is írt a régió kultúrájáról, és ebben egy teljes fejezetet szentelt a nak.

A ma A írás tanulmányozása ma már nem csupán Kínára korlátozódik. A kínai szakemberekkel együttműködve egyre több nyugati kutató is bekapcsolódott a kínai egyetemeken, kutatóintézetekben az 1980-as évektől zajló projektekbe.

A helyi hatóságok igyekeznek kihasználni a írás iránti érdeklődésből fakadó lehetőségeket. A 2000-es évek elején 80 ezer amerikai dollárért építettek fel egy kisebb múzeumot és iskolát ben, ahol a helybéli lányoknak tanítják az írást.

A turistáknak árult helyi ajándéktárgyakat is előszeretettel dekorálják írással hímzett, kalligrafált szövegekkel.

Megjegyzések

Jegyzetek

Források National Geographic. „Nusu, a kínai nők titkos nyelve”. 2004.3.

Kapcsolódó szócikkek Kínai írás Kaj-su Titkosírás

További információk World of Nushu: a részletes története sok illusztrációval, angolul. 6-paragraph article (angolul) Nüshu (女书) (angolul) The secrets of nu-shu (angolul) The forbidden tongue (angolul) Chinese women lost for words (angolul) Nüshu dictionary (angolul)

írás Kategória:Hieroglif írás Kategória:Kínai írás