Röck István, ReckKőszegi római katolikus plébánia keresztelési anyakönyve, 1775. év (Kőszeg, 1775. december 22. – Pest, 1850. február 26.)Pest-Deák téri német evangélikus egyházközség halotti anyakönyve 42/1850. szitásmester, gépgyáros, ipari úttörő, Röck István János édesapja. 220px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben Élete Apja, Röck (Reck) Pál, szitásmester volt, anyja Kneöbel Zsuzsanna. Röck István szita- és rostakészítő segédlevelet szerzett, majd 1802-ben Pestre költözött. A kötelező polgáreskü letétele után hamarosan a Váci utcában megnyitotta műhelyét, későbbi legendás gyárának elődjét, melynek jogutódja ma Európa egyik meghatározó energetikai berendezéseket előállító vállalata.
1804-ben nyitotta meg Pesten, a Szervita téren drótfonat-, szita- és rostagyártó műhelyét, melyet 1816-tól kezdve fokozatosan mezőgazdasági gépek gyártására alakított át.
Hamarosan meg is megnősült; felesége, Marmann Krisztina (1784-1831), pozsonyi polgári családból származott, kinek hozományából megnagyobbította műhelyét, és segédeket is felvett. Üzlete beindult, Röck alig másfél évtized múlva házat vett a Szervita téren, ahol tovább bővítette műhelyét és növelte termelését is. Készítményei eljutottak Szerbiába, Romániába és Törökországba is.
Négy fia közül a mesterséget a negyedik fiú, István János folytatta, aki külföldi tanulóévei befejezése után 1841-ben vette át a vállalkozást visszavonuló apjától. A cég forgalmát még jobban fellendítette, és tovább terjeszkedett: a (mai) Petőfi Sándor utcában is kibérelt egy helyiséget, raktárnak és boltnak. 1842-ben társult a jó hírű lakatosmesterrel, Vidats Istvánnal, és közös műhelyt nyitottak a Wenckheim-palota, azaz a mai Szabó Ervin könyvtár helyén, ahol boronák és kisebb malomfelszerelések gyártásába fogtak. A szabadságharc után Vidatsot (aki fiával honvédként Világosig követte Görgeyt) előbb halálra ítélték, utóbb bebörtönözték, ezért a műhely egy időre bezárt. Az ifjú Röck csak 1851-ben, apja halála után egy évvel indította újra.
1850-ben, 75 éves korában Pesten érte a halál. Sírja a Kerepesi úti temető Bal falsírbolt, 36. található.
Az általa beindított Drótfonat-, szita- és rostagyártó üzem, majd Röck István Gépgyár ma Pest egyik legöregebb gyára. A legendás üzem Budafoki úti épületeiben ma már nem termelnek, tulajdonosa azonban továbbra is őrzi a történelmi nevet.
Házassága és gyermekei Felesége, Marmann Krisztina (1784–1831) úrnő volt. Házasságukból négy fiúgyermeke született. Köztük: Röck Henrik (1811–1866). Neje, Beck Erzsébet. Röck István János (1812–1882), gépgyáros, fővárosi bizottsági tag. Röck György (1817–1819) Röck Karolina (1824–1907) Férje, Hunfalvy Pál. Röck Zsuzsanna. Férje, Glatz Jakab. Röck Frigyes
Jegyzetek
Kapcsolódó cikkek Röck István Gépgyára Röck István (gyáros, 1812–1882)
Források Magyar Életrajzi Lexikon A Váci utcától Kiskunfélegyházáig PIM
Kategória:Magyar gyáralapítók, gyártulajdonosok Kategória:Technikatörténet Kategória:1775-ben született személyek Kategória:1850-ben elhunyt személyek Kategória:Kőszegiek Kategória:Pestiek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek