Bhímráo Rámdzsí Ámbédkar (maráthi: भीमराव रामजी आंबेडकर) (IPA:[bʱiːmraːw raːmdʑiː aːmbeːɽkər]; 1891. április 14. – 1956. december 6.) híveitől kapott tiszteletnevén Bábászáhéb (बाबासाहेब , Apámuram), indiai jogász, közgazdász, politikus és társadalmi reformer, az indiai érinthetetlenek (dalitok), a nők és a munkások jogaiért folyó mozgalom vezéralakja, buddhista szent. A független India első igazságügyi minisztere, az indiai alkotmány kidolgozásának vezetője.

Élete és munkássága Ámbédkar kiváló tanuló volt, jogi diplomát és különböző tudományos fokozatokat szerzett a Columbia Egyetemen és a London School of Economicson, kutatói hírnévre tett szert a jog, a közgazdaság és a politika tudományaiban. Pályája kezdetén közgazdász, egyetemi tanár és jogász volt. Később a politikai tevékenysége került előtérbe, részt vett hazája függetlenségéért folyó tárgyalásokban, sokat érvelt a sajtóban az érinthetetlenek jogaiért és szabadságáért, s jelentősen hozzájárult az Indiai Állam megteremtéséhez. 1956-ban áttért a buddhista hitre, és elindította a hindu kasztokon kívüli páriák, a dalitok tömeges áttérését a Buddha vallására.

1990-ben, halála után 34 évvel India legmagasabb kitüntetését, a Bhárat Ratna (भारत रत्‍न) érdemrendet ítélték neki. Ámbédkar örökségéhez tartozik képeinek és szobrainak népi kultusza: utcákon és tereken, középületeken és egyszerű kertkapuk, sőt hitvesi ágyak fölött.

Gyermekkora

Ámbédkar a hindu हिंदू kasztrendszer alatt elhelyezkedő, kitaszított Mahár महार (dalit) kasztba született a Központi Tartományokban, Maú (Mhow मऊ) város katonai laktanyájában (a mai Madhja Prades मध्य प्रदेश szövetségi államban). Legkisebb fiú volt tizennégy testvére közül. Apja Rámdzsí Málódzsí Szakpál, az angol indiai hadsereg tisztje hadnagyi (szúbédár) rangban. Családja maráthi nyelven beszélt, Ambávadé faluból अंबावडे नगर származott (Mandangad járás, Ratnágirí रत्नागिरी megye), a mai Mahárástra महाराष्ट्र szövetségi államból. Társadalmi csoportja, a Mahár kaszt a kitaszított érinthetetlenek sorsában osztozott. Ámbédkar felmenői azonban már régóta a Brit Kelet Indiai Társaság alkalmazásában álltak, így került édesapja az angol hadsereg kötelékébe.

Édesapja a Kabir panth कबीर-पंथ vallási mozgalomhoz tartozott, s bátorította gyermekeit, hogy olvassák a hindu klasszikusokat. Katonai beosztásánál fogva el tudta érni, hogy gyermekei állami iskolákban tanuljanak a kasztjukat sújtó megkülönböztetés ellenére. A kitaszított kasztok gyermekei csak szegregált oktatásban vehettek részt, és kevés tanári figyelemben részesülhettek. Nem ülhettek be az osztályterembe. Vizet csak akkor ihattak, ha magasabb kasztbéli pedellus töltött nekik, mivel az érinthetetlen diákok nem érinthették a vizeskannát sem. Ámbédkar később írásaiban megemlékezik arról, hogy ha nem volt ott a pedellus, akkor ő gyerekkorában mindig szomjan maradt. Iskolapad helyett a földön, egy kenderzsákon kellett ülnie, amit minden nap haza kellett vinnie.

Édesapja 1894-ben nyugdíjba vonult, és a család két évvel később Szatárá सतारा városába költözött. Ámbédkar édesanyja nem sokkal később meghalt. A gyerekek nehéz körülmények közé, apai nagynénjükhöz kerültek. Csak Ámbédkarnak sikerült később középiskolába kerülni, mivel tehetségére korán felfigyelt egy bráhmin kasztbéli tanár. A fiú az általános iskolában, a kedvenc tanárától kapta új vezetéknevét.

Ámbédkar Bombayban az Elphinstone Gimnáziumban aztán már az egyetlen érinthetetlen diák volt. 1906-ban, 15 éves korában megházasították egy kilencéves kislánnyal, Rámábáíval. 1907-ben érettségizett, és – az érinthetetlen közösségből elsőként – beiratkozott az Elphinstone Főiskolára, mely a Bombayi Egyetemhez tartozott. Ezt az eseményt megünnepelte az egész közösség, s ebből az alkalomból a család barátja, Ardzsun Kéluszkar अर्जुन केलूसकर megajándékozta egy Buddha-életrajzzal, amelyet maga írt.

Közgazdasági és politológiai tanulmányok

1912-ben közgazdasági és politológiai diplomát szerzett a Bombayi Egyetemen. A következő év februárjában édesapja meghalt.

Columbia Egyetem

1913-ban az Egyesült Államokba ment. New York-i tanulmányaihoz a Columbia Egyetemen elnyerte a barodai maharadzsa ösztöndíját három évre havi 11.50 font-sterling összegben. M.A. szakdolgozatát közgazdaságtanból 1915-ben készítette el az ókori indiai kereskedelemről Ancient Indian Commerce címmel.

1916-ban befejezte második szakdolgozatát National Dividend of India – A Historic and Analytical Study (Indiai nemzeti többlet – történelmi és elemző tanulmány) címmel, később még megszerezte a DSc fokozatot is közgazdaságtanból 1917-ben a harmadik szakdolgozatával, majd Londonba utazott. Május 9-én felolvasta újabb dolgozatát Alexander Goldenweiser antropológus szemináriumán Castes in India: Their Mechanism, Genesis and Development (Kasztok Indiában: működésük, létrejöttük és fejlődésük) címmel.

London School of Economics

1916 októberében felvételt nyert a Gray's Innbe, és ugyanakkor a London School of Economicsba is, ahol doktori disszertációba kezdett. 1917 júniusában azonban kénytelen volt hazamenni Indiába, mert a barodai ösztöndíja lejárt. Megkapta az engedélyt, hogy négy év alatt nyújtsa be disszertációját az indiai rúpiáról. A London School of Economicson megszerezte a mesterfokozatot 1921-ben, majd 1923-ban a közgazdasági DSc fokozatot, és ugyanabban az esztendőben “called to the Bar” ügyvédi képesítést szerzett a Gray's Innben.

Több év alatt összevásárolt értékes könyvtára 1917-ben az első világháború áldozatává lett. A poggyászait szállító hajót egy német tengeralattjáró torpedója elsüllyesztette.

Diplomás, mégis érinthetetlen

Mivel Ámbédkar a barodai mahárádzsa ösztöndíját kapta meg, ott is kellett állást vállalnia. Kinevezték katonai titkárságvezetőnek, de hamarosan távozni kényszerült. Magántanítványokat vállalt, könyvelt, üzleti tanácsadó irodát nyitott, de csődbe ment, amikor az ügyfelek megtudták, hogy érinthetetlen kasztból származik. 1918-tól politikai gazdaságtant oktatott a Sydenham College of Commerce and Economics főiskolán Bombay-ben. Sikerei ellenére a többi professzor előítéletekkel viseltetett iránta, és idegenkedett tőle: a hindu vallás alapján megtagadták, hogy közös vizeskancsót használjanak érinthetetlen kollégájukkal.

Ámbédkar meghívást kapott egy meghallgatásra a Southborough Committee nevű kormánybizottság elé, amely a Government of India Act 1919 törvényt készítette elő India kormányzásáról. Ezen a meghallgatáson Ámbédkar önálló választókerületek és előírt számú mandátumok biztosítása mellett érvelt az érinthetetlenek és más vallási közösségek számára. 1920-ban hetilapot indított Bombay-ben Múknájak (Mooknayak – A némák vezetője) címmel II. Sáhú (Shahaji II शाहू 1874–1922), kolhápuri mahárádzsa segítségével.

Tüntetések

Jogvédőként a Bombay-i Fellebbviteli Bíróságon (Bombay High Court) sok ügyet vitt, emellett az érinthetetlenek oktatásáért is szervezőmunkába kezdett az Egyesület a Kitaszítottak Jólétéért (Bahiskrut Hitakáriní Szabhá; Bahishkrit Hitakarini Sabha बहिष्कृत हितकारिणी सभा) szervezet megalapításával.

1927-től Ámbédkar mozgalmat indított az érinthetetlenséggel szemben. Akciókba kezdett a közkutak és a hindu templomok megnyitásáért az érinthetetlenek számára. Erőszakmentes ellenállást, szatjágrahát (सत्याग्रह) hirdetett Mahád községben, hogy kiharcolja az érinthetetlen közösség jogát a városi víztároló használatára. 1927 végén Ámbédkar több ezer ember jelenlétében nyilvánosan elítélte és elégette a Manuszmruti (Manusmriti, मनुस्मृति) című hindú szentiratot, mivel abból merítik érveiket a hinduk az érinthetetlenség igazolására.

1930-ban Ámbédkar útjára indította a Kálárám Templom-mozgalmat (काळा राम मंदिर सत्याग्रह). Erre a szatjágrahára három hónapon át készült. 15000 résztvevő gyűlt össze Násik (Nashik, नाशिक) városában. A körmenetet katonazenekar vezette, cserkészcsapat követte, népes asszonygyülekezet és férfiak hosszú menete zárta. Fegyelmezett emberek rendezett tömege érkezett, hogy életükben először megpillantsák az istenség szobrát a templom mélyén. A papok azonban nem nyitották meg az érinthetetlen hívők előtt a templom kapuját.

A punéi egyezmény

Tekintélye és támogatottsága alapján Ámbédkar meghívást kapott a londoni Kerekasztal Konferenciára (Round Table Conference) 1932-ben, amelyen India alkotmányos berendezkedését alakították ki az gyarmattartók és a függetlenségi mozgalom vezetői. A Kerekasztal működésére árnyat vetett, hogy a tárgyalások idején Mahátma Gandhit az angolok fogva tartották. Amikor a Kerekasztalon az angolok egyetértésre jutottak Ámbédkarral az önálló választókörzetekben, és ezt bejelentették a Communal Award elnevezésű dokumentumban, Gandhinak nem volt módja kifejteni az ellenvéleményét. Tiltakozásul böjtölni kezdett a punéi Yerwada börtönben (येरवडा तुरुंग), ahol akkoriban fogva tartották.

A böjt ötödik napján Ámbédkar meglátogatta Gandhit, akivel vitatkozni kezdett arról, hogy álságos dolog az írástudatlan elnyomottak politikai egyenlőségével bűvészkedni, ha valójában a kiváltságos kevesek döntenek. Önálló törvényhozási választókerületeket követelt. Az angol alkirály Dr Ámbédkar álláspontját támogatta, de bejelentette, hogy elfogadná a közös indiai álláspontot, ha lenne ilyen. Ha elmaradt volna a megegyezés, és Gandhi belehalt volna a böjtbe, a nép haragja az egyébként is megvetett páriák ellen fordult volna. A börtönben alkotmányjogi megegyezés készült és Gandhi véget vetett az éhségsztrájknak. Dr Ámbédkar biztosítékokat kapott arra, hogy az elnyomottak valóban szóhoz jutnak a törvényhozásban. A választójogi szabályok mellett még a halmozottan hátrányos helyzetű diákok tanulmányi ösztöndíjáról szóló pont is helyett kapott az egyezményben.

Karrier

1935-ben Ámbédkart a Bombay-i kormányzati jogi főiskola igazgatójává nevezték ki. Felesége, Rámábáí nem sokkal később elhunyt. Október 13-án Násik közelében a jéolái (Yeola येवला) konferencián Ámbédkar bejelentette, majd később többször is elismételte a vallással kapcsolatos szándékát: “Hindunak születtem, ez nem az én döntésem volt. Ünnepélyesen biztosítom Önöket, hogy nem fogok hinduként meghalni.”

1936-ban Ámbédkar megalapította a Független Munkáspártot (Independent Labour Party). A párt elindult 1937-ben Bombay-ban a Központi Törvényhozó Gyűlés (Central Legislative Assembly) 13 biztosított és 4 általános mandátumáért, melyekből 11 illetve 3 helyet el is nyert.

Ámbédkar ekkor jelentette meg A kaszt felszámolása (Annihilation of Caste) c. könyvét, melyben bírált hindú főpapokat, támadta az egész kasztrendszert, és Gandhit magát is. Kik voltak a súdrák? (Who Were the Shudras?) című művében Ámbédkar megkísérelte megfejteni az érinthetetlenek eredetét. Ámbédkar az iszlámot is bírálta a Dél-Ázsiában általános gyermekházasság, a rabszolgaság és a nőkkel való bánásmód miatt.

A második világháború idején szerepet vállalt a Védelmi Bizottságban (Defence Advisory Committee) és az Alkirály Végrehajtó Tanácsában mint munkaügyi miniszter.

India Alkotmányának megtervezése

A függetlenség elnyerésének napján, 1947. augusztus 15-én az új kormány meghívta Ámbédkart, hogy elsőként ő töltse be az igazságügyi miniszteri tisztséget, amit ő el is fogadott. Augusztus 29-én kinevezték az Alkotmányozó Bizottság élére, azzal, hogy meg kell írni az új alkotmányt az országnak. Granville Austin úgy írta le az Ámbédkar által megtervezett indiai alkotmányt, mint elsősorban szociális dokumentumot, amelynek intézkedései egy társadalmi forradalom céljait rögzítik és azok végigvitelének feltételeit hozzák létre.