bélyegkép|200px|jobbra|A cserkészliliom és a lóhere bélyegkép|200px|jobbra|Robert Stephenson Smyth Baden-Powell lovassági tábornok (1857-1941)
A cserkészet vagy cserkészmozgalom (angolul: Scouting, ill. Scout Movement) egy önkéntes, pártpolitikától független, vallásos ifjúságnevelő mozgalom, amely nyitott mindenki számára származástól, nemtől, társadalmi és vagyoni helyzettől, valamint felekezettől függetlenül. Célját, alapelveit és nevelési módszereit alapítója, Lord Robert Stephenson Smyth Baden-Powell of Gilwell határozta meg a 20. század első évtizedében.
A cserkészet alapvető célja, hogy támogassa a fiatalokat testi, lelki, társadalmi és szellemi képességeik teljes kifejlesztésében mind egyénként, mind felelős állampolgárként és helyi, nemzeti és nemzetközi közösségeik tagjaiként. A „kötelesség Isten iránt” a cserkészet egyik alapelve, amelyet azonban a különböző országokban eltérően alkalmaznak. A WOSM alapszabálya az Isten iránti kötelesség alatt a következőt érti: spirituális elvekhez való ragaszkodás, az azokat kifejező valláshoz való hűség, valamint az ebből fakadó kötelességek elfogadása.
A cserkészet kezdetei 1907-ig nyúlnak vissza, amikor lord Baden-Powell, a brit hadsereg tábornoka, megrendezte az első cserkésztábort fiúknak az angliai Brownsea Islanden. A cserkészet alapelveit 1908-ban megjelent Cserkészet fiúknak című könyvében fektette le, amely saját korábbi, katonai kiképzési szakkönyvei mellett, más hasonló kezdeményezésekből is merített. A 20. század első felében a mozgalom világszerte elterjedt, és mind a fiúk, mind a lányok számára három korosztályban (farkaskölyök, cserkész, rover) kínált programot.
A mozgalom a cserkészmódszert alkalmazza: egy informális nevelési metódust, amely nagyban épít a szabadban végzett elfoglaltságokra, többek között a táborozásra, erdei és vízi életre, túrákra és sportra. A cserkészet széles körben ismert jellegzetessége a társadalmi egyenlőtlenségeket elfedni hivatott keki színű egyenruha, zöld nyakkendővel és cserkészkalappal vagy más fejfedővel. Megkülönböztető jelvényei a cserkészliliom és a lóhere, valamint más, az egyenruhán viselhető jelvények.
2007-ben világszerte 38 millió cserkész tevékenykedett, 216 országban és területen; ezzel a cserkészet a világ legnagyobb ifjúsági mozgalma. A két legnagyobb ernyőszervezet Cserkészmozgalom Világszervezete (WOSM) és a Cserkészlány Világszövetség (WAGGGS). Magyarországon legjelentősebb képviselője a Magyar Cserkészszövetség, de a magyar cserkészet világszerte jelen van.
2007 volt a cserkészet centenáriumi éve. Az alapítás évfordulójának megünneplésére a tagszövetségek világszerte rendezvényeket szerveztek.
Története A kezdetek – Baden-Powell
thumb|200px|right|Az első cserkésztábor emlékműve Brownsea szigetén (Anglia)
A cserkészmozgalom alapjait Lord Robert Baden-Powell of Gilwell (ahogy cserkészek hívták: Bi-Pi), a brit gyarmatbirodalom katonatisztje a második búr háborúban rakta le. Bi-Pi Mafikeng erődjét védte az ötszörös búr túlerő ellen. 200px|balra|bélyegkép|Baden-Powell portré (1933) A háború (1899–1902) során önkéntes fiatal fiúkból futárszolgálatot szervezett, így egyrészt nekik is elfoglaltságot adott a hosszú harc alatt, másrészt katonáit más feladatokra tudta átcsoportosítani. A fiatalok megbízhatóan teljesítették feladataikat, ezért egy iránytűt és lándzsahegyet ábrázoló jelvényt ajándékozott nekik (a cserkészliliom szimbóluma az iránytűből ered). A hosszas és elszánt küzdelem, amellyel megvédte az erődöt, nemzeti hőssé tette az Egyesült Királyságban. 1899-ben kiadott katonai kiképzési kézikönyvét (Aids to Scouting) elkapkodták a boltokból, és számos tanár és ifjúsági szervezet használta segédanyagként.
1906 júliusában Ernest Thompson Seton, egy Egyesült Államokban élő kanadai elküldte neki The Birchbark Roll of the Woodcraft Indians című könyvének egy példányát. Októberben találkoztak, és kicserélték gondolataikat a fiatalok képzéséről.
Látva az Aids to Scouting nagy sikerét, Bi-Pi újraírta könyvét fiatalabb olvasók számára. Miután elkészült a piszkozattal, 21 különböző társadalmi hátterű fiút gyűjtött össze, és egy egyhetes nyári tábort szervezett, hogy nevelési programját a gyakorlatban is kipróbálja. Ezt az 1907 augusztusában, az angliai Brownsea Islanden tartott tábort tekintik a cserkészet megalapításának.
1908-ban jelent meg Scouting for Boys (Cserkészet fiúknak) című könyve, amely az Aids to Scouting ifjúsági változata volt. Baden-Powell eredeti elképzelései szerint ötleteit már létező ifjúsági szervezetek, például a Boys' Brigade használhatták volna nevelési programjukban, azonban spontán módon sorra alakulni kezdtek a cserkészcsapatok, amelyek a segítségét kérték. Ő támogatta őket, és így indult el a cserkészmozgalom.
A mozgalom elterjedése A cserkészmozgalom a Scouting for Boys megjelenése után gyorsan elterjedt a Brit Birodalomban. Az első elismert Anglián kívüli csapatot Gibraltárban alapították 1908-ban; közvetlenül ez után Máltán is megalakult egy csapat. Az első, jóváhagyott cserkészprogrammal rendelkező domínium Kanada lett, amit Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Afrika követett. A brit domíniumokon kívül az első ország, amelynek hivatalosan elismert cserkészprogramja volt, Chile volt. 1910-re a cserkészet megjelent Argentínában, Dániában, Finnországban, Franciaországban, Németországban, Görögországban, Indiában, Brit Malájföldön, Mexikóban, Hollandiában, Norvégiában, Oroszországban, Svédországban és az Egyesült Államokban, de Magyarországon is ekkor alakultak az első csapatok. Az első cserkésztalálkozó, melyet 1909 szeptemberében tartottak a londoni Crystal Palace-nél, 10 000 fiút és – első alkalommal – lányokat is vonzott. balra|bélyegkép|Cserkészcsapat a budapesti utcán, 1920 körül A program eredetileg a 11-18 éves fiúkra fókuszált, de ahogy a mozgalom nőtt, nyilvánvalóvá vált az igény vezetőképzésre, valamint fiatalabb és idősebb fiúk, illetve lányok számára szóló programra is. Az első, kiscserkészek (farkaskölykök) illetve roverek számára szóló programok az 1910-es évek végén készültek el. A cserkészmozgalomtól szervezetileg függetlenül működtek, amíg az adott ország cserkészszövetsége hivatalosan el nem ismerte őket. Az Egyesült Államokban például már 1911-től foglalkoztak kiscserkészekkel, de a hivatalos elismerésre 1930-ig várni kellett.
Lányok is csatlakozni szerettek volna, szinte már a mozgalom elindulásától kezdve. Baden-Powell és húga, Agnes Baden-Powell 1910-ben létrehozták a lánycserkészetet (angolul: Girl Guides, ill. Girl Scouts), a fiúkéval párhuzamos mozgalomként. Az első cserkésztalálkozón megjelent lányok kérésére az alapításkor Agnes lett a lánycserkészek első vezetője (1909). 1914-ben ő hozta létre a fiatalabb lányok számára a rosebuds (rózsabimbók), majd később brownies (tündérkék) névre hallgató kiscserkész korosztályt. 1920-ban lemondott a vezetésről Olave Baden-Powell, Robert felesége javára, aki 1918-tól Anglia, majd 1930-tól a világ lánycserkészeinek vezetője lett. 1928-ban a magyarországi Parádon alakult meg a Cserkészlány Világszövetség (WAGGGS). Ebben az időszakban a lánycserkészek – a társadalmi elvárásoknak megfelelően – a fiúktól külön szerveződtek; az 1990-es évekre azonban a Cserkészmozgalom Világszervezete (WSOM) tagszövetségeinek kétharmada már a koedukáció elvén működik.
Baden-Powell nem tudott egymaga támogatást nyújtani minden hozzá forduló csapatnak, így az első cserkészvezető-képző táborokra már 1910-ben (Londonban) és 1911-ben (Yorkshire-ben) sor került. Bi-Pi azt akarta, hogy a képzések, amennyire csak lehet, gyakorlatiasak legyenek, bátorítva a felnőtteket a cserkészvezetői feladatok vállalására. Ennek megfelelően dolgozták ki a Wood Badge képzést, hogy elismerjék a felnőtt vezetők képzését. A program kidolgozását az első világháború hátráltatta, így az első Wood Badge képzésre csak 1919-ben kerülhetett sor. Ezt a képzést napjainkban is számos cserkészszövetség alkalmazza. A Brit Cserkészszövetség (The Scout Association) 1919-ben megvásárolta a London melletti Gilwell Parkot, felnőttképzési központ és cserkésztáborhely kialakítása céljából. Baden-Powell Aids to Scoutmastership című könyve a cserkészvezetők számára készült. Emellett számos más segédkönyvet írt a különböző korosztályok (például a kiscserkészek és a lánycserkészek) számára; ezek egyike az először 1922-ben megjelent A boldogulás ösvényein (Rovering to success), amelyet a rovereknek szánt. Napjainkban a vezetőképzések széles skálája működik, beleértve a Wood Badge képzést is.
Hatások thumb|200px|right|Calvin Coolidge amerikai elnök 1500 cserkészt köszönt, akik a Capitoliumhoz látogattak 1927-ben A hagyományos cserkészet számos fontos eleme Baden-Powell nevelési és katonai tapasztalataiban gyökerezik. Amikor megalapította a cserkészetet, 50 éves, leszerelt tábornok volt, és forradalmi ötletei különböző társadalmi rétegekből származó fiatalok ezreit ösztönözték arra, hogy legtöbbjük által soha nem tapasztalt tevékenységekbe fogjanak. Az angolszász világ hasonló szervezetei a Boys' Brigade és a baloldali, nem-katonai jellegű Woodcraft Folk, bár sikerük sohasem volt a cserkészetéhez mérhető.
A cserkészet egyes vonásait katonai jellegük miatt sok kritika érte. A katonai jellegű egyenruha, a rangjelzések, a zászlószertartások és a fúvószenekarok a kezdeti években teljesen elfogadottak voltak, mivel a társadalom részét képezték; napjainkra azonban jelentőségük mind a társadalomban, mind a cserkészetben csökkent.
A helyi hatások ugyancsak a cserkészet fontos részét képezik. A helyi szokások befogadásával és módosításával a mozgalom számos különböző kultúrában befogadásra talált. Amerikában például a vadnyugati határvidék képeit használják fel: ez nemcsak a kiscserkészek állatos jelvényeiben mutatkozik meg, hanem abban a feltevésben is, hogy az indiánok természetközeli élete olyan túlélési technikákat fejlesztett ki, amelyeket a képzési programokban is fel lehet használni. Ezzel szemben a brit cserkészet az indiai szubkontinenstől nyert képekkel dolgozik, mivel a mozgalom kezdeti éveiben ez a régió kiemelt jelentőségű volt. Baden-Powell személyes indiai tapasztalatainak köszönhetően tette Rudyard Kipling A dzsungel könyve című könyvét a kiscserkészek életének keretévé; vezetőjüket például – a farkasfalka vezérének neve után – Akelának nevezték. Magyarországon a regöscserkészet említhető meg, amely a népi kultúra megélését tűzte céljául.
A „scouting” elnevezés a katonai felderítők a kor háborúiban játszott fontos és romantikus szerepére utal. Valóban, Baden-Powell eredeti katonai kiképzési könyvét (Aids To Scouting) azért írta, mert hiányosnak ítélte a brit katonai felderítők képzettségét, különösen ami az önállóságot, a kezdeményezőkészséget és a megfigyelőkészséget illeti. Őt is meglepte a könyv népszerűsége a fiatal fiúk körében. Könyvét átírta az ő számukra (Scouting for Boys – Cserkészet fiúknak), és ez alapján kapta nevét a mozgalom is.
A „kötelesség Isten iránt” a cserkészet egyik alapelve, amelyet azonban a különböző országokban eltérően alkalmaznak. A WOSM alapszabálya az Isten iránti kötelesség alatt a következőt érti: spirituális elvekhez való ragaszkodás, az azokat kifejező valláshoz való hűség, valamint az ebből fakadó kötelességek elfogadása. Az Amerikai Cserkészszövetség (Boy Scouts of America, BSA) szigorúbb irányvonalat követ, kizárva az ateistákat. Az Egyesült Királyságban működő The Scout Association a felnőtt vezetőktől megköveteli egy felsőbb erő elismerését, de nem zárja ki az ateistákat a cserkészetben végzett feladatoktól, amíg a helyi megbízott meg van győződve arról, hogy a vezetőjelölt támogatni fogja a cserkészet értékeit és a fiatalok hitbeli fejlődését a mozgalomban. A Scouts Canada az Isten iránti kötelesség fogalmát tágan értelmezi a „spirituális elvekhez való ragaszkodás” kifejezéssel, és nem követ ateistákat kizáró politikát. A Magyar Cserkészszövetség alapszabálya leszögezi, hogy a cserkészet valláserkölcsi alapon működik, valamint a vezetőktől elvárja, hogy gyakorolják vallásukat.