Moses Mendelssohn (; Dessau, 1729. szeptember 6. – Berlin, 1786. január 4.) német kereskedő, filozófus, író. A zsidó felvilágosodás, a hászkhálá központi alakja. Célja a zsidóknak a megszülető nemzetállamba való integrációja volt, ennek érdekében igyekezett a zsidó és nem zsidó közösséget közelíteni egymáshoz. Népszerűsítette a zsidóság körében a német kultúrát, illetve törekedett a zsidó hagyományoknak a modern kor követelményeivel való összehangolására, a zsidó identitásnak a felvilágosodás korának megfelelő újradefiniálására. Felix Mendelssohn Bartholdy zeneszerző nagyapja.
Élete és működése A középkori és kora újkori Európában a társadalmat nem feltétlenül egyének társulásának fogták föl. Az egyén helyzetét nem az emberi jogai, hanem a közössége, (céh, rend, felekezet) számára adott privilégiumok határozták meg. A vallásháborúk lezárultával azonban megjelent a vallási türelem gondolata. A felvilágosodás korában a felvilágosult gondolkodók ezután megkérdőjelezték a korábbi társadalomszervezési formák létjogosultságát. A Felvilágosodás – a reneszánszhoz hasonlóan – igyekezett az egyént kiszakítani azokból a gondolkodási sémákból is, amelyekbe született.
Mendelssohn Dessauban született, majd könyvelést tanult és kereskedő lett. Mint a német kultúra tisztelője barátságba került Lessinggel, aki segített, hogy kiadja filozófiai műveit. Nagy Frigyestől Berlinben való lakhatási jogot kapott. A Porosz Akadémia első díját el is nyerte egyik értekezésével, de zsidó származása miatt nem lehetett tagja magának az Akadémiának. Héber betűkkel átírva, de lefordította németre Mózes 5 könyvét, 1767-ben pedig Platón Phaidón című dialógusának mintájára ő is írt egy Phaedon című értekezést a lélek halhatatlanságáról. A mű kapcsán vitába került egy svájci lelkésszel, Lavaterrel. Hozzá címzett írásai nyomán vita bontakozott ki a zsidók polgári jogi helyzetéről. Ennek kapcsán írta egyik központi jelentőségű művét, a Jerusalem oder über religiöse Macht und Judentum című művét.
1789 szeptemberében, a Berlinische Monatsschriftben Mendelssohn feltette a következő kérdést: "Mi a felvilágosodás?" Kant erre adta híressé vált definícióját, amely szerint a felvilágosodás “Az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságból. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. … Merj a magad értelmére támaszkodni." Ilyen értelmezési keretben merült fel az az alkalmazkodási kísérlet, amely a zsidó felvilágosodás, a hászkhálá' nevet viseli – a hászkhálá ún. berlini változatának volt kiemelkedő alakja Mendelssohn. A zsidó felvilágosodás az egyéni felszabadulás mellett a zsidó közösségnek is a középkori-vallási hagyományokból való kiemelését és a többi felekezettel való egyenjogúsítását, emancipációját is célul tűzte ki. Követőit és a zsidó felvilágosodás híveit mászkiloknak nevezték – közülük a legismertebbek David Friendlaender, Marcus Herz és Isaac Satanov voltak.
Felfogása és hatása thumb|jobbra|Mendelssohn, Lavater és Lessing. Elképzelt kép Mendelssohn és Lavater vitájáról, Lessing felügyelete alatt “Azt a felfogást vallotta, hogy míg az állam a társadalmi szerződésen alapuló kötelező erejű szerveződés, az egyházak önkéntesek és csak meggyőződésre épülnek; az embert egyikbe sem kényszeríthetik bele, és egyikből sem űzhetik ki akarata ellenére. Célszerűnek találta, hogy eltöröljék a különálló zsidó igazságszolgáltatást, és szembeszállt azokkal a keresztény liberálisokkal, akik azt kívánták, hogy az állam támogassa a zsidó bíróságokat. Sürgette, hogy vessenek véget minden zsidóüldözésnek és hátrányos megkülönböztetésnek, és az értelem diadalától várta ezt a fordulatot; de egyszersmind azt hangoztatta, hogy a zsidóknak le kell mondaniuk mindazokról a szokásokról és eljárásokról, amelyek fékezik az észszerű emberi szabadságot, kiváltképp a gondolat szabadságát” (Paul Johnson, 365. old.)
A zsidó és a nem zsidó közösségek egymáshoz való közelítésére törekedve Mendelssohn széles körű felvilágosító tevékenységet is kifejtett: elmagyarázta a zsidó igazságszolgáltatás elveit a keresztényeknek, bebizonyította, hogy a zsidó imák nem keresztényellenesek. Véleménye szerint a zsidó vallás idejétmúlt rítusait a józan ész alapján felül kell bírálni, magát a vallásgyakorlást pedig a magánszférára visszaszorítani. A zsidókérdésre adott megoldása Judah Leib Gordon költő szerint: “zsidó a sátorban, ember a külvilágban” (Paul Johnson 368. old.). Yehezkel Kaufmann Mendelssohnt a zsidó Luthernek nevezte, aki szétválasztotta egymástól a vallást és a népet. (Johnson, 366. old.). A reformjudaizmus előfutárának tartják. A haszkhalá hatására megerősödött és néhol szakadáshoz is vezetett az ortodoxok és a felvilágosultak szembenállása.
Mendelssohn hatása különösen három területen volt megfigyelhető: az emancipációs törvényekben, a zsidó életmódban és végül a zsidó oktatásban. Mendelssohn széles körű propagandatevékenysége nem maradt visszhangtalan. Mendelssohn ösztönzésére írta Christian Wilhelm Dohm Über die bürgerliche Emanzipation der Juden című művét, aminek a hatását tükrözi II. József 1782-ben született türelmi rendelete is.
1787-ben Mirabeau gróf Sur Moses Mendelssohn et sur la réforme politique des juifs címmel írt értekezést. A zsidók egyenjogúsítása végül a francia forradalom idején ment végbe: az 1791 szeptember 27-én a Konvent minden hűségesküt tett zsidónak megadta a polgárjogot. 1806-ban pedig, mikor Napóleon összehívta a Zsidó Előkelőségek Tanácsát, ennek tagjai már mint Mózes vallását követő franciák definiálták önmagukat.
Magyarországon először az 1849. július 28-án elfogadott zsidóemancipációról szóló törvény adta meg a jogegyenlőséget a zsidók számára. A neoabszolutizmus ezt eltörölte, de a Kiegyezés részeként sor került a zsidóemancipációra Az emancipációt lezáró utolsó törvény meghozatalára végül 1895-ben került sor (1895:XLII tc. „Az izraelita vallásról" ) – ezeket a törvényeket számolták fel az ún. Zsidótörvények a XX. században.
Bibliafordítása utat nyitott a zsidó hagyományok és a héber Biblia racionális kutatása számára. Mendelssohn és követői ezenkívül támogatták, hogy a jiddis, mint német keveréknyelv szoruljon háttérbe a zsidó közösségekben és helyét a német, illetve a héber vegye át. A héber propagálására alakult meg a Héber nyelv barátainak egyesülete, illetve jött létre a Measzéf folyóirat. A mászkilimek számára a Tóra tanításai összehangban kellett, hogy álljanak a józan ész követelményeivel, ezért igyekeztek a vallási előírásokat úgy értelmezni, hogy az a modern körülmények között ne okozzon a nemzsidó közösségekben megrökönyödést, akadályozva ezzel a zsidóknak a polgári társadalomba való beilleszkedését.
Mendelssohn hívei nagy hangsúlyt fektettek a zsidó gyermekek taníttatására. Elvetették az egyoldalú vallási nevelést, ami a jesivákban folyt. Naphtali Herz Wessely pedagógiai írásaiban azt fejtette ki, hogy nem minden zsidó gyermek született a Talmud és a Tóra tanulmányozására. A zsidó felvilágosodás hívei emiatt 1778-ban Berlinben világi zsidó iskolát alapítottak Szabadiskola (Chinuch Neárim), ahol világi tudományokat is oktattak német nyelven. A mászkilim tevékenysége időnként nem nélkülözött romboló forradalmi hevületet sem. Az 1790-es években például Herz Homberg lett az osztrák fennhatóság alatt álló Galíciában lévő zsidó iskolák felügyelője. Ebben a minőségében szorgalmazta a hatóságoknál, hogy tiltsák el a zsidókat a kocsmatartástól, illetve zárassák be a boltjaikat, hogy a zsidó gyerekek földműveléssel és iparral kezdjenek el foglalkozni. Érthető módon hamarosan megjelent a zsidóságon belül a hagyományos valláserkölcsöt és életmódot képviselők ellenállása. A Habsburg Birodalomban az egyik legkorábbi zsidó ortodox reakciót a pozsonyi rabbi, Moses Szófér vezette, 1816-ban pedig a galíciai maszkilim tevékenységét be is tiltotta a lembergi rabbi.
Művei Briefe über die Empfindungen, 1755 Philosophische Schriften. 2 Bände, 1761 Gedanken von dem Wesen der Ode, 1764 Phädon oder über die Unsterblichkeit der Seele, 1767 Von der Lyrischen Poesie, 1778 Schreiben an den Herrn Diaconus Lavater zu Zürich. Berlin, 1769 Übersetzung des Pentateuch/der Torah und der Psalmen ins Deutsche, 1783 Jerusalem oder über religiöse Macht und Judenthum, 1783 Ueber die Frage: was heißt aufklären?, 1784 Morgenstunden oder Vorlesungen über das Dasein Gottes, 1785 Kleine philosophische Schriften. Sammlung von Zeitschriften-Aufsätzen mit einem Vorwort von Johann Georg Müchler und einer Skizze seines Lebens und Charakters von D. Jenisch. Berlin, 1789 Sämtliche Werke. 12 Bände, 1819–1825
Magyarul Fédon vagy A' lélek halhatatlanságáról; ford. eggy hazafi [Pajor Gáspár]; Patzkó Ny., Pest, 1793 A lélek halhatatlanságáról; ford. Bauer Marcussohn Hermann; Grünn J. Ny., Szeged, 1836 Phödon, vagy A lélek halhatatlanságáról; ford. Farkas Glück Regina; Csáthy K., Debrecen, 1884 Szemelvények Mendelssohn Mózes munkáiból; összeáll., jegyz. Waldapfel János; Zsidó Gimnázium Barátainak Egyesülete, Bp., 1929 Phaidón, avagy A lélek halhatatlansága; ford., utószó Rathmann János; Jószöveg Műhely, Bp., 2006 Jeruzsálem, avagy A vallási hatalom és a zsidó vallás; ford. Szilágyi Gál Mihály; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2010 (Scripta Iudaica) Jeruzsálem. Írások zsidóságról, kereszténységről, vallási türelemről (ford. Kisbali László; Az ész nyilvános és magánhasználata, ford. Miklós Tamás), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2011 (Mesteriskola),
Jegyzetek
Források Prepuk Anikó: A zsidóság Közép- és Kelet-Európában a 19-20. században. Történeti Kézikönyvtár. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1997. Esther Benbassa – Aron Rodrigue: A szefárd zsidók története. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Simon Dubnov: A zsidóság története. Gondolat Kiadó – Bethlen Gábor Kiadó. Ford.: Szabó Bence. Budapest, 1991. Világvallások. Akadémiai Lexikonok.Szerk.: Görfzöl Tibor – Máthé-Tóth András. Akadémiai Kiadó, 2009. Paul Johnson: A zsidók története. Európa Kiadó, Budapest, 2001.
Smoel Ettinger: A zsidó nép története. A modern kor: a 17. századtól napjainkig. Budapest, 2002, Osiris Kiadó.
További információk Stadler Károly: Mendelssohn Mózes. A zsidó Sokrates; Singer, Székesfehérvár, 1895 Schweiger Albert: Mendelssohn Mózes aesthetikai és methaphysikai jelentősége. Doctori értekezés; Tevan, Békéscsaba, 1907 Otto Zarek: Moses Mendelssohn; ford. Horváth Zoltán; Tabor, Bp., 1936 (Tabor) Reichmann Győző: Mendelssohn Phaedonjának viszonya Platon Phaedonjához; Viktória Ny., Bp., 1940 (Dolgozatok a Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Philosophiai Semináriumából) Rathmann János: Történetiség a német felvilágosodásban. Mendelssohn jelentősége; Logos, Bp., 2007 (Historia diaspora)
Kapcsolódó szócikkek
felvilágosodás reformjudaizmus asszimiláció neológia emancipáció A magyarországi zsidók története
Kategória:Zsidó filozófia Kategória:Újkori zsidó költők, írók Kategória:Német filozófusok Kategória:Zsidó származású németek Kategória:Felvilágosodás Kategória:1729-ben született személyek Kategória:1786-ban elhunyt személyek