Heroica Guaymas (röviden Guaymas) egy kikötőváros Mexikó Sonora államának déli részén. Lakossága 2010-ben meghaladta a 113 000 főt. Nemzetközi repülőtere a General José María Yáñez nemzetközi repülőtér.
Földrajz Fekvése Guaymas Mexikó északnyugati, azon belül Sonora állam déli részén fekszik egy, a Kaliforniai-öbölbe benyúló, kisebb öblökkel tagolt félszigeten. Területén a száz métert is meghaladó hegyek emelkednek, de közelében több száz méteresek is vannak.
Éghajlat A város éghajlata igen forró és száraz. Minden hónapban mértek már legalább 40 °C-os hőséget, a rekord elérte a 46 °C-ot is. Az átlagos hőmérsékletek a januári 20,1 és a júliusi 31,2 fok között váltakoznak, fagy nem fordul elő. Az évi átlagosan 245 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: júliusban és augusztusban hull az éves mennyiség csaknem fele.
Népesség A település népessége a közelmúltban folyamatosan növekedett: ÉvLakosság199087 484199590 964200097 5932005101 5072010113 082
Története A város jelenlegi helyétől még kilométerekkel távolabb 1701-ben jött létre az első telep, amit Eusebio Kino és Juan María de Salvatierra jezsuita szerzetesek hoztak létre San José de Guaymas néven. Ez a kis misszió azonban többször is elpusztult a szeri indiánok támadásaiban és többször is újjáépült, majd 1767-ben Carlos Francisco de Croix alkirály elrendelte a guaymasi öböl felderítését, hogy az Expedición Sonora nevű katonai műveletek során majd kihasználja a hely ismeretét. A Guaymas települést megalapító rendeletet 1769-ben adta ki José Gálvez.
A kikötő 1811-ben kapott engedélyt, hogy kereskedelmi forgalmat bonyolíthasson le, a tengeri vámot 1823-ban vezették be. Guaymas, mint önálló község, 1825-ben alakult meg. 1854. július 13-án a francia Gaston de Raousset-Boulbon támadta meg a várost, ám a José María Yáñez vezette védők visszaverték az idegen megszállókat (lásd: Sonorai Francia Állam). Pontosan 5 évvel később emelkedett a település ciudad rangra, 1862-ben pedig felvette a Guaymas de Zaragoza nevet. 1865-ben újabb francia támadás érte Guaymast, ezúttal francia győzelemmel. A megszállás 1866. szeptember 13-ig tartott.
A 20. század során a kikötő és vele együtt maga a város is folyamatosan fejlődött. 1961-ben építették fel a PEMEX olajkikötőjét, 1972-ben pedig megkezdődött a tengeri forgalom Guaymas és a Déli-Alsó-Kalifornia államban található Santa Rosalía között. Ugyanebben az évben kezdték meg a Sánchez Taboada nevű halászati ipari park építését, a következő évtizedekben pedig újabb létesítményeket alapítottak.
Turizmus, látnivalók, kultúra jobbra|bélyegkép|A három elnök szobra A város nem kimondott turisztikai célpont (múzeuma sincs), de néhány régi műemléke van, például a 19. századi Szent Ferdinánd-templom, a Jézus Szent Szíve-templom, a klasszicista stílusú banképület, a községi palota és a San Fernando tér. A település egyik legismertebb emlékhelye a három, itt született elnök (Adolfo de la Huerta, Plutarco Elías Calles és Abelardo L. Rodríguez) közös emlékműve.
A híres guaymasi karnevált 1888-ban rendezték meg először, azóta is minden év februárjában megtartják. Emellett fontos ünnepek még a július 1-i tengerészet napja és Keresztelő Szent János ünnepe június 24-én. A helyi indiánok ezen a napon ősi hagyományuknak megfelelően a folyóban fürdenek.
Jegyzetek
Kategória:Sonora települései Kategória:Mexikói kikötővárosok