Az erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris) a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó angyalgyökér (Angelica) növénynemzetség egyik faja, korábban gyógy- és zöldségnövényként is használták.
Megjelenése Általában 1–1,5 méter magas, lágy szárú növény, de akár 2,5 m magasra is megnő. Üreges szára kívül lilás színű, kopasz, enyhén barázdált, csíkos. Levelei szintén kopaszak, sötétzöldek, az alsók kétszeresen, a felsők egyszeresen szárnyaltak, levélnyeleik hengeresek, öblösek s felfúvódott, hüvelyszerű levélalappal csatlakoznak a szárhoz. Virágai aprók, fehér vagy pirosas színűek, összetett ernyővirágzatot alkotnak. A növény július elejétől szeptember végéig virágzik. A termések szárnyas ikerkaszatok, szárnyaik ugyanolyan szélesek, mint amilyen szélesek a kaszattermések szárny nélkül.
Élőhelye Európában a Brit-szigeteket is beleértve, Ny-Ázsiában és Szibériában honos. Réteken, magaskórósokban, ligetekben, mocsarakban, lápokban egyaránt előfordul. Erdőségekben, tarkán napfényfoltos, félárnyékos erdőszéleken és ritkán még teljesen árnyékos területeken is fellelhető. Laza (homokos), félig kötött (vályogos), valamint kötött (agyagos) talajokon is megél, s éppúgy elterjedt savanyú, mint semleges vagy bázikus kémhatású talajokon. Megtelepedik a zárt lombkoronájú erdők árnyékos belsejében, a félárnyékos nyílt lombkoronájú erdőkben és napos helyeken is. Mind nedvesebb, mind szárazabb környezetben megél, de számára a nedves lejtő a legoptimálisabb élettér. Félkultúr (legelők) és kultúr életközösségek, valamint folyópartok egyik gyorsan terjedő növénye.
Ökológia Napjainkban invazív gyomként tartják számon a kanadai Új-Brunswick tartományban és a Breton-foki-szigeten, Új-Skóciában. Az új-brunswicki inváziós fajokkal foglalkozó New Brunswick Invasive Species Council szerint ha nem kontrollálják a faj terjedését, akkor egész Kanadában elterjedhet, kiszorítva ezzel más vegetációkat. Ugyanis ez a növény önbeporzó, és több ezer magot is képes egy megérlelni.
Fitokémiája Illóolajokat, keserű- és cserzőanyagokat, szerves savakat tartalmaz. Illóolajai fényelnyelő hatásúak, alkalmasak a fényérzékenység kezelésére.
Felhasználása Egészen a 20. századig zöldségként hasznosították. A könnyen eltartható növény segít megelőzni a skorbutot. Szárát frissen fogyasztották, leveleit megpárolva tartósították, s később tejjel főzve ízletes ételt készítettek belőle. Ínséges időkben az erdei angyalgyökér fontos táplálékforrás volt. A növényt szövetfestésre is alkalmazták.
Gyökerét a hagyományos osztrák gyógyászatban felhasználták belsőleg tea- vagy tinktúraként az emésztőrendszer, a légzőrendszer, valamint az idegrendszer egyes betegségeinek kezelésében, továbbá a láz csillapításában, valamint fertőzések és az influenza gyógyításában.Vogl S, Picker P, Mihaly-Bison J, Fakhrudin N, Atanasov AG, Heiss EH, Wawrosch C, Reznicek G, Dirsch VM, Saukel J, Kopp B. Ethnopharmacological in vitro studieson Austria's folk medicine - An unexplored lore in vitro anti-inflammatory activities of 71 Austrian traditional herbal drugs. J Ethnopharmacol.2013 Jun13. doi:pii: S0378-8741(13)00410-8. 10.1016/j.jep.2013.06.007. [Epub ahead of print] PubMed PMID 23770053. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23770053
Képek
Jegyzetek
Fordítás
Források
Kapcsolódó szócikkek Kínai angyalgyökér (Angelica sinensis) Orvosi angyalgyökér (Angelica archangelica) Gyógynövény Fűszer Illóolaj Gyógytea
Kategória:Növényfajok Kategória:Zellerfélék