alt=Tōdai-ji's Daibutsuden|x95pxalt=A karamon|x95pxalt=Hannya-ji's rōmon, a National Treasure|x95px alt=A katōmado|x99pxalt=A tahōtō|x99pxalt=Myōshin-ji's butsuden|x99px Példák a japán buddhista építészetre
A japán buddhista építészet a japán buddhista templomok építészetét jelenti, amely a kínai építészeti stílusokból fejlődött ki, a helyi jellegzetességeknek megfelelő sajátosságokkal., p=716 Miután a buddhizmus megérkezett a koreai három királyságból a 6. században, az eredeti épületek minél élethűbb reprodukálására törekedtek, de fokozatosan kialakultak a kontinentális stílus helyi változatai, amelyek a japán ízlésnek és az időjárási eltéréseknek is megfeleltek, hiszen Japánban az időjárás jóval csapadékosabb és párásabb, mint Kínában. Az első buddhista szekta a narai hat iskolaA hat szekta neve: Szanron, Dzsódzsicu, Hosszó, Kusa, Ricu-, és Kegon-sű. volt, amit a Heian-korszak buddhizmusa és a tendai, valamint a Kiotó alapította singon szekta buddhizmusa követett.
Később, a Kamakura-korszakban született a Dzsódo, és az őslakos japán szekta, a Nicsiren-sú. Nagyjából ezzel egy időben honosodott meg a Kínából érkezett zen buddhizmus, amely sok szempontból erősen befolyásolta a többi szektát, az építészetet is beleértve. A buddhizmus követőinek társadalmi összetétele az idő múlásával gyökeresen megváltozott. Kezdetben az előkelő körök vallása volt, de lassan elterjedt a nemeseken kívül a harcosok, majd a kereskedők és végül az egész lakosság körében. Ami a gyakorlati oldalt illeti, az új faipari szerszámok, mint a keretes fűrész és a gyalu, lehetővé tették az új építészeti megoldásokat.itt
A buddhista templomok és a sintó szentélyek alapvető jellemezői megegyeznek, csak apró részletekben különböznek, amit a nem szakértő szemlélő talán észre sem vesz. Ez a hasonlóság már a múlté, mert éles megosztottság figyelhető meg a buddhista templomok és a sintó szentélyek között 1868, a Meidzsi-kor politikája óta. A Meidzsi-restauráció előtt gyakori volt, hogy a buddhista templomot a szentélybe vagy a szentély mellé építették, vagy a szentélyt a buddhista templom altemplomába. Ha a szentély adott otthont a templomnak, azt Dzsingu-dzsi szentély-templomnak hívták. Hasonlóképpen, Japán szerte ezek a templomok az oltalmazó kami (a tisztelet tárgyai, amelyek az európai felfogástól eltérően istenek, szellemek, az ősök lelkei egyaránt lehetnek) szerepét töltötték be. Miután a kormány rendelkezése folytán erőszakosan szétválasztották a szentélyeket és a templomokat, a két vallás közötti kapcsolat hivatalosan is megszakadt, de ennek ellenére a gyakorlatban folytatódott és ma is látható.
A japán buddhista építészet áthatotta az egész ország történelmét és magába szívta az elérhető legjobb természeti és emberi erőforrásokat. Különösen a 8. és 16. század közötti időszakban érhető ez tetten, mikor új strukturális és díszítő elemek jöttek létre. Ezen okokból kifolyólag, a történelmi háttér ismerete létfontosságú nemcsak a buddhista építészet, hanem általában a japán művészet megértéséhez is., p=12
Általános jellemzők thumb|left|a buddhista templomok jellegzetes teteje A buddhista építészet Japánban nem őshonos, századok során alakult ki Kínából és más ázsiai országokból történő „importálás” során. Ezeket az építészeti stílusokat a hat dinasztia fennállása során is megfigyelhetjük. Története során következetesen a kínai és ázsiai technikák és stílusok dominálnak egyrészről (ma is látható a japán építészet legszebb példája az Isze nagyszentély), másrészről e motívumok eredeti japán változatai. Ez részben Japán eltérő éghajlatának köszönhető, valamint ezer év telt el az első külső kulturális hatás óta, és az eredmény rendkívül heterogén, de számos gyakorlatban hasznos jellemző megtalálható. Először is, az anyagválasztás. Mindig fa, különböző formában (deszka, szalma, fa kéreg stb.) majdnem minden struktúrához. A nyugati és némileg a kínai építészettől eltérően, a kő használatát kerülték, kivéve speciális felhasználásra, például a templomi emelvény és a pagoda alapzata.(Hozumi (1996:9-11) Az általános szerkezet majdnem mindig ugyanaz: oszlopok és áthidalók támasztják a nagy és finoman ívelt tetőszerkezetet, míg a falak papírvékonyak, gyakran mozgathatóak, de nem áttehetőek. Nincsenek boltívek és hordótetők. Az oromzat és az eresz görbék finomabbak, mint Kínában és az oszlopok oszlopközép kihasasodása (kidomborodás középen) korlátozott. A tető a leginkább tetszetős eleme, gyakran feleakkora az egész építmény. Az enyhén ívelt eresz messze túlnyúlik a falakon, befedi a verandát, a súlyukat összetett tartószerkezet tartja, amit tokjonak neveznek. Ez a túlméretezett eresz biztosítja, hogy belül félhomály legyen, amely hozzájárul a templom hangulatához. Az épület belseje általában egy központi helyiségből, a mojából áll, amelyből néha kevésbé fontos helyek indulnak ki, például a folyosó, amit hiszasinak hívnak. A belső részek változtathatóak, a szoba mérete módosítható ellenzők vagy papírfalak segítségével. A nagyterem egységes, amit igény szerint lehet változtatni. A külső és belső elkülönítés nem lehet teljes mértékű, mert a teljes falak nem távolíthatóak el, meg vannak nyitva a templom látogatói előtt. Látszólag a veranda az épület külső részéhez tartozik, de a külső világ is a templom része. A szerkezetet tehát bizonyos mértékig a környezet is képezi. Az épület különböző részeinek állandó arányairól a megtartásáról az építési modulok gondoskodnak, megőrizve a templom teljes harmóniáját. Még az olyan esetekben is, mint a Nikkó Tósó-gu szentély, ahol minden tenyérnyi hely erősen díszített és kiterjedt díszítés látható, és inkább ezt hangsúlyozzák, mint a rejtett, alapvető szerkezeteket. Mind a szakrális, mind a profán építészeti jegyek megtalálhatók, ezek könnyítik meg egy épület elhelyezését a templomban. Ez történt például a Hórjúdzsi templom esetében, ahol egy nemes hölgy kastélyát alakították át egyházi épületté.
Történelem thumb|Az Aszuka-dera rekonstrukciója Asuka és Nara-korszak A buddhizmus nem Japánban alakult ki, az építészete Koreából érkezett az első buddhistákkal együtt a 6. században. A hivatalosan elfogadott időpont a sigiszan-i csata időpontja 587-ben, innen számítják a buddhista templomok építését. Mivel a helyi kami hiedelmek támogatói ellenséges érzelmekkel viseltettek a buddhizmus ellen, ebből az időszakból nem maradtak fenn templomok, így nem tudjuk, milyenek voltak., Garan A Nihonsoki krónikának (a második legrégebbi japán könyv) köszönhetően ismeretes, hogy 577-ben egy építész, hat buddhista szerzetes és egy képkészítő érkezett a koreai Pekcse Királyságból Japánba, hogy tanácsot adjanak a szerzetesi épületek elrendezését illetően. Tudjuk, hogy Soga no Umako építette a Hoko-dzsit, az első templomot 588 és 596 között. Később átkeresztelték Aszukaderára, mivel Aszuka volt a főváros neve, ahol építették. A Sótoku japán régensherceg aktívan támogatta a buddhizmust, ő rendelte el a Sitennó-dzsi Osaka (593) és a Hórjúdzsi építését – utóbbi a palotája, Ikaruga közelében kapott helyet (603-ban fejezték be)., p=38 Ebben az időszakban a templom elrendezés szigorúan elő volt írva, és követte a szárazföldi stílusokat. A főkapu déli fekvésű volt, a legszentebb helyet félig zárt, fedett folyosó vette körül, azon keresztül volt elérhető a középső kapu (csúmon). A szent zónában volt a pagoda, amely ereklyetartóként és nagyteremként működött (kon-dó). Az épületnek lehetett más szerkezeti egysége is, például az előadóterem (kó-dó), a harangtorony, szútra adattár, a papok és szerzetesek szállása, a fürdőházak. A hét szerkezet szív alakban elhelyezkedve adta a templom szívét, amit „hét csarnoktemplom”-nak neveznek. A buddhizmus és a templomok építése a fővárostól távolabb eső területekre is kiterjedt a Hakuho-korszakban, 645 és 710 között. Emellett számos templom épült a kínai geomancia szabályai szerint favorizált helyeken. Az épületek nemcsak facsoportok, tavak környékén épültek, hanem hegyek és más földrajzi képződmények közelében is, különösen ott, ahol a templomok fontos szerepet játszottak. A kínai öt elem tana szerint a természeti jelenségek öt csoportba sorolhatók. Az öt kategória hat csoportja az épületek építésének szabályaira vonatkozik.Table data: Fletcher and Cruikshank, 1996:653
Az öt elem Fa Tűz Föld Fém Víz Fekvés Kelet Dél Közép Nyugat Észak Időjárás Szeles Meleg Nyirkos Száraz Hideg Szín Zöld Piros Sárga Fehér Fekete Az élő dolgok evolúciója Születés Növekedés Változás Gyengülés Rejtegetés Szimbolikus jelentés Jólét Gazdagság és becsület Erő Elnéptelenedés Halál
Az új herceg palotája, ha például keletre van helyezve, a születést szimbolizálja, és a sárga elemek a császári palota hatalmát testesítené meg. Az öt elem tana a gorintón alapul, ami rendkívül gyakori kő sztúpa, amit Kukai találmányának tulajdonítanak. Az öt elem mindegyike öt szakaszból áll (kocka, gömb, piramis, egy félhold és a lótusz formájú csúcspont). A kínai számmisztika is fontos szerepet töltött be. A Jin-jang iskola szerint, ami i. e. 305-ben jött létre, a jang jelentése napos oldal, melegség, férfiasság, páratlan számok. A jin ennek az ellentéte. Az épületek esetében a csarnokok páratlan számúak, mert úgy vélték, azok jangok. A jang, a páratlan számok általában pozitívak és szerencsét jelentenek, és a buddhizmus előnyben részesíti a páratlan számokat. A kőből vagy fából készült emeletes pagodák esetében az emeletek szinte mindig páratlanok. A fából készültek három vagy ötemeletesek. Ezek különböző emeletekből álló pagodák voltak, de egy sem maradt fenn. A tűz, földrengés, tájfunok és háborúk ellenére, néhány ilyen ősi templom még mindig létezik. A Hórjú-dzsit 670-ben újjáépítették, ez az egyetlen 7. századi szerkezet, a legrégebbi fából készült épület a világon., p=731 bélyegkép|balra|A Tosódai-dzsi garanjának egy részeA korai kami szentélyekkel ellentétben, a korai buddhista templomok rendkívül díszesek és szigorúan szimmetrikusak, p=44 voltak. A 7. századi Hórjú-dzsitól kezdve a templomok kezdtek szabálytalan alaprajzúvá válni, amelynek eredményeként aszimmetrikus elrendezésűek lettek az épületek, több természetes anyagot használtak, cipruskéreg helyett tetőcserepet használtak, és fokozottan figyeltek a természetes környezetükre, hogy az épületek a fák között legyenek. Ez az alkalmazkodás segítette a kami és a buddhizmus összeegyeztetését, így a hagyományos japán természet imádat arra serkentette a buddhizmust, hogy nagyobb figyelmet szenteljen a természeti környezetnek., p=52, p=44 A 8. század első felében Sómu császár elrendelte templomok és zárdák létesítését minden tartományban, így épült a Tódaidzsi, mint a templomok hálózatának központja, amit 752-ben avattak fel., p=39, p=16 A két hét emeletes pagodának monumentális méretei voltak, mindegyik kb. 100 méter magas és a Nagy Buddha Csarnok, melynek hossza 88 méter, mélysége 51 méter, magassága 48 méter. A Nara-korszakban hét befolyásos, államilag támogatott buddhista templom létezett, melyek Nanto Sicdi Dadzsi, p=46 néven ismertek. Nyolcszögletű szerkezetűek jellemezték például a Hórjú-dzsi templomban épült Álmok Csarnokát, Sótoku herceg első szobra is itt volt, valamint emlékcsarnok és raktár a Nara-korszak alatt., p=732 A templomi struktúráknak, mint a pagodák és főcsarnokok, mérete erősen növekedett a 6. század vége óta. A pagoda elhelyezkedése periférikusabbá vált, és a tető nagyobbá és nehezebbé válásával a tető tartószerkezete is növekedett., p=49 bélyegkép|Usza Hacsiman-gú ma már sintó szentély, de templomként is működött