Id. ábránfalvi Ugron Gábor (Kelementelke,Lásd Ugron Gábor keresztlevelét. 1847. április 15. – Budapest, 1911. január 23.) politikus, Ugron Gábor miniszter apja.

Családja A régi primor székely Ugron család sarja. Édesapja, ábránfalvi Ugron Lázár (1811–1884), főkirálybíró, Felső-Fehér vármegye főispánja, édesanyja, sárdi Simén Rozália (1827–1916) volt. Apai nagyszülei ábránfalvi Ugron Antal és szombatfalvi Szombatfalvy Anna, anyai nagyszülei pedig sárdi Simén György és Rauber Rozália bárónő voltak.

Ugron Gábor feleségül vette zarándi Knöpfler Máriát (1854–1935), akinek a szülei dr. zarándi Knöpfler Vilmos (1815–1882), királyi tanácsos, a Vaskorona-rend lovagja, Marosvásárhely szabad királyi város országgyűlési képviselője és felsőboldogasszonyfalvi Páll Mária (1832–1903) voltak. Ugron Gábor és Knöpfler Mária frigyéből született: ifjabb Ugron Gábort (Marosvásárhely, 1880. január 8. – Bakonybél, 1960. október 27.) politikus, belügyminiszter az Esterházy-, valamint a harmadik Wekerle kormányban, országgyűlési képviselő. Neje: kéméndi báró Szalay Lívia Karolina Auguszta (Budapest, 1879. augusztus 6.–Bakonybél, 1961. július 23.). Gyermekük: vitéz Ugron István (1917–1997) ejtőernyős ezredes és okleveles vegyésztechnikus volt.Leszármazási rajzokat lásd Petőfi Irodalmi Múzeum, Névtér: Ugron Gábor és Ugron István Ugron Vilma (Marosvásárhely, 1882. május 25.) Ugron András (Marosvásárhely, 1885. augusztus 31.–Budapest, 1939. november 30.), főispán, tartalékos honvédhuszár főhadnagy. Ugron Tibor

Tanulmányai Jogi tanulmányait a bécsi és a pesti egyetemen végezte. Egészen fiatalon részt vett az Almásy Pál-féle fegyveres összeesküvésben. Magas növésű volt, egy fejjel magasodott kortársai fölé. 1869-ben önkéntesnek állt be a József főherceg nevét viselő gyalogezredbe. Közben újságot szerkesztett már, a gyermekkori barát, a későbbi híres publicista, Bartha Miklós társaságában adta ki az Ördögborda című, ellenzéki hangvételű élclapot, amely 16 alkalommal jelent meg.

Pályafutása Garibaldista háborús tudósítóként 1871-ben a porosz–francia háború idején Párizsba utazott, hogy felajánlja szolgálatait a köztársaságiaknak. Innen Itáliába ment, és Giuseppe Garibaldi fia, Ricciotti légiójában harcolt. A békekötés után – amelynek nyomán a szárd király jogara alatt egyesült a nemzeti állam, Olaszország – újra Párizsba sietett, ahol a Párizsi Kommün napjaiban, a minden oldalról körülzárt proletár városállam élethalálharcát vívta. Díszes egyenruhában sétálgatott a torlaszok között – mint diplomáciai útlevéllel rendelkező előkelő idegen, s emellett közmegbecsülésnek örvendő garibaldista – mindent megnézett, mindenkit kikérdezett, mindenhol megjelent, és szorgalmasan küldözgette tárgyilagos helyzetjelentéseit az Ellenőrnek és más lapoknak. Könyvben is megjelent a párizsi kommün magyar szemtanúinak írásgyűjteménye, amely nagyrészt Ugron leveleiből áll.

Az orosz–török háború alatt 1877 a török–orosz háború esztendeje volt. A magyar közvélemény kezdettől fogva a Kossuth Lajost és társait befogadó Konstantinápollyal rokonszenvezett, a Monarchia hivatalos külpolitikája viszont semlegességről beszélt, és a kulisszák mögött az orosz cárt támogatta. Ugron és ellenzéki társai – valószínűleg a kitűnő angol kapcsolatokkal rendelkező Simonyi közvetítésével értesültek egy már-már felelőtlenül merész tervről. Úgy képzelték, ha sikerül felfegyverezni néhány ezer székelyt, akkor azok el tudják vágni a cári csapatok romániai utánpótlási vonalait, összeroppan az orosz támadás, és a törökök lélegzethez, ellentámadási lehetőséghez jutnak. Az angoloknak érdekükben állt, hogy megállítsák a Balkánon előrenyomuló cári seregeket, így pénzzel is hajlandóak voltak támogatni a vállalkozást. Valószínűleg Klapka György személye volt a biztosíték. A három szervező: Ugron Gábor, Orbán Balázs és Bartha Miklós volt. Járták a székely megyéket, toborozták a székelyeket.

A székely puccs történetét Cseres Tibor írta meg.Cseres Tibor: Foksányi szoros. Magvető, Budapest, 1988. Folytatásokban lásd: Kortárs, 1984. 6. szám. Cseres Tibor: A Foksányi-szoros (regény, I. rész). 836–859. oldal; — Kortárs, 1984. 7. szám. (regény, II. rész), 1012–1021. oldal; — Kortárs, 1984. 8. szám. (regény, III. rész) 1246–1276. oldal; — Kortárs, 1984. 9. szám. (regény, IV. rész) 1354–1372. oldal; — Kortárs, 1984. 10. szám. (regény, V., befejező rész) 1572–1599. oldal„… Pista nem más, mint a székelykeresztúri toborzás lelke a Korona vendéglőben – Sebesi István obsitos őrmester. A székely puccs lelepleződik. Leesett egy láda. A székely lovacskák, a brassói piacra kanyarodva, belebillentették egy kátyúba a könnyű szekeret. A lőcs eltörött, lecsúszott a rakomány. Kihasadt a deszkafal, kibuktak a fegyverek. A kincstártól megvásárolt elavult fegyverek nem a Délvidéken hanem Háromszék, Udvarhely, Csík uradalmainak gazdasági épületeiben kötöttek ki. Kinn a hegyek között, a kis pásztorkalyibákban, ahol nem kellett attól tartani, hogy kitudódik a dolog. Most azonban mégis megtudták a hatóságok a fegyverszállítást. Az Osztrák–Magyar Monarchia bürokráciája számára kínos az eset. Ha a világ nagy horderejű katonai akcióként könyvelné el a székely légió tervezett romániai betörését, egyáltalán az egész kalandos vállalkozást, az nagyon kellemetlen lenne. Ugron Gáborról – akár akarja Tisza István, akár nem – kiderült, hogy egyike a fő szervezőknek, így elfogatására tettek is néhány tétova lépést, de úgy, hogy bőségesen legyen ideje megszökni. Leborotválta bajuszát, szakállát, két szemüveget vett fel és Olaszországba menekült. Nem először van ott, vannak barátai és ami a legfontosabb: nincs kiadatási egyezmény Itáliával. Nem tudni mennyi pénzt adott Bulwer angol képviselőházi tag, aki kormánya megbízásából a dolog financiális részét intézte. A toborzók minden regrutának 500 forintot ajánlottak, fegyvereket vettek, ötszáz fezt is beszereztek megtévesztésül. Egy biztos, az angolok nem firtatták a pénzek felhasználását. A fő toborzó Bozsi György csizmadia volt, Ugron Gábor főkortese a legutóbbi választásokon. A lelepleződés után házkutatások, kihallgatások háborították a székely falvak életét, pert is rendeztek Marosvásárhelyen a királyi tábla előtt. Végül is a közcsendháborítással vádoltakat szabadlábra helyezték.”Lásd erről Vasárnapi Ujság – 1914. november 15. 46. szám Török szimpatiák. Az Ugron Gábor-féle „székely pucs” 854. oldal

Egész élete hasonlóan kalandos, regénybe illő.Barátja írja róla: „… Még most is mintha látnám, amint négy tarka lótól vont kocsija átrobog a bethlenfalvi poros országúton. A szegény székely nép talpraállításán gondolkodik, amikor útjába áll egy csíki székely kordés szekér. Gábor úr a revolveréből lőni akar, majd kiveszi az ostort a kocsis kezéből, és azzal hadakozik. A székely szekeresek pedig lőccsel és fadorongokkal rohannak rá, de a négy tarka már messze porzik az országúton. Erre lóra kap a székely büszkeségében megsértett szekeresnép, és apró lovaikon poroszkálnak Gábor úr után, fennen fenyegetvén, hogy baj lesz ha utolérik. Nem érték utol a négyes fogatot, és bántatlanul érkezett haza Gábor úr, hogy tovább szőhesse nagy terveit a székely népért való munkájában.”

Országgyűlési képviselő és politikus bélyegkép|A Rabonbán a millenniumi kiállításon Amikor 1872-ben visszatért Magyarországra, már volt valamelyes híre. Országgyűlési képviselővé választották Tisza-párti programmal. Akkor még birtoka is megfelelő háttér volt, hogy hivatásos politikusként lépjen a porondra. 1874-ben a balközéppárt programhű töredékéhez tartozott. A Függetlenségi Párt egyik alapítója lett.

1875-ben – amikor Tisza Kálmán „szegre akasztva a bihari pontokat”, azaz feladva pártjának addigi függetlenségi programját, megalakítja a szabadelvű pártot magához ragadja hosszú évekre a kormányzati hatalmat Ugron Gábor a másik oldalra áll. Belép a függetlenségiek táborába, 1881-ben az erdélyrészi képviselők körében kezdeményezi egy külön nyilatkozat kibocsátását, amely tulajdonképpen első megfogalmazása sajátos politikai törekvéseinek, s egyben ideológiai alapja lesz a megalakuló Ugron-frakciónak. A csoport legfőbb célja, hogy visszaszorítsa a függetlenségi mozgalom radikálisabb elemeit, s így „kormányképessé” tegye magát a pártot. A frakció részt vesz a közös ügyek operatív irányítását ellenőrző, úgynevezett delegáció munkájában is, amire korábban egyetlen függetlenségi politikus sem vállalkozott, hiszen ezzel elismerte volna a közös ügyek meglétének törvényességét, megkérdőjelezve önnön politikai elveit. Ugronékat ez a körülmény egyáltalán nem zavarta, maga a frakcióvezér jelenti ki: „őrhelynek” tekintik képviseletüket a delegációban, posztnak, ahol a nemzet érdekeit képviselhetik. A szalonképesség megteremtését szolgálják Ugronnak a függetlenségi mozgalmon belüli mozgolódásai is.

1884-ben belépnek a közös függetlenségi és 48-as pártba. 1890-ben kilépnek az együttesből, de elviszik a párt nevét: attól fogva magukat neveztetik negyvennyolcasnak és függetlenséginek. Amikor ellenlábasuk, Eötvös Károly lemond az anyapárt elnöki tisztéről (Wekerle Sándor egyházpolitikai – a polgári házasságot szorgalmazó – törvényjavaslatának párton belüli vitái miatt) és Justh Gyula veszi át a pártvezéri tisztet, Ugron és társai újra csatlakoznak. Ugron Gábor 1891. december 20-án Fejérváry Géza báróval párbajozott a Ferenc József lovaskaszárnyában, segédei ifj. Ábrányi Kornél és Bethlen Gábor gróf. Justh Gyula három év eltelte után, 1895 elején 34 társával együtt kivált a pártból, csatlakozott azokhoz, akik Eötvöst követték. Ugronék újra egyedül maradtak. Most kevesebben vannak, mint 20 évvel korábban, a párt többségét nem tudták megnyerni maguknak. Ugron mint az obstrukció vezéralakja, 1896. november 7-én megint párbajozott, ezúttal Kossuth Ferenccel. Egy rövid megszakítást kivéve – 1896-tól 1899-ig, amikor rokona és gyűlölt ellenfele Bánffy üti ki a nyeregből – élete végéig tagja s egy időben vezető alakja a parlamentnek.

A Széll-kormány idején is ellenzéki politikát folytatott, különösen a Monarchia külpolitikáját érintő hármas szövetséget támadta, hajlott a francia orientáció felé. Francia–magyar bankot akart létrehozni. Saját pártján belül Justh Gyulával támadtak ellentétei. Élete utolsó esztendeiben Tisza István és a Fejérváry-kormány tevékenysége ellen lépett fel.