Portugália területéről eddig tizenhét helyszín került fel a világörökségi listára, tizennyolc helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. 250px Angra do Heroísmo városának központi területe az Azori-szigeteken 1983 Kulturális (IV)(VI) Hivatkozás: 206Az Azori-szigetekhez tartozó Terceira fővárosa egy vulkáni kráter tövében épült és jelentős szerepet játszott a 15. és a 19. század közötti tengeri felfedezésekben. Kikötője pihenőhely volt az Afrikából és Indiából érkező hajók számára. A település városszerkezete alkalmazkodik a jellegzetes éghajlati viszonyokhoz, óvárosában számos műemlék épület maradt fenn. Védelméről a több mint négyszáz éves São Sebastiãno és a São João Baptista erődítmények gondoskodtak. Vallási központja az 1570 és 1618 között emelt székesegyház, az Azori-szigetek legnagyobb temploma. A város jelentős műemléke a gótikus stílusban épült São Sebastiãno-templom amelyben középkori freskók maradványai láthatók. Másik jelentős épülete a São Goncalco-templom, ami kerámiaburkolatáról (azulejos) nevezetes. Az egykori jezsuita kolostort felújították, jelenleg hivatalok működnek benne. A település 1980-ban egy földrengés miatt komoly károkat szenvedett, helyreállítása azóta is folyamatban van. 250px A Szent Jeromos-kolostor és a Belém-torony (Torre de Belém ), Lisszabon 1983, kisebb módosítás: 2008 Kulturális (III)(VI) Védett terület: 2,66 ha, puffer zóna: 103 ha, hivatkozás: 263A Lisszabon kikötőjének bejáratánál álló kolostort I. Mánuel portugál király parancsára 1502-ben kezdték építeni egy korábbi kápolna helyén. Az épületet az uralkodóról elnevezett Mánuel stílusban emelték, ami a helyi késő gótikus stílus volt a tenger ihlette egzotikus elemekkel, mudéjar és platereszk stílusjegyekkel ötvözve. Az épület és főleg a kétszintes kerengő jellegzetes elemei a oszlopokba és falakba vésett állatokat, zöldségeket, füzéreket ábrázoló díszítmények. Látványos belső terét késő gótikus boltozatának ólomüveg ablakainak és karcsú oszlopainak köszönheti. A templomban állították fel Vasco da Gama síremlékét is, aki az Indiába vezető út felfedezésével biztosította a kolostor vagyonát. A Tajo folyó torkolatánál álló Belém-torony 1515 és 1521 között, az Avis-dinasztia uralkodásának csúcspontján épült és a nagy tengeri felfedezéseknek állít emléket. A masszív építmény a gótikus, a mór és a marokkói építészet stíluselemeit ötvözi, mellvédjein visszatérő motívum a Krisztus-lovagrend keresztje. 250px Győzelmes Szűz Mária-kolostor, Batalha 1983 Kulturális (I)(II) Védett terület: 0,98 ha, puffer zóna: 85,78 ha, hivatkozás: 264 Batalha dominikánus kolostorát az 1385-ös aljubarrotai csata emlékére építették. A csata előtt I. János fogadalmat tett, hogy győzelem esetén templomot építtet, uralkodása alatt az épületkomplexum jelentős része el is készült. Főhomlokzata három részre tagolódik szobordíszítése jelentős alkotás. A templom belsejét visszafogott gótikus stílusban alakították ki, kórusában figyelemre méltó ólomüveg ablakokkal. A főhajó jobb oldalához a 15. században csatolták az Alapító-kápolnát az uralkodó és családja temetkezési helyét. A kolostor utolsó építési fázisa egybeesett I. Mánuel uralkodásával, aki felújíttatta a kerengőt, megalkotva a róla elnevezett építészeti stílus egyik legjelentősebb remekművét. Jellegzetességei kecses oszlopai és érzékelhetően mór hatást mutató díszítményei. A templomhoz csatlakozó Befejezetlen kápolnát I. Duarte és felesége sírhelyének szánták de építése a 16. században félbemaradt. 250px Krisztus-rendi kolostor, Tomar 1983 Kulturális (I)(VI) Hivatkozás: 265Az eredetileg a reconquista emlékművének szánt épületegyüttes a Templomos lovagrend számára épült, majd a Krisztus Lovagrend (a templomosok utódai) vette birtokba. Portugália legnagyobb kolostoregyüttese egy vár helyén áll, amit I. Alfonz király adományozott a rendnek 1159-ben. A teljes épületegyüttes a 12. és a 17. század között alakult ki, és a gazdagon díszített Mánuel stílus egyik leglátványosabb példája lett. A 12. század végén épült templomot, az épületegyüttes legrégebbi fennmaradt részét a lovagok építészetére jellemző módon egy tizenhat csarnokrészre osztott sokszögű alapra emelték, középen nyolcszögű kórussal és egy körfolyosóval. Mintája a jeruzsálemi Szent Sír-templom lehetett. A 16 oldalú rotundát I. Mánuel uralkodása alatt freskókkal díszítették és ekkor készült el a káptalani gyűlésterem fölött álló templomhajó, Diego de Arruda alkotása is. A kolostor külső díszítése gótikus és mór építészeti elemeket ötvöz. A kolostor az évszázadok során Portugália egyik legjelentősebb építészeti alkotásává fejlődött. 250px Évora történelmi központja 1986 Kulturális (II)(IV) Védett terület: ha, puffer zóna: ha, hivatkozás: 361Évora volt az Ibériai-félsziget legrégebbi kereskedelmi központja, több évszázados történelme egészen a kelta időkig nyúlik vissza. Liberalitas Julia néven került római fennhatóság alá, ebből a korból származik a Diana-templom tizenhat korinthoszi oszlopával, egy vízvezeték, egy erőd és a városfal maradványai. 715 és 1165 között mór uralom alatt állt, később az ekkor épült védelmi rendszerét továbbfejlesztették. Muszlim lakosságának egy része a reconquista után is a település északkeleti részében fekvő La Mouraria negyedben lakott. A román-gótikus katedrális építése 1186-ban kezdődött, a kéttornyú erődszerű épületet a 14. században fejezték be. A 15. századtól a portugál királyok egyre többet tartózkodtak a városban, ekkor kezdődött Évora újabb aranykora amikor ismét kolostorok és paloták épültek. A 16. században készült el az Alcazar helyén a grófi palota ezen kívül vízvezetékek és szökőkutak is épültek egy átfogó városrendezés keretében. A város leglátványosabb épülete az I. Mánuel idejéből származó királyi palota. A település a 18. század közepéig virágzott, utána gyors hanyatlásnak indult. 250px Alcobaça-kolostor Kulturális (I)(IV) Hivatkozás: 505A Lisszabontól körülbelül 100 km-re északra található Alcobaça-kolostort a mórok felett aratott győzelem tiszteletére kezdték el építeni 1153-ban. Később Portugália 18 cisztercita kolostora közül a legbefolyásosabb lett. Az épületegyüttes ( a templom, a kolostor, a kerengő, a káptalani terem, a kollégium, a refektórium, a szerzetesek közös terme és a fogadószoba) a gótikus cisztercita építészet egyik legszebb alkotása. A 13. századra az apátság befolyása már az egész Ibériai-félszigeten érezhető volt, 1269-től a kolostorban egy teológiai főiskola is működött. A templomra a szigorú dísztelen gótikus formák jellemzőek. A háromhajós épülethez később kilenc kápolnát csatoltak. A kolostor szoros kapcsolatban állt a portugál uralkodóházzal, ezért a 14. század közepén a templomban állították fel I. Péter és Inês de Castro fehér márványból faragott egymással szemben álló szarkofágjait. Az épületegyüttest az évszázadok során többször átépítették és kibővítették, az átépítések közül a legfeltűnőbb a templom homlokzata, ami 18. század első feléből való. Kóruskörüljáróját díszesen megmunkált szobrok, oszlopok és oszlopfők díszítik. A kolostorban 999, a szabályzat szerint mindig ezernél eggyel kevesebb szerzetes élt egészen az ország francia megszállásáig, amikor a rendet feloszlatták. 250px Sintra, kultúrtáj 1995 Kulturális (II)(IV)(V) Védett terület: 946 ha, puffer zóna: 3 641 ha, hivatkozás: 723A Lisszabontól 30 kilométerre nyugatra fekvő Sintra városát a dombra épült 8. században elkezdett Óvár uralja. A település a 12. századig mór fennhatóság alatt állt. Legfontosabb épületei a királyi palota (Palacio da Vila) és a Pena-palota. A királyi palota egy része már a 14. században állt, majd az évszázadok során többször is kibővítették. Az 1755-ös földrengésben a város építészeti örökségének jelentős része elpusztult, de udvarházak, katonai célú épületek, egyházi épületek fennmaradtak, köztük a királyi palota, a Ribafrias-palota, a városháza és a Szentháromság-kolostor. A királyi palota jellegzetességei a konyha fölött lefordított tölcsérre emlékeztető kéményei, a címerterem és a hattyúterem. A palota csempedíszítése (azulejo) a mudéjar dekorációs technika egyik legszebb alkotása az Ibériai-félszigeten. A Pena-palota a 19. század közepén épült II. Ferdinánd idejében egy 16. századi romos kolostor kibővítésével és átalakításával. Különböző korok (gótikus, egyiptomi, mór és reneszánsz) építészeti stílusát ötvözi, kertjei a legszebbek közé tartoznak Európában. 250px Porto történelmi központja 1996 Kulturális (IV) Hivatkozás: 755Az Atlanti-óceán partján a Duero folyó torkolatánál a stratégiai helyen fekvő Porto már a római korban is létezett, ők Portusnak nevezték. 716 és 997 között mór uralom alatt állt, majd ez volt az úgynevezett „Portugál megye” székhelye. A 15. században a város anyagilag is támogatta Tengerész Henrik expedícióit. Jelenlegi városképét a domboldalra emelt épületek határozzák meg, óvárosa az acélszerkezetű kétszintes Ponte Dom Luis hídon keresztül is megközelíthető. Porto egyik legfontosabb épülete a román stílusú katedrális csempedíszítésű gótikus kerengőjével, reneszánsz és barokk belső díszítésével. A portói bor kereskedelmének hasznából finanszírozták az óváros sokszínű polgári építészetét. A városban román, gótikus, reneszánsz, barokk, neoklasszicista és modern korból is láthatók jelentős műemlékek és jellegzetes elemei a városképnek a folyón átívelő hidak is. Fontos műemléke a jellegzetes Mánuel stílusban épült a Santa Clara-templom, a 19. században épült Tőzsde-palota pedig jelentős neoklasszicista építmény. 250px A Côa völgye és Siega Verde történelem előtti sziklarajzai és közös világörökségi helyszíne 1998, kiterjesztés: 2010 (spanyol terület) Kulturális (I)(III) Hivatkozás: 866 A Ribeira de Piscos közelében a Côa folyó partjánál lévő kanyonokban és szurdokokban az itt élők már a történelem előtti koroktól megörökítették magukat. A világörökségi helyszínhez tartozó sziklarajzok egy része i. e. 22 000 és i. e. 10 0000 közé, a felső paleolitikum idejére datálható, a többi a neolitikum idejéből, vagy még későbbről származik. A portugál területen felfedezett sziklarajzok három csoportot alkotnak, az első a faiai gránitbarlangoknál, a második Quinta de Barcánál található, a harmadik Ribeira de Piscosnál kezdődik és a Côa és Duero összefolyásáig tart. A helyszínt 2010-ben kiterjesztették, azóta a spanyolországi Siega Verde 645 sziklavésete is hozzá tartozik. Az ábrázolásokat az 1990-es években fedezték fel amikor egy duzzasztógátat akartak létesíteni a területen de ezek után a portugál kormány a Côa-völgyet régészeti parkká nyilvánította. A gyakran bizarr formájú sziklákba vésett ábrákon felismerhető az ősbölény, a vadló, a gímszarvas, a kőszáli kecske valamint sematikus emberalakok, hiányoznak viszont a háziállatok. A terület az őskori művészet jelentős szabadtéri tárlatának számít. 250px A madeirai „Laurisilva” (babérlombú erdő) 1999Természeti (IX)(X) Védett terület: 15 000 ha, hivatkozás: 934A 600 és 1300 méter tengerszint feletti magasságban található madeirai babérerdők egy mára gyakorlatilag kihalt növénytársulás utolsó természetes maradványai. A szigetet eredetileg erdő borította, de a fakitermelés már a 15. században megkezdődött irtásos-égetéses módszerrel. A feltárt fosszíliák arra utalnak, hogy 40 – 15 millió évvel ezelőtt az ilyen típusú erdők elterjedtek egész Dél-Európa területén, de ma már csak az Azori-, a Kanári-szigeteken és Madeirán találhatók meg kisebb foltjaik. A madeirai erdő százötven négyzetkilométeres a sziget meredek északi partján, és védelem alatt áll a 270 négyzetkilométeres Madeirai Természetvédelmi rezervátumban. A terület fontos szerepet játszik a sziget vízháztartásában és jelentősen csökkenti a talajeróziót. Ez az erdő a legnagyobb ilyen növénytársulás, és közel 90 százaléka őserdő. Megóvásával sikerült néhány ritka faj élőhelyét megmenteni, köztük a szigeten őshonos 66 edényes növényfajét és a szintén őshonos madeirai babérgalamét.