bélyegkép|A Mahávansza történelmi könyv szerint az anuradhapurai nagy sztúpát a kaukázusi Alexandria gyarmatról érkező "30 000 erős görög" szentelte fel i. e. 130 körül.
bélyegkép|Avukana Buddha szobor az 5. századból. bélyegkép|jobbra|Tara bódhiszattva aranyozott szobra az anuradhapura korból (8. század) bélyegkép|jobbra|Avalókitésvara Bódhiszattva. Srí Lanka, 750 körül.
A buddhizmust Srí Lankán a lakosság mintegy 70%-a gyakorolja, ahol ez főként a théraváda buddhista irányzatot jelenti, azonban jelen van a mahájána és a vadzsrajána is. A buddhizmus gyakorlói a többségi szingaléz lakosság köréből, illetve több kisebbségi etnikai csoport köreiből tevődik össze, különösen a Srí Lanka-i kínaiak közül. A helyi buddhisták sok hasonlóságot mutatnak a délkelet-ázsiai buddhistákkal, különösen a thaiföldi buddhistákkal és a burmai buddhistákkal a hagyományos és kulturális cserék miatt. Srí Lanka a világ öt olyan országának egyike, ahol théraváda buddhista többség van, a többi Thaiföld, Kambodzsa, Laosz és Mianmar.
A buddhizmust a Srí Lanka-i alkotmány 9. cikkelye alapján államvallásként hirdették ki, ami visszavezethető arra a törekvésre, hogy a buddhizmus visszaállítsa azt a státuszt, amit a holland és brit gyarmati korszakok előtt élvezett. Srí Lanka a legrégebbi hagyományosan buddhista országok egyike."Census of Population and Housing of Sri Lanka, 2012 – Table A4: Population by district, religion, and sex " (PDF). Department of Census & Statistics, Sri Lanka.
Az i. e. 3. század óta, amióta bevezetésre került a buddhizmus, Srí Lanka a buddhista tudományosság és gyakorlatok egyik központja lett, olyan kiemelkedő tudósokkal, mint Buddhagósza. Ezen felül itt írták le először és őrizték meg a hatalmas terjedelmű páli kánont. Története nagy részében a Srí Lanka-i királyok kulcsszerepet játszottak a sziget buddhista intézményeinek fenntartásában és újjáélesztésében. A 19. században a szigeten modern buddhista megújulás zajlott le, amely elősegítette a buddhista oktatást. A sziget Indiához való közelsége miatt a szingaléz buddhizmusra hatással volt a hinduizmus és más egyéb ősi hitvilágok. Egyes buddhisták a hinduhoz hasonló hiedelmeket vallanak, mint például a hindu istenek imádata, a kasztrendszer és az animizmus. A buddhizmus előtti helyi történelmi beszámolók alapján a sziget társadalmi életére jelentős hatással voltak az indiai vallási trendek. Egyes hagyományos szingaléz templom elrendezése is tartalmaz hindu isteneknek dedikált egyedi szentélyeket. A legfontosabbak közé tartoznak azok a hindu istenek, akiket egyes szingaléz buddhisták imádnak, mint Visnu, Murugan, Pathini, Nata, Gambara, Dedimunda, Saraswati, Ganesh, Laksmi, Kali stb. Démonokat és szellemeket is megidéznek a rituálék során, amelyek ősi, buddhizmus előtti szokásoknak tűnnek. A Buddhista Ügyek Minisztériumának 2024-es jelentése szerint Srí Lankán 12 235 regisztrált buddhista templom, 42 122 regisztrált buddhista szerzetes, 743 női kolostor (dásasílamatha) és 38 regisztrált szenthely (dévalé) van.
Története Anurádhápura-kor (i. e. 377 – 1017) A théraváda („Öregek”) a vibhadzsjaváda („Elemző Tan” iskolájának) egyik ága, amely az indiai korai buddhista iskolák egyikének, a szthavira nikájánakaz egyik ága volt. A szthavirák a buddhista közösség első szakadásából származtak. A modern történészek nem értenek egyet a szakadás részleteiben és időpontjában (még abban sem, hogy az Asóka császár uralkodása előtt vagy után volt-e: i. e. 304–232). Megjegyzendő, hogy Asóka rendeletei nem említik ezt a zsinatot vagy a szakadást.
A théraváda források szerint a théraváda iskola azokat a vibhadzsjaváda tanokat őrzi meg, amelyekre a feltételezett harmadik buddhista zsinat során jutottak el i. e. 250 körül, Asóka mecénása alatt és az idősebb Móggaliputta Tissza irányításával. Doktrinális álláspontjuk feljegyzése fennmaradt a Kathá-vatthu („Vita pontok”) című műben, amely a korabeli iskolák különböző ellentétes nézeteit cáfolja meg.
A vibhadzsjaváda tanokat támogatta a Maurja Birodalom mecénása (ahogy Asóka rendeleteiből látható), így terjedtek el Dél-Ázsiában, különböző csoportokat és közösségeket alkotva. Dél-Indiában befolyásos központjuk volt Avantiban, valamint aktívak voltak Ándhrában, Vanavasában (a mai Karnátaka területén), Amaravatiban és Nágárdzsunakondában. Letelepedésük után Srí Lankán (Anuradhapurában) úgy nevezték őket, hogy tamrasatija (szanszkrit: tāmraśāṭīya, tāmraparṇīya), amely egy vöröses rézszínű árnyalatra utal. A Tāmraparṇi név Srí Lanka saját neve is lett.赤沼智善『印度佛教固有名詞辭典』1967, 679頁; Renou, L'Inde classique, 1947『インド学大事典』1981, 466; B. C. Law, Geography of early Buddhism, 1973, 70頁
A buddhizmus bevezetése A hagyományos Srí Lanka-i krónikák szerint (mint például a Dípavamsza) a buddhista tanításokat az i. e. 3. században hozta be Srí Lankára Mahinda, Asóka király fia, a Srí Lanka-i Dévanampija Tissza uralkodása idején. Ez idő tájt hoztak egy szent bódhifa csemetét is a szigetre, illetve megalapították az első buddhista kolostort is. Ezek közül az ősi Iszurumuni-vihára és a vésszagiri-vihára ma is fontos zarándokhelyek. Szintén neki tulajdonítják a Pathamaka-csétija, a Dzsambukola-vihára és a Hatthálhaka-vihára megépítését. Az előzőleg csak szájhagyomány útján megőrzött páli kánont legelőször Srí Lankán jegyezték le i. e. 30 körül.
A szigetország királyainak történelmét leíró Mahávansza (29. fejezetA Mahávamsza teljes szövege: Lásd: 29. fejezet) krónikából ismert, hogy I. Menandrosz gréko-baktriai király uralkodása alatt (i. e. 165 – i. e. 135) egy befolyásos buddhista szerzetes, Mahádharmarakszita (szó szerint: 'nagy tanító/a dharma őrzője') vezetésével 30 000 buddhista szerzetes érkezett "a görög Alexandriából" (kaukázusi Alexandria, a mai Afganisztán fővárosától, Kabultól 150 km-re északra) Srí Lankára, hogy felszentelje az anuradhapurai nagy sztúpát. Ez is jelzi, hogy a gréko-buddhizmus hozzájárult a Srí Lanka-i buddhizmushoz (lásd még: Milinda-panyha.)
A théraváda az Anurádhápura Királyságban Az Anurádhápura Királyság kultúráját, törvényeit és kormányzatát (valamint a hozzá nagyrészt alárendelt többi királyságét) erősen befolyásolta a buddhizmus.Mendis, Vernon L. B. (2000). The Rulers of Sri Lanka, p. 196. S. Godage & Brothers. .
Ebben a korban ezen a területen nagy részében három théraváda ágazat létezett: a mahávihára, az abhajagiri és a dzsétavana szekták. Mindhárom Anurádhápurában, az ősi szingaléz királyok nagy és népes fővárosában működött. Mindhárom a buddhizmus védelmezőjeként és támogatójaként tekintett magára.
A mahávihára volt az első megalapított hagyomány, míg az abhajagiri és a dzsétavana kolostort olyan szerzetesek alapították, akik elszakadtak a mahávihárától, és nyitottabbak voltak a mahájána irányzat felé. A. K. Warder szerint az indiai mahísászaka szekta is megtelepedett Srí Lankán a théraváda mellett, amelybe később beolvadtak. Srí Lanka északi régióiban is olykor az indiai szekták voltak a dominánsak.
Az abhajagiri csoportja évszázadokon át szoros kapcsolatot ápolt az indiai buddhistákkal, átvéve számos tanításukat, beleértve sok mahájána elemet, míg a dzsétavana tagjai kisebb mértékben vették át a mahájánát. A mahávihára hagyomány mindeközben eretneknek tartotta a mahájána tanok sokaságát, mint például a lokottaraváda („transzcendentalizmus”), és hamisírásnak tekintette a mahájána szútrákat.Werner et al (2013). The Bodhisattva Ideal: Essays on the Emergence of Mahayana. pp. 89, 93. Buddhist Publication Society.
A szekták közötti vallási viták és konfliktusok sem voltak ritkák, különösen mert a szangha és a szingaléz uralkodók versenyt folytattak a mecénásokért. Jóllehet a legtöbb uralkodó minden szektát támogatott. Vohárika Tissza király (209–231) meggyőződése az lett, hogy a mahávihára hagyomány elnyomja a mahájána tanokat, amelyeket inkompatibilisnek tartott az igaz tanításokkal.
A helyzet megfordult Mahászéna anurádhápurai király (277–304) uralkodása alatt, aki a mahájána buddhizmust támogatta, és elnyomta a mahávihárát. Mahászéna még a mahávihára épületeinek egyes részeit is lerombolta annak érdekében, hogy felépítse az Abhajagiri és a Dzsétavana kolostorokat. Ezt követően az abhajagiri lett a sziget legnagyobb és legbefolyásosabb buddhista hagyománya, a mahávihára hagyomány csak a Polonnaruva-korban, 1055-ben nyerte vissza domináns pozícióját.Jerryson, Michael K. (2017) The Oxford Handbook of Contemporary Buddhism, page 17. Oxford University Press.
Sziriméghavanna anurádhápurai király (301–328) uralkodása alatt Szudatta (Kalinga alkirálya) és Hemamala a Buddha fogának ereklyéjét Srí Lankára hozta. Sziriméghavanna szentélybe helyezte az ereklyét, és évenkénti körmenetet rendelt el a tiszteletére.Wijesooriya, S. (2006). A Concise Sinhala Mahavamsa, p. 89. Participatory Development Forum. . Ez az ereklye hamarosan az ország legszentebb tárgyai közé került, és a szingaléz buddhista királyság szimbólumává vált. Ezt at abhajagiri hagyomány őrizte és népszerűsítette.
Amikor a kínai szerzetes, Fa-hszien az 5. század elején ellátogatott a szigetre, megjegyezte, hogy az Abhajagiriban 5000 szerzetes, a Mahávihárában 3000, a Csétijapabbata-vihárában pedig 2000 szerzetes volt. Fa-hszien a mahísászaka Vinaja szanszkrit példányát is megszerezte az Abhajagiri kolostorban (kb. 406), amit később kínaira fordítottak, és fennmaradt a kínai buddhista kánonban mint Taisó Tripitaka (1421).
Ekkor a Srí Lanka-i buddhizmus fő építészeti jellemzője a kupolás sztúpa volt, amely buddhista ereklyéket őrzött és imádat tárgya volt. Anurádhápurában az öt legfontosabb sztúpa: a Thúparáma (a Mahávihāra-komplexum része), a Miriszaveti, a Ruvanvéliszaja (más néven Mahá sztúpa), az Abhajagiri és a Dzsétavana (a főváros legnagyobb sztúpája, a maga korában valószínűleg a buddhista világ legnagyobbja volt).
A 8. században mind a mahájána, mind az ezoterikus vadzsrajána buddhizmus jelen volt Srí Lankán, és két indiai szerzetes, aki a kínai ezoterikus buddhizmust terjesztette, Vadzsabodhi és Amoghavadzstra, ekkor látogatta meg a szigetet.
Az abhajagiri I. Gadzsabahu uralkodásától a 12. századig befolyásos központ maradt, amelyben mindhárom fő buddhista irányzatot oktatták.Hoiberg, Dale H., ed. (2010). "Abhayagiri". Encyclopædia Britannica. I: A–ak Bayes (15th ed.). Chicago, Illinois: Encyclopædia Britannica Inc. p. 30. . Itt tevékenykedtek fontos buddhista tudósok szanszkrit és páli nyelven. Ide tartozik (vélhetően) Upatissza (a Vimuttimagga szerzője), Kavicsakravarti Ánanda (a Saddhammopåyana szerzője), Árjadéva, Árjászúrá, valamint a tantrikus mesterek, Dzsabhadra és Csandramáli.Rangama, Chandawimala; The impact of the Abhayagiri practices on the development of Theravada Buddhism in Sri Lanka, 2007
A théraváda szöveghagyományának fejlődése A szingaléz buddhisták kezdetben szájhagyomány útján őrizték meg a buddhista szentírásokat (a Tipitakát), azonban a Mahávansza szerint az i. e. 1. században a nagy éhinség (Beminítijaszéja) pusztítása miatt leírták ezeket a szentírásokat megőrzésük érdekében. Az esemény helyszíne az Aluvihára-templom volt. Richard Gombrich szerint ez „a legkorábbi feljegyzés arról, hogy buddhista szövegeket bárhol leírtak”.
A fennmaradt páli szövegek mind a mahávihára hagyományból származnak.Pollock, Sheldon I. Literary Cultures in History: Reconstructions from South Asia, p. 650 Bár a többi hagyomány is biztosan rendelkezett saját bőséges irodalommal, páli nyelven semmi sem maradt fenn belőlük.