Fehér Pál (1914-ig Weisz Pál) (Budapest, 1900. augusztus 4. – Budapest, 1959. február 7.) operaénekes (tenor). Fehér András rendező, zeneszerző édesapja, Fehér Adrienn színésznő, Fehér Balázs és Gábor énekesek nagyapja.
Élete Tízévesen az Operaház gyermekkarába került, ahol négy éven át, a mutálásig volt tag. Sokszor kapott szólófeladatot.
Harcolt az első világháborúban, katonatársaiból dalárdát is szervezett. A háború után banktisztviselőként dolgozott, munka mellett tanult 1923 és ’26 között a Zeneakadémián.
A Budai Színkör, majd a Városi Színház művésze volt. 1927-ben Milánóban énekelt és Giuseppe De Lucánál továbbképezte magát. Nemzetközi pályája akkor indult be, amikor sikerült kieszközölnie egy meghallgatást a Budapestre látogató Bruno Walternél. Ő ajánlotta be az akkor Otto Klemperer vezetése alatt álló, sok újítással kísérletező berlini Krolloperhez. 1928-ban szerződött a német fővárosba. 1933-ban a német zsidótörvények miatt elvesztette operai állását, ekkortól a munkanélküli zsidó művészek foglalkoztatására alakult Kulturbund Deutscher Juden égisze alatt lépett fel (Kulturbund-Oper).
Az 1936–37-es évadban a zürichi Városi Színház tagjaként egy fontos ősbemutatónak is részese volt: 1937. június 2-án a Festőt és a Négert énekelte Alban Berg Lulujában.
1938-ban visszatért Budapestre. Ismét a Városi Színház tagja lett. A következő évben újra állástalan lett: most a magyar zsidótörvények miatt. 1939 és 1944 között csak a Kulturbund magyar megfelelőjében, az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) színházában szerepelhetett. Az operaelőadások legtöbbet foglalkoztatott énekese volt.
A felszabadulás után alkalmi fellépései voltak. 1946-ban szerződtette a Magyar Állami Operaház, és itt énekelt korai haláláig.
Hangjához az olasz és francia lírai és spinto-tenor szerepek álltak a legközelebb. Egész pályáját végigkísérte legparádésabb alakítása: Hoffmann Offenbach operájában.
Szerepei
Beethoven: Fidelio – Florestan Alban Berg: Lulu – A festő; Néger Berté: Három a kislány – Frantz Schubert Benjamin Britten: Peter Grimes – Bob Boles Csajkovszkij: Jevgenyij Anyegin – Lenszkij; Triquet Donizetti: Lammermoori Lucia – Sir Edgard Ravenswood Donizetti: Don Pasquale – Ernesto Flotow: Márta – Lyonel Goldmark: Sába királynője – Asszád Gounod: Faust – címszerep Halévy: A zsidónő – Leopold herceg Kálmán Imre: Josephine császárné – Napóleon Leoncavallo: Bajazzók – Canio Mozart: Szöktetés a szerájból – Belmonte Mozart: Figaro házassága – Don Basilio Nicolai: A windsori víg nők – Fenton Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél – Pierre Offenbach: Hoffmann meséi – Hoffmann Polgár Tibor: A kérők – Facsary Puccini: Bohémélet – Rodolphe Puccini: Pillangókisasszony – B. F. Pinkerton Rossini: A sevillai borbély – Almaviva gróf Johann Strauss d. S.: A denevér – Alfréd Verdi: A trubadúr – Manrico Verdi: Rigoletto – A mantuai herceg Verdi: La Traviata – Alfred Germont Verdi: Álarcosbál – Richard Verdi: Aida – Radames Verdi: Falstaff – Fenton
Filmje Helyet az öregeknek (magyar, 1934)
Díjai, kitüntetései 1958 – Érdemes művész
Jegyzetek
Források [http://operavilag.net/in-memoriam/110-eve-szuletett-feher-pal/ Jánosi Ildikó: 110 éve született Fehér Pál] = Opera-Világ 2010. augusztus 4. Várnai Péter: Operalexikon''. Budapest, 1975. Zeneműkiadó. Fehér Pál az OMIKE oldalán Fehér Pál a Magyar Hangosfilm Lexikonban A Lulu-bemutató szereposztása
Kategória:Magyar operaénekesek Kategória:Tenorok Kategória:Az OMIKE Művészakció résztvevői Kategória:A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze díjasok Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Budapesten született személyek Kategória:1900-ban született személyek Kategória:1959-ben elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek