Kerekes Árpád, olykor Kohn-Kerekes, illetve Kohn Kerekes (Losonc, 1896. november 20. – Budapest, 1919. december 29.) vasesztergályos, pártmunkás, Szamuely Tibor halálvonatának állandó tagja.Vörös Könyv 1919. Szerk. Gerencsér Miklós. Lakitelek, 1993, Antológia Kiadó, 490. p.
Élete A kommünig 18 évesen besorozták; Pólába vitték el, ahol kiképezték. A cattarói matrózlázadás idején a lázadók iránti szimpátiájának adott hangot, s emiatt kényszermunkára ítélték.Egyes forrásokban maga is lázadó volt. Az őszirózsás forradalom alatt kiszabadították, s szüleihez ment Losoncra. Itt jelentkezett a Nemzeti Tanácsnál: polgárőr lett, ám nem sokáig maradt szülővárosában, hamarosan Budapestre ment, ahol 1918 végén belépett a KMP-be. A Vörös Ujság szerkesztőségének feldúlása után a KMP szervezte védőgárda tagja volt. A Magyarországi Tanácsköztársaság (1919. március 21. – 1919. augusztus 1.) alatt a Lenin-fiúk karhatalmi különítmény tagja volt, s a 133 nap alatt elkövetett kegyetlenkedései tették hírhedtté. Feladata az ellenforradalmi megmozdulások leverése, a megtorlás volt. Időközben képezte magát; rendszeresen olvasta a Közoktatásügyi Népbiztosság politikai írásait.
A proletárdikatúra után Mint Szamuely főhóhérját, már a bukás napján letartóztatták a Batthyány-palotában (akkor Kun-Vágó laktanya), augusztus 29-én pedig elszállították a Margit körúti fogházba. Tárgyalását két társával, Sturcz Károllyal és Kovács Lajossal együtt tartották. A korabeli sajtó erről így írt:
„Kohn-Kerekes Árpádot kérdezi ki a biróság, a Szamuely-vonat utirányai felől. A főhóhér értelmesen, messze hallható hangon mondja el, merre jártak. Szolnok, Cegléd, Sopron, Kapuvár, Röjtök. Csorna ismét Sopron, egy-egy állomás, amely derék magyar emberek életét kivánta áldozatul és özveggyé és árvákká tett embereket, mert Szamuely vérszomja vért, vért, minél több vért követelt.” Korvin Ottó, a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának egykori vezetője 1919. december 17-én Kerekesről az alábbiakat írta börtönnaplójába: „Kohn-Kerekes Árpádot, kit szintén halálra fognak ítélni, én nem tartom bűnösnek.” A budapesti büntetőtörvényszék 1919. december 20-án 18 rendbeli gyilkosság és 3 rendbeli rablás bűntette címén halálra ítélte. Kivégzése napján Kerekes levelében gyilkosságairól a következőket írta: „...mindent Szamuely Tibor parancsára tettem. A kegyetlenkedésről szóló vád[ból], amit ellenünk emeltek a tárgyaláson, semmi sem igaz, ezt nyugodt és tiszta lelkiismeretemmel mondom utolsó órámban. Mert pediglen befejezve tiszta és nyugodt lelkiismerettel, megyek a csöndes otthonba, mert tudom, hogy azt nem magamnak tettem, hanem úgy gondolva, jót teszek a felszabaduló munkásságnak evvel... Éljen a Proletár Diktatúra!”Lakatos Pál honlapja – Mártírjaink - IV. fejezet, 4. rész . Hozzáférés: 2015. december 26.
Emlékezete 1970 és 1989 között Budapesten a XXII. kerületben iskola viselte a nevét.A Gádor Általános Iskola honlapja Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 8.
Kapcsolódó szócikk Vörösterror
Irodalom Kerekes Árpád búcsúlevele anyjához és testvéréhez (Ifjú Kommunista, 1958. 3. sz.)
Megjegyzések
Jegyzetek
Források
Korvin Ottó: Börtönnapló. 1919.12.12. – 1919.12.18.. Budapest, 1990, MSZMP KB.
A szabadság vértanúi. Budapest, 1960, Kossuth Könyvkiadó, 66–69. p.
Kategória:1896-ban született személyek Kategória:1919-ben elhunyt személyek Kategória:Gyilkosságért elítélt személyek Kategória:KMP-tagok Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Kivégzett magyar személyek Kategória:Meggyilkolt kommunisták Kategória:Losonciak Kategória:Magyar esztergályosok Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek