A jaguár (Panthera onca) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó nagytestű faj, amely Dél- és Közép-Amerika trópusi és szubtrópusi területein fordul elő. Közeli rokonságban áll az Óvilágban élő nagymacskákkal, köztük az oroszlánnal, a tigrissel és a leopárddal. Az Újvilágban élő legnagyobb és legerősebb macskaféle és az egyetlen faj a párducformák alcsaládjából (Pantherinae), amelyik Amerikában fordul elő.
A tigris és az oroszlán után a jaguár a harmadik legnagyobb macskaféle. Előfordulási területe az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részétől és Mexikótól kezdve, Közép-Amerikán és a dél-amerikai kontinens legnagyobb részén keresztül, egészen Paraguayig, valamint Argentína északi részéig tart. Az 1920-as évek első felére az USA-ból már szinte kiirtották a jaguárt. Az Arizona állambeli Tucson nevű város környékén élő állomány kivételével, mely valószínűleg fenntartja még magát, de a Mexikóból érkező bevándorlást megállítani hivatott fal építése elszigeteli az ott élő néhány példányt, ezért ennek a kisszámú populációnak sincs sok esélye túlélésre.
Megjelenésében a leopárdhoz hasonlít, azonban jobban megfigyelve látható, hogy az újvilági állat valamivel nagyobb és zömökebb testfelépítésű, mint az óvilági rokona, amely alacsonyabb és nyújtott testű. Viselkedése és az élőhelye inkább a tigriséhez hasonlít. Az esőerdőt részesíti előnyben, de számos élőhelyen fellelhető; egyaránt megtalálható mindenféle erdőtípusokban, mocsaras területeken, erdő közeli füves részeken és tengerpartokon is. Szintén viselkedési hasonlatosságot mutat a tigrissel azzal, hogy általában vízközelben él, és mint az ázsiai rokona, előszeretettel úszik. A jaguár magányos állat és lesből támad; az elterjedési területén csúcsragadozónak számít. Az élőhelyén megtalálható majdnem összes másik faj szerepel az étlapján. Kulcsfaj, mivel zsákmányaira vadászva egyensúlyban tartja az ökoszisztémában levő élőlényeket, így a növényevőknek nincs esélyük túlszaporodni és tönkretenni a helybéli növényzetet. Érdekesség, hogy a többi nagymacskához képest is igen erős a harapása. Ennek az erős harapásnak köszönhetően a jaguár fel tudja törni még a páncélos hüllők (teknősök) védőburkát is, és át tudja harapni az emlősök és a krokodilok koponyáját. Ezzel a módszerrel az áldozata fülén keresztül a fogait az agyáig juttatva megöli áldozatát. Ez az elejtési mód szokatlan a nagymacskák körében.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Mérsékelten fenyegetett fajként tartja számon a jaguárt. Database entry includes justification for why this species is near threatened. A faj egyedszáma manapság csökken és számára legnagyobb veszélyt az élőhelyeinek elvesztése, valamint a meglévők egymástól való elszigetelődése jelenti. Nemzetközi egyezmények tiltják a jaguárral és a testrészeivel folytatott kereskedelmet, mégis Dél-Amerikában a farmerek még jelentős mértékben pusztítják az ott élő állományát. Az emberi tevékenység eredményeként sok korábbi élőhelyéből már eltűnt, de a jaguár jelenlegi elterjedési területe mégsem kicsi. Korábban Amerika-szerte előfordult, ezért számos indián kultúrában megjelent, így például a maják és az aztékok mitológiájában is jelentős szerepet játszott.
Neve A jaguár szó a dél-amerikai tupi-guarani nyelvek egyikéből, talán az Amazonasban használt kereskedői nyelvből, azaz a nyengatu nyelvből ered. A yaguara szó, melynek pontos jelentése „szörny”, „fenevad”, néha „kutyának” van lefordítva. A közismert jaguar szót a portugálok terjesztették el; ez az állatnév eredetileg „yaguareté” volt; e névben az „-eté” végződés igazit, valódit jelent.
Más magyarázat szerint a jaguár elnevezés egy indián szóból ered, melynek jelentése „aki egy ugrással leterít”. Lévén jó mászó, nemegyszer a leshelyéről szolgáló fáról ugrik rá a gyanútlanul arra haladó zsákmányára.
Tudományos megnevezésében a nemét „Panthera”-nak mondják, amely leopárdot jelent; a leopárd a típusfaja a Panthera nemnek. A „Panthera” szó egyes fordítás szerint azt jelenti, hogy: „mindennek a ragadozója”."panther", Oxford English Dictionary, 2nd edition Mások szerint a szanszkrit „pundarikam” szóból ered, és egyszerűen tigrist jelent.
Az állat fajneve, az „onca” a portugál „onça”-ból származik, amely talán a hópárduc (Uncia uncia) „Uncia” megnevezésére utal; vagy talán a hiúzéra (Lynx), mivel olaszul: „lonza”, régi franciául: „l'once”."ounce" 2, Oxford English Dictionary, 2nd edition
Sok közép- és dél-amerikai országban ezt a macskafélét „el tigre”, azaz a tigris néven ismerik.
Rendszertani besorolása és kifejlődése bélyegkép|balra|200px|A kihalt amerikai oroszlán; egy másik Panthera, amely letelepedett Amerikában
Ez a nagymacska az egyetlen még élő Panthera nembeli állat az amerikai szuperkontinensen. A DNS-vizsgálatok azt mutatják, hogy az oroszlánnak, a tigrisnek, a jaguárnak, a leopárdnak, a hópárducnak és a ködfoltos párducnak közös őse van; ez az ősmacska körülbelül 6–10 millió évvel ezelőtt élt. Az eddig felfedezett maradványok pedig azt mutatják, hogy a Panthera macskanem csak 2–3,8 millió éve jelent meg. A törzsfejlődéses (philogenesis) kutatások szerint a ködfoltos párduc (Neofelis nebulosa) a bazálisfaj ebben az állatcsoportban; azaz meglehet, hogy belőle fejlődtek ki a többi fajok. Hogy melyik a korábban vagy újabban kifejlődött párducforma, ma még nem ismert.
Az alaktanból kiindulva a brit zoológus, Reginald Innes Pocock a leopárdot tartja a jaguár legközelebbi rokonának. A DNS-vizsgálatok segítségével sem sikerült idáig pontosan meghatározni a jaguár rokonsági kapcsolatait. A fosszilis európai jaguáron (Panthera gombaszoegensis) és az amerikai oroszlánon (Panthera leo atrox) végzett DNS kutatások azt mutatták, hogy ezeknek az állatoknak egyaránt voltak jaguár és oroszlán jellemzőik. A jaguár mitokondriális DNS-e szerint ez a faj 280-510 ezer éve jelent meg, később, mint ahogy azt a fosszilis leletek mutatják.
Ázsiai ősei Habár jelenleg a jaguár kizárólag az amerikai szuperkontinensen fordul elő, az ősei az óvilágból származnak. A kutatók szerint 2 millió évvel ezelőtt a jaguárnak és a szintén pettyes leopárdnak közös őse volt, és ez az állat Ázsia területén élhetett. A pleisztocén elején a mai jaguár ősei átkeltek az Ázsiát és Észak-Amerikát összekötő Bering-földhídon (ez a földhíd manapság víz alatt van, helyén a Bering-szoros található). Később ezek az elődök délebbre, azaz Közép- és Dél-Amerikába húzódtak le, ahol a szarvasfélék és más legelő állatok nagy csordákat alkottak.
Alfajai bélyegkép|balra|200px|Panthera onca palustris, a jaguár legnagyobb alfaja
Alfajainak a legutóbbi meghatározását 1939-ben Pocock végezte el. A brit zoológus az előfordulási területek helyszínéből, valamint a koponyák alakjának vizsgálatából nyolc alfajt ismert el. Azonban bevallása szerint nem volt elég anyaga a pontos meghatározásokhoz, és kételkedik egyesek alfaji státuszában. Munkájának későbbi értelmezései szerint Pocock csak három alfajban volt biztos.
Az újabb kutatások sem találtak az alfajok megkülönböztetésére utaló jellemzőket. Larson (1997) morfológiai tanulmányai szerint a különböző jaguárállományok közötti megjelenési eltérések észak–dél irányban haladnak. Továbbá az alfajokon belüli változatosságok nagyobbak, mint a különböző állományok közöttiek. 2001-ben Eizirik és munkatársai genetikai vizsgálatokat végeztek, és arra az eredményre jutottak, hogy területileg nincs elhatárolt alfaj, bár az olyan természeti akadályok, mint például az Amazonas, megakadályozzák a különböző jaguárállományok közötti géncserét. Egy kolumbiai tanulmány pontosabban feltérképezte az országon belüli állományok felépítését.
Manapság még mindig Pocock meghatározása a legelterjedtebb.Baker, Taxonomy, pp. 5–7. Seymour, Pocock kutatásaiból kiindulva a következőképpen csoportosítja az alfajokat:
Panthera onca onca Linnaeus, 1758 – Venezuelától az Amazonason keresztül (az alábbival) P. onca peruviana de Blainville, 1843 – Peru partjáig Panthera onca hernandesii J. E. Gray, 1857 – Nyugat-Mexikótól kezdve (az alábbiakkal) P. onca arizonensis Goldman, 1932 – Arizona déli részétől a mexikói Sonora-sivatagig P. onca centralis Mearns, 1901 – Salvadortól Kolumbiáig P. onca goldmani Mearns, 1901 – a Yucatán-félszigettől Belize-ig és Guatemaláig P. onca veracrucis Nelson & Goldman, 1933 – Texas középső részétől Mexikó délkeleti részéig Panthera onca palustris Ameghino, 1888 – A brazíliai Pantanal mocsárban (Mato Grosso és Mato Grosso do Sul államokban), a paraguayi Paraguay folyó mentén, valamint Argentína északkeleti részén fordul elő; ez az alfaj az összes közül a legnagyobbik, a hímek testtömege a 135 kilogrammot is elérheti.
A Mammal Species of the World szerint kilenc alfaj létezik, a fenti nyolc plusz a Panthera onca paraguensis Hollister, 1914.
Előfordulása bélyegkép|balra|200px|Előfordulási területének a csúcsragadozójaként nincs mitől tartania; emiatt nyugodtan ásítozik a parton
A jaguár amerikai állatnak számít, amióta a pleisztocén kor elején átlépte a Bering-földhidat. A mai állat ősét, amely megtette ezt az utat, Panthera onca augustának nevezik, és ez valamivel nagyobb volt, mint az utódja. A velünk kortárs állat előfordulási területe hatalmas, mivel az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részétől kezdve Mexikón és a többi közép-amerikai országon, valamint Dél-Amerika legnagyobb részén keresztül egészen Argentína északi részéig tart. Detailed analysis of present range and terrain types provided here. Manapság a következő országokban lelhető fel: Argentína, Belize, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Costa Rica (főleg az Osa-félszigeten), Ecuador, Francia Guyana, Guatemala, Guyana, Honduras, Mexikó, Nicaragua, Panama, Paraguay, Peru, Suriname, az Amerikai Egyesült Államok és Venezuela. Salvadorból és Uruguayból kihalt. A belize-i Cockscomb Basin rezervátum 400 négyzetkilométernyi területén, a mexikói Sian Ka’an Bioszféra-rezervátum négyzetkilométernyi területén, a perui Manú Nemzeti Park négyzetkilométernyi területén, a brazíliai Xingu Nemzeti Park négyzetkilométernyi területén, továbbá sok más rezervátumban jelen van ez a ragadozó emlős.
Az Amerikai Egyesült Államok azért szerepel ennek a fajnak az elterjedési listáján, mert délnyugati részén, azaz Arizonában, Új-Mexikóban és Texasban újabban fel-felbukkantak jaguár egyedek. Az 1920-as évek elején az amerikai nagymacska előfordulásának északi határa a Grand Canyonnál, míg nyugati határa Dél-Kaliforniában volt. Ebben az országban az Endangered Species Act (a veszélyeztetett fajokról szóló) törvény szerint a jaguár védett állat, és a bundájáért való vadászata szigorúan tilos. 1996 és 2004 között az arizonai vadőrök időnként lencsevégre kaptak néhány jaguárt. 2004–2007 között a dél-arizonai Buenos Aires National Wildlife Refuge központ környékén 2–3 jaguárt észleltek; ezekből az egyiket, a Macho B nevűt 1996-ban is lefényképezték ebben a térségben. Ahhoz, hogy életképes, önfenntartó állománya lehessen az USA-ban, nemcsak e ragadozót kellene védeni, hanem a neki megfelelő zsákmányállatait is, továbbá szükséges lenne összekötő folyosókat biztosítani a mexikói állományokkal. 2009 februárjában az arizonai Tucson mellett egy 53,5 kilogrammos jaguárt láttak el jeladóval; ez a példány az eddigi megfigyelések szerint a legészakibb képviselője a fajának, tehát meglehet, hogy szaporodóképes állomány is van az Amerikai Egyesült Államok területén. Később Macho B-ként azonosították a jeladóval ellátott állatot. 2009. március 2-án újból befogták ezt a példányt, de az állat ezek után elpusztult; először úgy vélték, hogy veseelégtelenség miatt, de később az egyik vadőr bevallotta, hogy ő pusztította el ezt a ritka ragadozót. Feltételezések szerint ez a jaguár 16 éves lehetett, vagyis két évvel idősebb, mint más ismert, de vadon élő fajtársai.
bélyegkép|jobbra|200px|Fiatal példány a belize-i állatkertben