Nagy Ilona (szül. Klein, Olaszliszka, 1924. január 21. – Racsa környéke, 1944. április 17.) pártmunkás, partizán.
Élete 16 évesen lett a Ruházati Munkások Szakszervezetének tagja, hol termete miatt kezdték el Nagynak hívni, hogy megkülönböztessék a szakszervezet többi Ilonájától. A második világháború alatt több társával elhatározta, hogy Jugoszláviába szökik, s partizánként harcol a németek ellen. A párttól is megkapták az engedélyt, s 1944. január 31-én elindultak. A fruskagorai partizántáborban katonai kiképzést kapott, ezután csoportját a Boszut folyó melletti Racsa községbe vezényelték, ahol a sebesült partizánokat kellett kötözőhelyre szállítaniuk. Fegyveres akcióban először a Majevics-hegységben vett részt. Alakulatának később egy nagyobb német egységet kellett megtámadnia: a háromfős előőrs tagjaként több száz méterrel a partizáncsoport előtt haladt, amikor egyszer csak rájuk lőttek. Nagynak vállát és bokáját találták el, így nem tudott elmenekülni, s a németek meggyilkolták.
Források
A szabadság vértanúi Budapest, 1960, Kossuth Könyvkiadó, 184-187. o.
További információk R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965. Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. Csókás Máté: Ellenállók. muon.hu (Hozzáférés ideje: 2015. december 26.)
Kategória:1924-ben született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Meggyilkolt kommunisták Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Magyar nők Kategória:Magyar partizánok