Az ITU Telekommunikációs szabványosítási területe az (ITU-T) az International Telecommunication Union (ITU) oldaláról koordinálja a telekommunikációs szabványosítást. A ITU székhelye Genfben van, a szervezet 1992 előtt International Telegraph and Telephone Consultative Committee (CCITT, a "Comité consultatif international téléphonique et télégraphique" francia elnevezése alapján) néven volt ismert, a magyar elnevezése a Nemzetközi Távíró és Telefon (technikai) Konzultatív Bizottság volt.
Elsődleges funkciója Az ITU-T a telekommunikációval és távközléssel kapcsolatos nemzetközi szabványosításra szakosodott szervezet. Az általa kiadott nemzetközi szabványok, az (ITU-T) "Ajánlások" (a szót, megkülönböztetésül az általános értelemben vett "ajánlások"tól, nagy kezdőbetűvel írják). Mióta az ITU-T a ITU része, ami az ENSZ egy szervezete, a kiadott szabványok sokkal formálisabbak lettek, és olyan jelzésekkel látták el, amelyekkel egyértelműen és könnyen azonosítani lehet azokat.
Az ITU-T a működésével lefedett területet több részre osztotta fel, amelyeket egy egyedülálló nagybetűvel azonosít, ez a "sorozat" azonosítója (lásd később). Minden Ajánlás egy sorozathoz (betűjel) tartozik, amin belül egy sorszám azonosítja, például "V.90".
Története Az ITU-T története 1960-ban kezdődött, de a mai nevét és formáját csak 1992-ben nyerte el. A CCITT Ajánlások, amelyek négy évente jelentek meg az őket véglegező "plenáris ülések" után, színekről elnevezett kötetekben. A "szín" egyben a kötet fedőlapjának a színét is jelentette, és a teljes Ajánlat gyűjteményt tartalmazta, így az 1980-ban megtartott plenáris ülés után a Sárga Könyv (Yellow Book), az azt követő plenáris ülés után 1984-ben megjelent a Vörös Könyv (Red Book). A különböző könyvek kisebb, néhány száz oldalas "fejezetekre" voltak osztva, amelyeket külön is meg lehetett vásárolni. A négyéves szabványosítási ciklus miatt a CCITT kicsit késve tudta csak követni az időközbeni változásokat és lassan változtatta a szervezeti felépítését is.
Az ITU 1970-1990 közötti újjászervezése Az 1980-as évek elején a személyi számítógépipar fellendülése miatt új, mindenki által elfogadott gyakorlati megoldások kezdtek elterjedni a felhasználók és az üzleti terület képviselői között, az "piacvezető" technológiák viszont általában nem voltak szabványosítva a kommunikációs technológiák között. Ezért a szabványosítási szervezeteknek meg kellett gyorsítaniuk a munkájukat, vagy a meglévő de facto szabványokat kellett kisebb átalakításokkal elfogadniuk, hogy azok valóban szabványként funkcionálhassanak. Sajnos, mind a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization), az (ISO), mind pedig a CCITT nagyon lassan alkalmazkodott megváltozott piaci körülményekhez.
Néhány esetben, szerencsére főként a cégek által tulajdonolt "szabványok" esetében volt kusza a helyzet, nem volt tiszta, hogy ki is a győztes (melyik ipari szabványból válik nemzetközi szabvány); ez történt, illetve történik a színes fax technológiával. Egyéb jelenségek is bonyolították a helyzetet: megjelentek az általános nyilvános civil "szabványok", technológiák és szervezetek, például az Internet Engineering Task Force (IETF) mint nem-kormányzati szervezet, vagy a World Wide Web Consortium (W3C), egy nem állami konzorcium.
Ezek a jelenségek egyre inkább szükségessé tették, hogy a szabványosítási szervezetek gyorsan és hatékonyan reagáljanak az esetleg előre nem is látható kihívásokra.
Az ITU "valós idejű" szabványosítási eljárása: 2000-től napjainkig A ITU területén felmerülő gyakorlati indíttatású, nagy mennyiségű szabványosítási igényre válaszul, az IUT-T áramvonalasította a szervezetét és az eljárásait. Az első indító munkaanyag és elfogadott, teljesértékű ITU-T Ajánlás megjelenése közötti idő ma kevesebb, mint néhány hónap (az estek kisebb részben ennél is kevesebb). Ez azt jelenti, hogy az ITU-T sokkal hatékonyabb jóváhagyási eljárást alkalmaz ma, mint a története során valaha is, ami egyben azt is jelenti, hogy a jóváhagyási eljárás minőséggel kapcsolatos eljárásainak hatékonysága is ugrásszerűen emelkedett.
A gyakorlathoz való megfelelése miatti változások az ITU-T-ben Egy szabványnak (amennyiben szükséges) van időbeli fejlődése, vannak valamilyen módosulásai, illetve vannak olyan változatai, amelyek már nem érvényesek. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy például az 1890-es évek közepén az X.25 (csomagkapcsolt) hálózathoz csatlakozó végberendezéseknél szükséges volt egy olyan működési módot (is) biztosítani, amely lehetővé tette, hogy a berendezés az 1980-ban kiadott (Sárga Könyv), illetve az 1984-ben kiadott (Vörös Könyv) szabványainak megfelelő hálózaton képes legyen működni. Ez a helyzet sajnos még napjainkban is fennáll, különösen ha régebbi szabványról van szó, amelyeket "felülvizsgált" jelzéssel jelölnek, és az eredeti változat "bővítései" változatlan formában érvényben vannak, ugyanakkor újabb kiegészítések is megjelentek, és szintén érvényesek, természetesen az újabb verziókban.
Egy szabvány kialakítható úgy, hogy kiegészítések vagy a bővítések önállóan is érvényesek legyenek, és esetleg helyettesítsék a régi változatot. Az ilyen szabványoknál jelent meg a régi elnevezés megtartása mellett a "bis" vagy a "ter" utótag, például a "V.26bis" és a "V.26ter".
Sorozatok és Ajánlások Az ITU-T által kibocsátott Ajánlások nevei egy betűből és egy számból állnak. Például, az X.500, ahol X a sorozat azonosítója, és az 500 a sorozaton belüli azonosító. Amikor egy Ajánlás módosul, akkor (többnyire) megtartja az eredeti azonosítóit, ezért a kiadási év fontos információ egy Ajánlásnál. Az "X.500" kifejezés egyrészt utal az eredeti X.500 ajánlásra, és utal a hozzá kapcsolódó, X.5xx azonosítójú ajánlás családra is, amelyek egyes területeket részletesebben is meghatároznak.
A legfontosabb ITU-T sorozatok és Ajánlások a következők: A – Az ITU-T munkaszervezetei B – Kifejezések jelentései: definíciók, szimbólumok, osztályzások C – Általános telekommunikációs statisztikák D – Általános elszámolási elvek E – Átfogó hálózati működés, telefon szolgáltatások, szerviz szolgáltatások, emberi tényezők E.123 Jelölések a nemzeti és nemzetközi telefonszámoknál E.163 Számkiosztási terv a nemzetközi telefon szolgáltatásokhoz E.164 A nemzetközi nyilvános telekommunikációs számkiosztás terv 2. Kiegészítés – Számhordozhatóság
F – Nem telefonon történő telekommunikációs szolgáltatások G – Átviteli rendszerek és közegek, digitális rendszerek és hálózatok G.165 Visszhang elnyomás G.711 Hang tömörítés (µ-algoritmus) G.722 Hang tömörítés (széles-sávú) G.722.1 Hang tömörítés (széles-sávú, alacsony bitrátával) G.722.2 Beszéd tömörítés AMR-WB (széles-sávú, alacsony bitrátával) G.723.1 Beszéd tömörítés CELP G.726 Hang tömörítés ADPCM G.728 Beszéd tömörítés LD-CELP G.729 Beszéd tömörítés ACELP G.992.1 ADSL (G.DMT) G.992.2 ADSL (G.Lite) G.992.3/4 ADSL2 G.992.5 ADSL2+
H – Audiovizuális és multimédia rendszerek H.223 Multiplexálási protokoll alacsony bitrátájú multimédiás kommunikációhoz H.225.0 Már ismert, mint RTP H.261 Videó tömörítési szabvány, 1991 körül H.262 Videó tömörítési szabvány (az MPEG-2 2. résszel közös szöveg ), 1994 körül H.263 Videó tömörítési szabvány, 1995 körül H.263v2 (mint a H.263+) Videó tömörítési szabvány, 1998 körül H.264 Videó tömörítési szabvány (technikailag illeszkedik az MPEG-4 part 10-hez), 2003 körül H.320 Keskeny-sávú képtelefon rendszerek és végberendezések H.323 Csomag-alapú multimédia kommunikációs rendszerek D Melléklet – Valós idejű facsimile a H.323 rendszerrel G Melléklet – Szöveg konverziók és szöveg TE J Melléklet – H.323 F Melléklet Biztonság K Melléklet – HTTP alapú, szolgáltatás ellenőrzése szolgáló átviteli csatorna a H.323-ban M Melléklet – Távoli kamera vezérlés M.1 Melléklet – Alcsatorna a jelzési protokollok számára (Qsig) a H.323-ben M.2 Melléklet – Alcsatorna a jelzési protokollok számára (Isup) a H.323-ben H.324 Végberendezés a kis bitrátájú multimédia kommunikációhoz H.332 H.323 bővítése lazán kapcsolt konferenciához
I – Digitális hálózatok integrált szolgáltatásai (ISDN) J – Televíziós, hang program és egyéb multimédiás jelek átvitele K – Interfészek védelme L – Kábelek és egyéb külső helyszínek tervezése, üzembehelyezése és védelme M – TMN és hálózati karbantartás: nemzetközi átviteli rendszerek, telefon áramkörök, távíró, facsimile (fax) és bérelt áramkörök N – Karbantartás: nemzetközi hang programok és televíziós átviteli áramkörök O – Mérőberendezések specifikációi P – Telefon átvitel minősége, telefon üzembehelyezése, helyi vonalas hálózatok Q – Központok és jelzések Q.700 A CCITT 7-es számú jelzésrendszerének ismertetése Q.701 A 7-es számú jelzésrendszerének Üzenet átvivő rész (Message Transfer Part) (MTP) funkcionális leírása Q.702 Jelzésrendszer adatkapcsolat Q.703 Jelzésrendszer kapcsolat Q.704 Jelzésrendszer hálózati funkciók és üzenetek Q.705 Jelzésrendszer hálózati struktúra Q.706 Üzenet átvivő rész jelzőrendszer megbízhatósága Q.707 Tesztelés és karbantartás Q.708 Jelzési pont kódok hozzárendelési eljárása Q.709 Elméleti referencia jelzési kapcsolatok Q.710 Egyszerűsített MTP kisebb rendszerekhez Q.711 Jelzéskapcsolatok és ellenőrzési rész funkcionális leírása Q.712 Jelzéskapcsolatok és ellenőrzési rész üzenetek meghatározásai és funkciói Q.713 Jelzéskapcsolatok és ellenőrzési rész formátumok és kódok Q.714 Jelzéskapcsolatok és ellenőrzési rész eljárások Q.715 Jelzéskapcsolatok és ellenőrzési rész felhasználói kézikönyv Q.716 Jelzéskapcsolatok és ellenőrzési rész megbízhatósága Q.931 3. réteg meghatározása ISDN jelzésekhez
R – Távíró átvitel S – Távíró szolgáltatások végberendezései T – Végberendezések telematikai szolgáltatásokhoz T.4 Group 3 átviteli eszközök (mint a Group 3 faxok) T.6 Facsimile kódolási sémák és kódolás ellenőrző funkciók a Group 4 Facsimile berendezésekhez (mint a Group 4 tömörítés) T.30 Eljárások dokumentumok eredetijének átvitelére (T.30e színes fax meghatározások) T.31 és T.32 Fax berendezések és adatvégberendezések közötti interfészek kialakítása T.120 – Adat protokollok multimédia konferenciákhoz T.411 – T.424. Ide tartozik a nyílt dokumentum architektúra (ODA and ODIF), és a szabványosított documentum fájl formátum is
U – Távíró központok V – Telefon hálózaton történő hálózati szolgáltatások V.1 Egyenértékűség a bináris jelölő rendszer és a két-feltételes kódolás között V.5 Ajánlás az adat szinkronizálásra a 600, 1200, 2400, 4800 és 9600 bit/s átviteli sebességeknél V.10 Először 1976-ban elfogadott Ajánlás, nemkiegyenlített elektromos áramkörök adatkommunikációs használatára, 100 kbit/s átviteli sebességig V.11 Először 1976-ban elfogadott Ajánlás, kiegyenlített elektromos áramkörök adatkommunikációs használatára, 100 Mbit/s átviteli sebességig V.17 Egy fax protokoll, TCM moduláció esetén, 12 és 14.4 kbit/s sebességektől V.21 Ajánlás full-duplex kommunikációhoz két analóg behívható modem használatával, AFSK modulációval 300 baud-os adatvivő és 300 bit/s átviteli sebességre V.22 Ajánlás full-duplex kommunikációhoz két analóg behívható modem használtával, PSK moduláció használatával 600 baudos adatvivő és 1200 vagy 600 bit/s átviteli sebességre V.22bis A V.22 kiterjesztése QAM modulációval 600 baudos adatvivővel 2400 vagy 1200 bit/s átviteli sebességre, V.22 visszaeső móddal. V.23 Ajánlás half-duplex kommunikációra két analóg behívható modemmel, FSK modulációval 600 vagy 1200 baudos to adatvivőkig 600 vagy 1200 bit/s átviteli sebességig. Egy opcionális 75 baudos ellenirányú csatornával, 75 bit/s-os vivővel. V.24 1964-ben először elfogadott Ajánlás a terminál végberendezések (DTE) és adatvégberendezések (DCE) áramköreinek meghatározásaira. Az Ajánlás megfelel az EIA RS 232: elektromos és fizikai részletek szabványnak, lásd még V.28 és mások.