Herzfeld Viktor lovag (Herzfeld Győző, németül Victor/Viktor Emmerich [1874-tőlGeadelte jüdische Familie Ritter von] Herzfeld) (Pozsony, 1856. október 8.Egyes forrásokban tévesen március 25. – Budapest, 1919.Egyes forrásokban tévesen 1920. február 19.)Halálesete bejegyezve a Bp. VI. ker. állami halotti akv. 425/1919. folyószáma alatt. zeneszerző, hegedűművész, karmester, zenekritikus, a budapesti Zeneakadémia tanára.
Élete Zsidó családból származott. Édesapja, az 1874-ben lovagi címet kapott Josef Herzfeld (1836–89) a Foncière biztosítótársaság bécsi igazgatója volt. Édesanyja Amalia Winter (1836–1909).
1875 és 1879 között jogot tanult Bécsben, mellette zenét a Bécsi Zenebarátok Társasága konzervatóriumában. Hegedűtanára az idősebb Joseph Hellmesberger volt. 1880-ban mindkét tárgyból I. díjat kapott.
Az 1881–82-tes évadban Linzben, a következőben Lipcsében volt színházi karmester. Szerzeményeiért 1884-ben elnyerte a Bécsi Zenebarátok Társasága Beethoven-díját. Berlinben Eduard Grellnél és Friedrich Kielnél zeneszerző-mesterképzésben vett részt.
1886-ban költözött Budapestre. 1888-tól tanított a Zeneakadémián, előbb zeneelméletet, -esztétikát és -történetet, majd 1908-ban, Hans Koessler nyugalomba vonulásakor megkapta a zeneszerzés tanszak vezetését. 1907-ben Ünnepi indulót írt az intézmény új épületének felavatása alkalmából.
Aktívan bekapcsolódott a magyar főváros zenei életébe. Közreműködött Brahms pesti koncertjein. Tagja lett a Hubay–Popper-vonósnégyesnek, a II. hegedű szólamát játszotta 1889-ig (1897 és '99 között ismét csatlakozott az együtteshez).
1887-ben keresztény vallásra tért.Staudacher, Anna: „…meldet den Austritt aus dem mosaischen Glauben”. S. 248 Idővel megtanult magyarul is. 1907-ben Huszka Jenő felkérésére elfogadta a Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezetének (a mai Artisjus elődjének) elnöki posztját, s ezt 1918-ig megtartotta, akkor Hubaynak adta át.Billboard. 1976. november 6. 34. l. Budapesti időszakában jelentős kritikusi tevékenységet folytatott a helyi német sajtóban: 1888 és '90 között a Neues Pester Journal, 1907–08-ban a Pester Lloyd munkatársa volt. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, tanítványait is csak otthonában tudta fogadni.
Zömmel kiadatlan szerzeményei (zenekari művek, dalok stb.) mára feledésbe merültek. Tankönyve, A fúga 1913-ban jelent meg.
Művei Zeneművek Két románc (hegedűre és zenekarra, 1879) Lustspielouvertüre (1884) Capriccio (az előbbi átdolgozása, 1896) Frühlingsidyll (1897) Szerenád (vonószenekarra, 1900, átdolgozott változat 1919) Ünnepi induló (1907) Tankönyv A fuga. Budapest, 1913. Rozsnyai Károly Könyv- és Zenemű-Kiadó Tanulmány Robert Volkmann (1815–1883) = The New Musical Quarterly, 1915. július 1.
Jeles tanítványai
200px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben (41/1-2-2)
Jegyzetek
Források Brockhaus–Riemann zenei lexikon. Szerk. Boronkay Antal Budapest, 1984. Zeneműkiadó. 2. köt. Kodály Zoltán: Herzfeld Viktor. 1856. október 8. – 1919. február 20. = uő: Visszatekintés. Sajtó alá rend. ... Bónis Ferenc. 3. kiad. Budapest, 1982. Zeneműkiadó. II. köt. 382–383. l. Családfája a geni.com-on A Zeneakadémia honlapján Csanda Mária írása Oesterreichisches Musiklexikon Magyar zsidó lexikon Das Neue Musik-Lexikon nach dem Dictionary of Modern Music and Musicians
Kategória:Magyar hegedűsök Kategória:Magyar zeneszerzők Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Pozsonyiak Kategória:1856-ban született személyek Kategória:1919-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar zenekritikusok Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek Kategória:A Pester Lloyd vezetői, újságírói Kategória:A Neues Pester Journal vezetői, újságírói