bélyegkép|jobbra|Oroszlánok a száncsi buddhista emlékek között - itt volt a Csaitika iskola korábbi központja.
A mahászánghika (szanszkrit: महासांघिक mahāsāṃghika; kínai: 大眾部; pinjin: Dàzhòng Bù, magyar jelentése: a "Nagy Szangha") az ősi India egyik korai buddhista iskolája volt. Ez az iskola kiemelte a történelmi Buddha emberfeletti képességeit (még születése előtt bejárta a tíz bhúmi szintet) és lecsökkentette az arhatok tekintélyét.
Egyfelől azért érdeklődnek sokan a mahászánghika iskola eredete után, mert a vinaja létező hét változata közül az egyik ehhez az iskolához kapcsolódik, valamint több tudós szerint a mahászanghika irányzat a mahájána irányzat előfutárának tekinthető.www.buddhapest.hu - Devadatta utóéleteWilliams, Paul. The Origins and Nature of Mahāyāna Buddhism. 2004. p. 181-2
A mahászanghika iskola később több irányzatra bomlott szét.
Földrajzi elhelyezkedés A mahászánghika irányzat eredeti központja az ősi indiai Magadha királyságban volt, illetve fontos központjai voltak Mathura és Karli városokban.Potter, Karl. Encyclopaedia of Indian Philosophies, Vol. 8: Buddhist Philosophy 100-350 AD. 2002. p. 23 A mahászánghika alá tartozó kukkutika buddhista iskola a kelet-indiai Váránaszi környékén,Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. p. 281 az ekavjávahárika és a lokottaraváda irányzatok Pesavar közelében, a bahusrutíja pedig Kosala mellett tartottak fenn központot az i.e. 200 környékén.
Az ugyancsak a mahászanghika iskola alá tartozó csaitika irányzat az Ándhra régióban és Amarávatiban székelt. A csaitikából több iskola indult ki: púrvasaila, aparasaila, rádzsagirika és sziddhárthika. Madhjadesza adott otthont a pradzsnaptiváda irányzatnak.Elizabeth Cook. Light of Liberation: A History of Buddhism in India. Dharma Publishing, 1992. p. 242-243 A Krisna-völgy ősi helyszínei az i.e. 3. század környékén is már aktív buddhista közösségeknek adtak otthont.Padma, Sree. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. SUNY Press 2008, pg. 2.
Az azsantai, az ellórai és a karlai templombarlangokat is a mahászanghika iskoláival azonosítják össze.Gadkari, Jayant. Society and Religion: From Rgveda to Puranas. 1996. p. 198
Eredete
A mahászanghika iskola eredetét a legtöbb forrás a második buddhista tanácskozás idejére teszi. Az egyes hagyományok tanácskozással kapcsolatos beszámolói ellentmondásosak, de egyetértenek abban, hogy ekkor történt a szangha nagy szétválása Szthaviraváda és a Mahászanghika iskolákra. Az okokat illetően nincs egyetértés.Skilton, Andrew. A Concise History of Buddhism. 2004. p. 47
Nyelve Buton Rinchen Drub tibeti történész szerint a mahászanghika iskolában a prákrit nyelvet használták. A szarvásztiváda a szanszkrit, a szthavriaváda iskola a paisácsi, a szammitíja iskola pedig az apabhramsa dialektust használta.Yao, Zhihua. The Buddhist Theory of Self-Cognition. 2012. p. 9
Tanok thumb|A Buddha körbevéve bodhiszattvákkal. Adzsantai barlangtemplomok, India.
A mahászanghika irányzat szerint Buddha tanításait kétféle szinten lehetett értelmezni - relatív vagy konvencionális, illetve abszolút vagy legvégső igazságként. A mahászanghika gyakorlói számára Buddha tanításainak abszolút értelme szavakkal leírhatatlan volt, ezért a szavakat csak a dharma konvencionális megnyilvánulásának tekintették.Buescher, John. Echoes from an Empty Sky: The Origins of the Buddhist Doctrine of the Two Truths. 2005. p. 46 K. Venkata Ramanan writes:Ramanan, K. Venkata. Nāgārjuna's Philosophy. 1998. pp. 62-63 A buddhák és a bodhiszattvák természetfeletti képességeit hirdették és az arhatok esendőségét.Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 48 A mahájána hagyományhoz hasonlóan a mahászanghika hívei is úgy tartották, hogy egy korban egyszerre több buddha is létezhet ("a tíz irányban").Guang Xing. The Concept of the Buddha: Its Evolution from Early Buddhism to the Trikaya Theory. 2004. p. 65
Kézirat-gyűjtemények Történészek feltárták annak az Afganisztán területén található egykori mahászanghika-lokottaraváda kolostornak a romjait, amelyet egy Hszüan-cang nevű kínai buddhista szerzetes meglátogatott a 7. században. Birsfakéregre és pálmalevélre írt kéziratokat találtak, közöttük mahájána szútrákat is, amelyek ma a Schoyen-gyűjtemény részét képezik. Egyes kéziratokat gandhárai és kharosti nyelven írták, de voltak közöttük szanszkrit és gupta nyelvű írások is. Az ebből a kolostorból származó kéziratok és töredékek a következő műveket tartalmazták:
Prátimoksa vibhanga (MS 2382/269) Maháparinirvána-szútra, szútra az Ágamákból (MS 2179/44) Csamgí-szútra, szútra az Ágamákból (MS 2376) Vadzsraccsediká pradzsnápáramitá-szútra, mahájána szútra (MS 2385) Bhaiszadzsjaguru-szútra, mahájána szútra (MS 2385) Srímáládeví-szútra, mahájána szútra (MS 2378) Pravárana-szútra, mahájána szútra (MS 2378) Szarvadharmapravrttinirdesa-szútra, mahájána szútra (MS 2378) Adzsátasatrukaukrtjavinodana-szútra, mahájána szútra (MS 2378) Sáriputra Abhidharma-szútra (MS 2375/08)
Abhidharma Egyes források szerint a mahászanghika iskola nem fogadta el az abhidharmát kanonikus szövegként."Abhidhamma Pitaka." Encyclopædia Britannica. Ultimate Reference Suite. Chicago: Encyclopædia Britannica, 2008. A théraváda-féle Dípavamsza például azt írja, hogy a mahászanghika irányzatban nem volt abhidharma.Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 213 Más források szerint viszont voltak ilyen gyűjtemények. Az 5. század elején a kínai Fa-hszien állítólag talált egy mahászanghika abhidharmát egy kolostorban Pátaliputra közelében. Később egy másik kínai buddhista zarándok útja során találkozott két mahászanghika bhikkhuval (buddhista szerzetes), akikkel hónapokon át tanulmányozták a mahászanghika abhidharmát és egyéb mahájána sasztrával (szanszkrit, jelentése szabály).
Bibliográfia "Arya-Mahasamghika-Lokuttaravadin Bhiksuni-Vinaya"; Szerkesztő: Gustav Roth, 1970. Mahasamghika and Mahasamghika-Lokuttaravadin Vinaják kínai fordításai; CBETA Taisó digitális kiadás. "The Earliest Vinaya and the Beginnings of Buddhist Literature"; Frauwallner, Serie Orientale Roma, 8. Rome: Istituto Italiano per il Medio ed Estremo Oriente. "Vinaya-Matrka — Mother of the Monastic Codes, or Just Another Set of Lists? A Response to Frauwallner's Handling of the Mahasamghika Vinaya"; Shayne Clarke. Indo-Iranian Journal 47: 77-120, 2004. "A Survey of Vinaya Literature"; Charles Prebish. Taipei, Taiwan: Jin Luen Publishing House, 1994, 157 pages. Jelenlegi kiadó: Curzon Press. "The Fundamental Teachings of Early Buddhism: a comparative study based on the Sūtrāṅga portion of the Pali Saṃyutta-Nikāya and the Chinese Saṃyuktāgama", Choong Mun-Keat, Wiesbaden : Harrassowitz, 2000. "History of Mindfulness"; Bhikkhu Sujato, Taipei, Taiwan: the Corporate Body of the Buddha Educational Foundation, 2006. "Buddhist Monastic Discipline: The Sanskrit Pratimoksa Sutras of the Mahasamghikas and Mulasarvastivadins"; Charles Prebish. University Park: The Pennsylvania State University Press, 1975, 156 pages. First Indian Edition, Delhi: Motilal Banarsidass, 1996. "Mahasamghika Origins: The Beginnings of Buddhist Sectarianism"; Charles Prebish and Janice J. Nattier. History of Religions, 16, 3 (1977. február), 237-272. "The Pratimoksa Puzzle: Fact Versus Fantasy"; Charles Prebish. Journal of the American Oriental Society, 94, 2 (1974. április-június), 168-176. "A Review of Scholarship on the Buddhist Councils"; Charles Prebish. Journal of Asian Studies, XXXIII, 2 (1974. február), 239-254. "Theories Concerning the Skandhaka: An Appraisal"; Charles Prebish Journal of Asian Studies, XXXII, 4 (1973. augusztus), 669-678. "Saiksa-dharmas Revisited: Further Considerations of Mahasamghika Origins"; Charles Prebish. History of Religions, 35, 3 (1996. február), 258-270.
Kapcsolódó szócikkek A buddhizmus iskolái Korai buddhista iskolák Nikája buddhizmus
Jegyzetek
További információk Abhisamacarikadharma of the Mahasamghika-Lokottaravadins (input by Abhisamacarika-Dharma Study Group, Taisho University); GRETIL Archive
Kategória:Korai buddhista iskolák