A pszichiátria (a görög ψυχιατρική [επιστήμη], pszihiátriké [episztémé], pszükhé – a lélek és iatrósz – az orvos szavakból képzett megnevezés), vagy más szóval az elmegyógyászat a lelki betegségek rendszerezésének, diagnosztizálásának, és kezelésének tudománya az orvostudomány egy ága, valamint szűkebb értelemben a lelki betegek és betegségek kezelését folytató intézmények (kórházak, vagy kórházi osztályok), és – tágabb értelemben – az ellátást végző intézmények összessége, intézményrendszere. A pszichiátria – társadalomban betöltött szerepét tekintve – közvetett rendvédelmi funkciókkal is rendelkezik, ugyanis a pszichiátereknek (Magyarországon) jogukban áll (szubjektív megítélésük szerint) a társadalmi normáknak nem megfelelő gondolkodású és viselkedésű egyéneket elmebetegnek nyilvánítani és a társadalomtól elzáratni. A pszichiátria intézményrendszere gondoskodik az ilyen módon ideiglenesen jogfosztottá vált egyének, társadalomtól való elzárásáról.
Az igazságügyi pszichiátria feladata, bírósági eljárások során a cselekvőképesség, belátási képesség megítélése, szakértői véleményezése.
Az pszichiátriai intézmények lehetőséget biztosítanak a lakosság számára különféle függőségek – például az alkoholizmus – leküzdésére irányuló kezelésben való részvételre, (elvonókúra keretében) továbbá a drogokkal kapcsolatos, (például a kannabiszhasználati) bűncselekmény miatt indult eljárás esetén az elterelés nevű programon való részvételre. Az erre a tevékenységre specializálódott osztály vagy tudományág az addiktológia.
A pszichiátriai osztályok fontosabb feladatai közé tartozik a hirtelen trauma, élethelyzeti krízis, drogok hatására vagy egyéb okból jellemzően gyorsan kialakult, rövid lefolyású (akut) de súlyos állapotok kezelése (öngyilkossági késztetések, zavart állapot, közveszélyes magatartás tanúsítása, térbeli vagy időbeli tájékozódási képesség elvesztése stb.) az ilyen és ehhez hasonló állapotba került személyek gyors ellátása, esetükben a gyors állapotjavulás elérése az esetek többségében jellemzően nyugtatók, vagy antipszichotikumok adagolásával lehetséges. Továbbá a pszichiátriának szerepe van a krónikus pszichiátriai betegek utólagos gondozásában (ez az úgynevezett pszichiátriai gondozó osztály feladata). A fentieken túl a pszichiátriának bizonyos esetekben szerepe van az idősek elhelyezésben is azon (szellemileg leépült) idős személyek esetében akik olyan rossz állapotban vannak, hogy nem tudnak magukról gondoskodni, vagy az idős-otthonban való elhelyezésük még nem történt meg, illetve, abban az esetben ha az idős-otthoni elhelyezéshez nincsenek megfelelő szellemi állapotban. Az öregedéssel együtt-járó, valamint az idős korban kiteljesedő idegrendszeri megbetegedések okozta szellemi hanyatlás miatti elzárásra szoruló idősek ellátására specializálódott pszichiátriai osztályokat gerontológiai osztálynak, vagy röviden gerontológiának is nevezik.
Magyarországi intézményrendszere
A pszichiátria intézményrendszerének részei:
pszichiátriai szakintézmények: szakkórház (például: Nyírő Gyula Kórház, előtte 2007-ig az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) pszichiátriai osztály (területileg illetékes kórház zárt vagy nyitott rendszerű fekvőbeteg osztályos ellátása) pszichiátriai szakrendelés és gondozó (az osztályos kezelés után vagy anélkül igénybe vehető, a társadalombiztosítás (röviden TB, hivatalosan: Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő) által szakorvosi ellátás keretében finanszírozott pszichiátriai szolgáltatások, járóbeteg-ellátás) magánklinika (önköltséges pszichiátriai szolgáltatást végző intézmény) magánpraxis (egy pszichiáter, a lakásán vagy egy magánklinikán nyújtott pszichiátriai szolgáltatása) szakmai érdekvédelmi szervezetek, ilyen például a Magyar Pszichiátriai Társaság egyéb speciális intézmények és szervezetek (például a Vadaskerti Gyermekpszichiátria) pszichiátriai rehabilitációs osztályok, pszichoterápiás intézmények, nappali kórházak (Thalassa ház, Semmelweis Egyetem – Pszichoterápiás Osztály, Tündérhegy, Ébredések Alapítvány stb.)
A rendszer legnagyobb egysége a szakkórház. Kisebb egységei a pszichiátriai osztály, az ambuláns ellátóként működő úgynevezett ideg-gondozó, valamint a magánpraxis. A klinikai intézményi betegellátásban kétféle ellátási formát különböztetünk meg, ezek a járóbeteg és fekvőbeteg ellátás. Az ellátás, társadalom biztosítással rendelkező személy esetén beutaló nélkül is elérhető.
Pszichiátriai osztály
A pszichiátriai osztályok olyan intézmények, ahol a lelki betegségek diagnózisával, terápiájával foglalkoznak, pszichiáterek, a pszichológusok, ápolók és nővérek, a szociális munkások, illetve további személyzeti alkalmazottak közreműködésével.
A pszichiátriai osztály több helyiségből álló kórházi osztály jellegű létesítmény, betegfelvételi regisztrációs teremmel/kartonozóval, ágyakat tartalmazó kórtermekkel, orvosi irodákkal, nővérszobával, ebédlővel és terápiás célokat szolgáló helyiségekkel. A terápiás tereken kívül közösségi tereket, kikapcsolódásra, értelmes időtöltésre alkalmas tereket általában nem tartalmaznak. A kötelező programokon túl a kezeltek számára kevés időtöltési lehetőség áll rendelkezésre. Habár a legtöbb pszichiátriai betegség hátterében ritkán áll fizikai betegség, a pszichiátriai osztályok és kórtermek mégis nagyon hasonlóan a fizikai (például belgyógyászati) betegségeket kezelő osztályokhoz, amelyek fekvő betegek igényei szerint vannak kialakítva: ágyakat, éjjeli szekrényeket tartalmaznak, valamint néhány széket, a beteget látogatók számára. Az egész napi ágyban fekvésre főként az idősek és a fizikai betegséggel is küzdők számára lehet szükség, vagy abban az esetben, ha szükség van az ágyhoz kötözésre, vagy ha a nagy dózisú kábító (szedatív) hatású gyógyszeres kezelés hatása alatt a kezelt nehezen tud nappal ébren maradni ezért szüksége van rá, hogy nappal is aludjon. Állapotuktól függően a pácienseket a zárt vagy nyitott részlegeken helyezik el. (Utóbbiakat a kezelés időtartama alatt a szakápoló személyzettel egyeztetve időszakosan elhagyhatják.)
A klinikai pszichiátria főbb módszerei Diagnosztizálás
A lelki betegségek diagnózisa az egyének gondolkodásbeli, érzelmi és viselkedésbeli jellegzetességei alapján, valamint – ideális esetben – az elvégzett pszichológiai tesztek, és az organikus okokat kizáró vizsgálatok eredményeinek mérlegelését követően kerülnek megállapításra, de a gyakorlatban, Magyarországon a betegségdiagnózis (például az elmebetegség) megállapításához, nem szükségesek sem pszichológiai tesztek, sem az organikus (például neurológiai, belgyógyászati) okokat kizáró vizsgálatok elvégzése, a gyakorlatban elég egyetlen pszichiáterrel való beszélgetésre épülő szakvélemény. Amely alapul szolgálhat a kényszer-gyógykezelés elrendeléséhez. Ez utóbbihoz csak egy formanyomtatvány (pszichiáter részéről történő) kitöltése, illetve a pszichiáter szóbeli utasítása (intézkedése) szükséges.
Diagnosztikai rendszerek
A pszichiáterek a diagnózis meghatározásához, nemzetközi betegségdiagnosztikai rendszereket használhatnak, mint a BNO (ICD) vagy DSM, amelyek olyan tünetegyütteseket definiálnak mint például a depresszió, vagy a szkizofrénia. E rendszerek ajánlásokat tartalmaznak arra vonatkozólag, hogy bizonyos betegség-diagnózisok, mely betegségtünetek megléte alapján állíthatóak fel, például az elmezavar megállapításához a DSM IV- ajánlásai alapján az (általuk felsorolt) öt tünetből legalább kettőnek és legalább egy hónapon át tartósan fenn kell állnia az alábbiak közül ahhoz, hogy valaki a szkizofrén elmezavar diagnózisát megkapja: téveszmék (a valóságtól elrugaszkodott, megkérdőjelezhető valóságtartalmú elképzelések, meggyőződések) hallucinációk (valótlan érzetek, ezek lehetnek képek, hangok, színek, szagok stb.) összefüggéstelen (inkoherens) beszéd (érthetetlen vagy oda nem illő, nem megfelelő válaszok) szembeszökően szétesett vagy katatón viselkedés (a katatónia jelei lehetnek például, ha a páciens egyáltalán nem válaszol, nem eszik, nem iszik, nem beszél.) negatív tünetek, azaz hangulati üresség, beszédképtelenség (alógia) vagy akaratnélküliség
Magyarországon e diagnosztikus ajánlások figyelembevétele a diagnózis megállapítása során nem kötelező jellegű, tehát pusztán egyetlen tünet alapján is elmebeteggé nyilvánítható valaki.
Az olyan, nemzetközi gyakorlatban gyakran alkalmazott diagnosztikus kézikönyvek (mint például a korábban említett DSM vagy a BNO) létrehozásával a készítők eredeti célja egyrészt a diagnosztikai irányelvek egységesítése, a diagnosztizálási hibák, önkényesség és visszaélések lehetőségének csökkentése, másrészt az volt, hogy az orvosok számára segítséget nyújtson abban, hogy a diagnózisok felállítása következetesen, egységesen, standardizált, jól kidolgozott betegség kritériumok figyelembevételével történjen.<ref group=megj.>A lelki betegségkategóriák tüneteinek nemzetközileg elismert leírása azt a benyomást keltheti, hogy lelkileg beteg és egészséges ember között csak a tünetek megléte illetve hiánya tesz különbséget. Ez a szemlélet figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a tünetek hátterében mindig van oki tényező, ami a tünetek létrejöttéért felelős. Viszont ennek tényleges mibenléte szakmai viták tárgyát képezi.</ref>
A pszichiátriai diagnosztikai rendszerek, valamint a betegség definiálása, meghatározása szakmai körökben széles körben vitatottak, minta ahogyan a kritikusok szerint a normalitás fogalma is nehezen határozható meg, úgy bizonyos betegségek puszta létezése is esetenként megkérdőjelezésre kerül a szakirodalomban. Ilyen vitatott diagnózis például a borderline személyiségzavar. Vitatott voltuk ellenére e rendszerek kódjai alkalmasak arra, hogy a betegség pontos leírása a kódok alapján visszakereshető legyen. A különféle betegség diagnózisokat a szakorvosi leletekben Magyarországon is (e rendszerekből származó) betegség-diagnózisokhoz hozzárendelt kódszámokkal látják el.
Pszichológiai és pszichiátriai tesztek