bélyegkép|Tóparti csendélet bélyegkép|Műteremablak Basch Andor, Basch Andor Fülöp (Budapest, 1885. május 19. – Budapest, 1944. június 24.)Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 213/1944. folyószáma alatt. magyar festőművész. Basch Gyula festőművész fia.
Élete Jómódú budapesti zsidó családban született. Anyja Krausz Róza (Terézia); apja Basch Gyula, korának neves életkép- és arcképfestője volt. Basch Andor katolikus gimnáziumban érettségizett, miután 1899-ben kikeresztelkedett.S. Nagy Katalin, i. m. 221. o. A budapesti Mintarajziskolában az akadémikus stílust képviselő Zemplényi Tivadar tanítványa volt. 1904-től Párizsban folytatta művészeti tanulmányait, ahol a híres Julian Akadémián Jean-Paul Laurens-nál tanult és egy évet Henri Matisse magániskolájában töltött. 1908-ban Nagybányára ment, ott három évig a festőiskola egyik meghatározó egyénisége, Ferenczy Károly volt a mestere. Az első világháború idején ún. hadifestő volt.
Először 1919-ben mutatkozott be képeivel egy közös kiállításon az Ernst Múzeumban. A következő néhány évben bejárta Olaszországot, majd 1925-ben Párizsba költözött. Rendszeresen részt vett kiállításokon, képeit sikerült eladnia, anyagi és erkölcsi elismerésben egyaránt része volt. Saját stílusát nehezen találta meg; egy időre elvonult a „képzőművészeti boszorkánytánc” (írta egy levelében) és a fővárosi életmód elől Dél-Franciaországba, majd 1931-ben „egy gyűjteményes kiállításon bemutatkozott Párizsban a poraiból felélemedett Basch Andor. Megcsinálta a maga kis privát forradalmát.” – írta egy korabeli méltatója, Kelen Imre.Idézi S. Nagy Katalin, i. m. 221. o.
A gazdasági válság miatt 1932-ben hazatért és Budapesten telepedett le. A hazai képzőművészeti élettől visszahúzódva élt, de budapesti és külföldi kiállításokon továbbra is szerepelt képeivel. Tagja volt a Gresham-körnek és az 1940-es évek elején a KÚT művészcsoportnak.
Bár nem tartotta magát zsidónak, hiszen 14 éves korában megkeresztelkedett, az ún. zsidótörvények értelmében zsidónak minősült. Az ország német megszállása után kibontakozó zsidóüldözés idején, 1944. június 24-én fejlövéssel véget vetett életének. Öngyilkosságba menekült a zsidó sors elől – írta róla S. Nagy Katalin. Felesége Guttmann Erzsébet volt.
Kevéssel öngyilkossága előtt festett Önarcképe (1944) „egy tiszta embernek elkomorult, lírai vallomása a gyűlölettel teli gyilkos világ szörnyűségei közepette.”Murányi-Kovács Endre szavait idézi S. Nagy Katalin, i. m. 223. o. Emlékkiállítását 1965-ben rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában.
Önálló kiállításai 1921 Amszterdam és Helsingfors 1922 Stockholm 1926 Brüsszel 1929 Nürnberg 1931 Párizs és Zürich 1932 Budapest, Ernst Múzeum 1937 Bécs 1941 Budapest, Tamás Galéria (40 festménye) 1943 Budapest, Tamás Galéria (36 festménye)
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Magyar festők Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:1885-ben született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Öngyilkos képzőművészek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek