bélyegkép|260px|Gaahl (Kristian Eivind Espedal) hullasminkben 2009-ben A korai norvég black metal mozgalom zenei alapú szubkultúra, amely az 1990-es évek elején bontakozott ki Norvégiában. Ennek a zenei mozgalomnak köszönhető a modern black metal műfaj kialakulása és több elismert, nagyhatású extrém metal zenekar létrejötte.
Akkor vált igazából közismertté, amikor nagy médiaérdeklődés mellett kiderült, hogy tagjai felelősek két gyilkosságért és több norvég templom felgyújtásáért. A mozgalom, egy valláshoz hasonlóan, saját ideológiával és erkölcsi világképpel rendelkezett. A kemény mag tagjai „The Black Circle” (a Fekete Kör) vagy „Black Metal Inner Circle” (a Black Metal Belső Köre) névvel illették magukat. Ez a kör elsősorban fiatal férfiakból állt, akik közül sokan az oslói Helvete (norvégul Pokol) lemezboltban találkoztak. Interjúkban a mozgalom tagjai erősen keresztényellenes és embergyűlölő nézeteket vallottak, magukat igazi sátánistának tartották, akik terjeszteni akarják a terrort, a gyűlöletet és a gonoszt. Álneveket használtak, a megjelent fotókon „hullasminket” viseltek és középkori fegyverekkel pózoltak. A mozgalom zártkörű volt, és kizárólag csak azokat fogadta be, akiket erre igaznak és elkötelezettnek ítélt. A zenei integritás nagyon fontos volt a mozgalomhoz tartozó előadók számára, hiszen azt akarták, hogy a black metal egy underground, sértetlen műfaj maradjon.
1993 augusztusában a mozgalom több tagját letartóztatták, majd 1994 májusában elítélték őket többek között gyújtogatásért, gyilkosságért és robbanóanyagok birtoklása miatt. A legtöbben nem mutattak megbánást az elkövetett tetteikért. A norvég média részletesen tudósított az eseményekről, de a riportok hangvétele gyakran szenzációhajhász volt. Például, egy norvég tv-csatorna interjút készített egy nővel, aki azt állította, hogy sátánisták áldozták fel a gyermekét és megölték a kutyáját. A korai norvég black metal mozgalom egészen a mai napig témája különböző könyveknek és filmeknek.
Zenei hatások Az 1980-as években a black metal csak néhány együttes laza csoportosulása volt. Sátánista szövegeket osztottak meg, azonban a legtöbb „első hullámú” zenekar ezeket csak sokkoló hatásként alkalmazta. 1990 és 1992 között számos norvég együttes kezdett el egy újfajta black metalt előadni és kiadatni, amit erősen befolyásolt a korai együttesek stílusa. A hirtelen megnövekedett népszerűségük miatt ezeket a zenekarokat a black metal második hullámába sorolják. A norvég mozgalom együttesei továbbfejlesztették elődeik stílusát, és ezáltal egy új heavy metal alműfajt hoztak létre. Ez részben Snorre 'Blackthorn' Ruchnak a Thornsból és Euronymousnak a Mayhemből köszönhető, akik új gitárstílust hoztak létre, ami teljes akkordokat használt a gitáros kvintek helyett. A Darkthrone zenésze, Fenriz szerint a gitárstílust a Bathorytól vették át, és megjegyezte, hogy „ezek a riffek a '90-es évek zenekarai számára egy új irányt jelentettek”.
A stílus zenéjének sötét témáit hullasminkkel és egyéb szokatlan megjelenési formákkal egészítették ki, amik segítették megkülönböztetni a black metal előadókat más metalzenekaroktól.
A mozgalom történetének főbb eseményei A mozgalom kialakulásának előzményei A norvég mozgalom létrejötte előtt néhány külföldi zenekar nagy hatást gyakorolt a műfajra és a mozgalomra egyaránt, mint például a görög Rotting Christ, a svájci Samael, a brit Venom, és a magyar Tormentor.
A korai norvég black metal mozgalom legkorábban, 1984-ben alakult együttese a Mayhem, amelynek az első dalai és kiadásai egy erősen Venom-ihlette zenét mutatnak. Az 1986-os Pure Fucking Armageddon egy rossz körülmények között felvett demó, amit az agresszívabb thrash metal ihletett. Az 1987-ben megjelent Deathcrush EP-jük az első norvég black metal album, ami kiadónál jelent meg.
Az 1980-as években a norvég mozgalom még nem alakult ki teljesen, csak a következő évtized elején bontakozott ki.
Dead és öngyilkossága
A korai norvég black metal mozgalom egyik legismertebb karaktere a svéd Mayhem-énekes Dead (hivatalos nevén Per Yngve Ohlin), aki 1988-ban csatlakozott a zenekarhoz, és ő írta meg a sokak szerint legbefolyásosabb black metal album, az 1994-ben megjelent De Mysteriis Dom Sathanas dalszövegeit. Halála után a mozgalom több tagja depressziósnak és befelé fordulónak jellemezte. Fellépései előtt sok időt töltött el azzal, hogy hullához hasonló kinézete legyen, és gyakran megvágta a kezeit éneklés közben.
1991. április 8-án Dead öngyilkosságot követett el abban a házban, ahol a Mayhem zenekari próbatermet birtokolt. Holttestét a Mayhem gitárosa, Euronymous fedezte fel. A kezen és a nyakon több mély vágást találtak, valamint a fejen egy sörétes puska okozta lőtt sebet. Mielőtt a rendőrséget értesítette volna, Euronymous szerzett egy fényképezőgépet és többször lefotózta Dead holttestét, közben átrendezett néhány dolgot. Ezen fényképek egyike lett az 1995-ben megjelent Dawn of the Black Hearts Mayhem-koncertlemez borítója. Terjedtek olyan rémhírek, hogy Euronymous ragut csinált Dead agyából, és nyakláncot a koponyájának darabjaiból. Előbbi pletykát a zenekar tagadta, de azt elismerték, hogy készültek nyakláncok Dead koponyadarabjaiból, amiket Euronymous az erre méltónak tartott zenészeknek ajándékozott.
Euronymous Dead öngyilkosságát a Mayhem 'gonosz' imázsának népszerűsítésére használta fel, és azt állította, hogy Dead az extrém metal trenddé válása miatt ölte meg magát. A Mayhem basszusgitárosa, Necrobutcher szerint „az emberek jobban felfigyeltek a black metal mozgalomra, miután Dead lelőtte magát… Dead öngyilkossága igazán megváltoztatta a mozgalmat”. Az Emperor dobosa, Bård 'Faust' Eithun úgy véli, hogy Dead öngyilkossága után „a black metal mozgalom megszállottan kereste a sátánizmust és a gonoszt”.
A mozgalom tagjai közül a későbbiekben még ketten követtek el öngyilkosságot: Erik 'Grim' Brødreskift (Immortal, Gorgoroth, Borknagar) 1999-ben és Espen 'Storm' Andersen (Strid) 2001-ben.
Helvete és a "fekete kör" bélyegkép|Egy falfirka a Helvete pincéjében A Mayhem gitárosa, Euronymous volt a „központi figura, akinek fő szerepe volt a mozgalom létrejöttében”, amit „szinte egymaga hozott létre”. Létrehozta a Deathlike Silence Productions független kiadót az 1980-as évek végén, ami a norvég Mayhem és Burzum, továbbá a svéd Merciless és Abruptum albumait adta ki. 1991 májusában, júniusában nyitotta meg a Helvete (norvégul Pokol) című lemez boltját, amely Oslóban volt, a Schweigaards 56. szám alatt. A norvég black metal zenészek gyakran szerveztek találkozókat a boltban és annak pincéjében. Euronymous, Varg Vikernes és Samoth különböző időkben ott lakott. A bolt falai feketék voltak, amelyeket középkori fegyverek és zenekarok poszterei díszítettek.
Occultus szerint a hely, amit Euronymous bérelt, „túl nagy volt és a bérleti díj túl drága. Ez az oka annak, hogy nem működött rendesen”. A bérelt helyiségeknek csak egy kis része volt kihasználva a bolt számára. Euronymous 1993 elején bezárta a Helvetet, mert a média és a rendőrség felfigyelt rá a kibontakozó mozgalom miatt. Ennek ellenére, amíg nyitva volt, a norvég black metal mozgalom központi helyének számított. Jon 'Metalion' Kristiansen, a Slayer magazin írója azt mondta, hogy a Helvete megnyitása jelentette „a norvég black metal mozgalom kezdetét”.
Azok, akik a Helveteben gyűltek össze, a „The Black Circle”-be vagy más néven a „Black Metal Inner Circle”-be sorolták be magukat. Faust azt mondta, hogy ezeket a neveket Euronymous találta ki. Akkoriban a média egy szervezett, szektaszerű csoportként mutatta be a „The Black Circle”-t. A Lords of Chaos-ban Faust azt mondta, hogy a média szervezettebbnek mutatta be a csoportot, mint amilyen valójában volt: „Ez csak egy gyűjtőnév volt azoknak, akik a bolt körül lógtak […] nem létezett semmi olyan, hogy tagsági kártya, és hivatalos találkozók se voltak.”
A Lucifer Rising áttekintésében Varg Vikernes azt állította, hogy: „Először is, az úgynevezett 'Black Circle'-t Euronymous találta ki, mert azt akarta, hogy az emberek elhiggyék, hogy ilyen tényleg van, de nonszensz volt és soha nem létezett. A médiában azt hitték, hogy ez létezett egy ideig, de hirtelen már nem beszéltek róla, miután megértették, hogy ez egy álhír volt.”
Templomgyújtogatások bélyegkép|jobbra|A Fantoft Stave templom Bergenben 1992-ben a norvég black metal mozgalom tagjai egy templomgyújtogatási hullámot indítottak el. 1996-ig legalább 50 támadás ért keresztény templomokat Norvégiában. Az összes megoldott esetben black metalosokat találtak felelősnek. A felgyújtott épületek közül néhány több száz éves és történelmi műemlékek volt. Az első támadás a Fantoft Stave templomot érte 1992 júniusában, az épület porig égett. A rendőrség úgy vélte, hogy Varg Vikernes volt az elkövető. A Burzum Aske című EP-jének a borítója a lerombolt templom képe. Az album első 1000 példányához bónuszként járt egy öngyújtó a templom képével. 1994 májusában Vikernest bűnösnek találták a Holmenkollen Chapel, a Skjold Church és az Åsane templom felgyújtásában. Vikernes és Euronymous állítólag a Nidarosi katedrális felrobbantását tervezték a Mayhem-album, De Mysteriis Dom Sathanas 1994-es kiadásának idejében, de ez nem valósult meg Euronymous halála miatt. A katedrális képe lett az album borítója. Samoth,' Faust és Jørn Inge Tunsberg is börtönbe került templomfelgyújtások miatt.
A templomgyújtogatások elítéltjei nem mutattak megbánást tetteik miatt, és cselekedeteiket szimbolikus megtorlásként jellemezték a kereszténység ellen. Napjainkban a black metal színtéren belül több eltérő vélemény létezik a templomgyújtogatásokkal kapcsolatban. Infernus és Gaahl dicséri a gyújtogatásokat, az utóbbi szerint „több kéne belőlük, és több is lesz belőlük”. Mások, például Necrobutcher és Kjetil Manheim, jelentéktelennek tartják a templomgyújtogatásokat.
A felgyújtott templomok listája
1992 Dátum Cselekmény május 23. a Storetveit templom felgyújtásának kísérlete, Bergenben június 6. a Fantoft Stave templom felgyújtása Bergenben – Varg Vikernes a gyanúsított, de nem ítélték el. augusztus 1. a Revheim templom felgyújtása Stavangerben augusztus 21. a Holmenkollen kápolna felgyújtása Oslóban – Varg Vikernest és Faustot elítélték gyújtogatásért; Euronymous szintén részt vett benne, de 1993 augusztusában meggyilkolták. szeptember 1. az Ormøya templom felgyújtása Oslóban szeptember 13. a Skjold templom felgyújtása Vindafjordban – Varg Vikernest és Samothot ítélték el. október 3. a Hauketo templom felgyújtása Oslóban. december 24. az Åsane templom felgyújtása Bergenben – Varg Vikernest és Jørn Inge Tunsberget elítélték. december 25. egy metodista templom felgyújtása Sarpsborgban – egy tűzoltó meghalt az oltás közben.
1993 Dátum Cselekmény február 7. a Lundby New Church felgyújtása Göteborgban, Svédországban
1994 Dátum Cselekmény március 13. egy templom felgyújtása Sundban március 27. a Seegård templom felgyújtása Snertingdalban május 16. a Gol Stave templom felgyújtásának kísérlete Buskerudban május 17. az Åmodt templom felgyújtásának kísérlete Buskerudban június 4. a Frogn templom felgyújtása Drøbakban június 19. a Heni templom felgyújtásának kísérlete Gjerdrumban július 7. egy templom felgyújtása Jeløyben július 21. az Odda templom felgyújtásának kísérlete augusztus 13. a Loop templom felgyújtásának kísérlete Meldalban december 10. az Åkra templom felgyújtásának kísérlete december 22. az Askim templom felgyújtásának kísérlete december 26. a Klemestrud templom felgyújtásának kísérlete
1995 Dátum Cselekmény május 13. a Lord templom felgyújtása Telemarkban május 25. a Såner templom felgyújtása Vestbyben június 14. a Moe templom felgyújtása Sandefjordban július 21. egy egyházi főiskola felgyújtásának kísérlete Eidangerben szeptember 3. a Vågsbygd egyházi főiskola felgyújtásának kísérlete Oddernesben november 3. az Innset templom felgyújtása Rennebuban
Magne Andreassen megölése