Balogh Elemér (Nyitra, 1938. január 19. – 2024. december 8.) magyar író, újságíró, dramaturg.
Élete 1938-ban született az akkor Csehszlovákiához tartozó Nyitrán. Nyolcéves koráig Nagycétényben élt. Gyermekként tapasztalta meg a szlovák soviniszták magyarellenességét: a helyi magyar iskolát megszüntették, Balogh családjának magyar származása miatt menekülnie kellett. Mezítláb keltek át az Ipolyon, majd télen hónapokig marhavagonokban húzták meg magukat. Tanulmányait a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban, a piarista gimnáziumban és a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban végezte. Részt vett az 1956-os forradalomban, ezért kizárták az ország összes egyeteméről, sőt, megjárta a börtönt is. Csak évekkel később járhatott felsőoktatási intézménybe: 1964-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK-ján szerzett magyar–latin szakos diplomát.
Élete nagy részét Veszprémben töltötte, de 15 évig élt és alkotott Budapesten (ahol 1975–1976-ban taxisofőr is volt) és Szolnokon is. Nyaralója van Balatonalmádiban is, ehhez a városhoz annyira kötődik, hogy szülőhelyének tekinti. 1958-ban a Veszprémi Általános Iskolai Gondnokságon dolgozott hivatalsegédként, majd 1959-től 1960-ig a szintén veszprémi NEVIKI-ben volt laboráns. 1960-ban és 1961-ben a veszprémi nyomdában korrektorként dolgozott, majd 1965-től 1974-ig a Napló kulturális rovatát vezette. 1977-től 1980-ig Szolnokon a Szigligeti Színház dramaturgja volt, 1981-től 1985-ig a Magyar Rádió osztályvezetőjeként, 1985-től 1989-ig a Magyar Közvélemény-kutató Intézet szerkesztőjeként dolgozott. 1990-ben visszatért a Naplóhoz, és 1994-ig annak főszerkesztője volt.
2013. március 15. alkalmából „kiemelkedő, a magyar kulturális életet gazdagító írói és újságírói tevékenysége, életútja elismeréseként” a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehette át.
Családja Anyai ágon Csontváry Kosztka Tivadar távoli rokona. Hét testvére érte meg a felnőttkort, nyolcuk közül ő a második legidősebb. Zsuzsa nővére 1956-ban Ausztráliába emigrált, ahonnan később Kanadába költözött. Egyik testvére Hajós-Balogh János festőművész, egyik unokatestvére Villányi Miklós országgyűlési képviselő volt. Első feleségétől kettő, másodiktól egy gyermeke született.
Könyvei Ússzatok, halacskák. Regény (Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1975) Szépségverseny. Regény (Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1980) Csíksomlyói passió (Kerényi Imre társszerzőségével, Budapest, Helikon Kiadó, 1982, 2004) Kutyakomédia (Budapest, Magvető Kiadó, 1989) A semmi farka. Regény (Veszprém, Vár ucca tizenhét könyvek, 5., 1996) A rátóti királytalálkozó – Vidéki állatmesék (Magyar Kézíratok, a szerző kiadása, 2005) A rátóti királytalálkozó – Pannóniai állatmesék (Magyar Kézíratok, a szerző kiadása, 2005) A tanár úr (Brusznyai Árpád életéről) (Pomáz, Kráter kiadó, 2007)
Díjai A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2013) Herczeg Ferenc-díj (2024)
Jegyzetek
Kategória:1938-ban született személyek Kategória:2024-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar napilapszerkesztők Kategória:Magyar rádiósok, televíziósok Kategória:Magyar dramaturgok Kategória:Nyitraiak Kategória:Veszprémiek Kategória:Szolnokiak Kategória:Herczeg Ferenc-díjasok Kategória:A Magyar Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettjei Kategória:1956-os tevékenységük miatt bebörtönzött emberek