bélyegkép|260px|Emberi B-sejt A B-sejtek vagy B-limfociták az adaptív immunrendszer nyiroksejtjei, melyek alapvető szerepet játszanak a humorális immunválaszban. A B-sejtek a sejtfelszínükön fajlagos antigén felismerést biztosító receptorral rendelkeznek (B-sejt receptor, angolul: B-cell receptor, BCR). Egyetlen B-sejt klón csak egy konkrét antigén felismerésére képes, mely ellen plazmasejtté érve specifikus ellenanyagokat termel. A B-sejtek emellett az antigének T-sejteknek való bemutatásában is fontos szerepet játszanak. A primer immunválasz során egy részük memória B-sejtté alakul, ezzel részt vesznek az immunológiai memória fenntartásában is. A B-sejtek emlősökben a csontvelőben fejlődnek ki, míg madarakban az ún. Fabricius-tömlőből (latinul: Bursa Fabricii), utóbbi alapján nevezték el őket B, mint "Bursa eredetű" limfocitáknak. A B-sejtek normális aránya a vérben az életkortól, nemtől és rassztól függően változó, a kaukázusi emberrasszban durván az összes limfocita 5-15 százaléka B-sejt az egészséges felnőttek perifériás vérében, melyeken belül további alcsoportok azonosíthatók, amik eltérő jellemzőkkel és funkciókkal rendelkeznek. A B-sejtek számos betegségben fontos szerepet játszanak, és arányuk a különböző kórképekben jelentősen változhat, egyes immunhiányokban csökkenhet, míg a B-sejtekből kiinduló leukémiák esetén jelentősen emelkedhet, de autoimmun betegségekben is eltérhet a normálistól.
Felosztásuk, emberi B-sejt alcsoportok
A B-sejtek jelen ismereteink szerint számos alcsoportra oszthatók, melyek eltérő módon fejlődnek ki a szervezetben és különböző funkciókat látnak el. Az ezekkel kapcsolatos kutatások döntő többsége egér kísérletekből származik, ezek ember megfelelőiről sokkal kevesebb ismeret áll rendelkezésre. Minden B-sejten megtalálható a CD19 molekula, mely tehát a B-sejtek általános markere, az egyes alcsoportokat pedig a rájuk jellemző molekuláris mintázat (immunfenotípus) alapján lehet elkülöníteni.
A fontosabb B-sejt típusok Típus Immunfenotípusa emberben Funkció B1 B-sejt Vitatott, feltehetően CD20(+)CD27(+)CD43(+)CD70(-) és CD5(+) vagy CD5(-) Polispecifikus, IgM izotípusú természetes autoantitestek termelése. B2 B-sejt Érési stádiumtól és alcsoporttól függ, többségük CD5(-) A hagyományos (konvencionális) B-sejtek, hacsak külön nem jelölik, általában ezt a csoportot értik B-sejt alatt. Follikuláris B-sejt Sejtfelszíni IgM és/vagy IgD(+), CD20(+)CD21(+)CD23(+)CD5(-) Nyiroktüszőkben található B2 B-sejt. Marginális zóna B-sejt Emberben vitatott Az egér lép marginális zónájában leírt, speciális B2 B-sejtek, melyek a tokos baktériumok elleni korai immunválaszban játszanak szerepet, emberben kérdéses a létezésük. Memória B-sejt CD27(+), azon belül további alcsoportok Az immunológiai memória fenntartása. Plazmasejt CD19(−)CD38(+)CD138(+)CD20(-)CD56(-) Differenciált, antitestet termelő B-sejt. Felszínén számos, a legtöbb B-sejtben közös fehérje nincs. Regulatórikus B-sejt CD19(+)CD25(+)CD27(+) Az immunfunkciók természetes csökkentése IL-10, IL-35 és TGFβ termelésén keresztül.
A B-sejtek fejlődése, B-sejt előalakok bélyegkép|jobbra|400px|A vérképzés egyszerűsített sémás ábrája.
A B-sejtek a csontvelőben található hemopoetikus őssejtekből (HSC, hematopoietic stem cell) alakulnak ki. A csontvelői mikrokörnyezet, az ottani stromasejtek által termelt citokinek, kemokinek, sejtfelszíni molekulák szabályozzák, hogy a hemopoetikus őssejt milyen irányba fejlődjön tovább, a sejtben pedig az egyes irányokba történő elköteleződést különböző transzkripciós faktorok szabályozzák. Egérben az Flt3 és az IL-7 citokineknek van központi szerepe a B-sejt irányú fejlődésében, emberben azonban az IL-7 nem szükséges a B-sejtek fejlődéséhez. A HSC-k limfoid irányú differenciációjában az Ikaros, a PU.1 és a TCF3 (más néven E2A) transzkripciós faktoroknak van meghatározó szerepe. A PU.1 nagyfokú expressziója mieloid irányú elköteleződést eredményez, míg ha a sejt csak alacsony szinten expresszálja, akkor elsősorban B-limfocita irányba fejlődik tovább és elveszíti a mieloid irányú differenciáció képességét. Miután a sejt elköteleződött a limfoid irányba, ún. közös limoid progenitor (CLP) alakul ki belőle, melyből T, NK, B, vagy limfoid dendritikus sejt fejlődhet ki. A B-sejt irányú fejlődést az E2A, az EBF és a PAX5 transzkripciós faktorok vezérlik a sejtben.
Az egyes B-sejt előalakok fejlődése során, még a csontvelőben az immunglobulin géneket érintő szomatikus génátrendeződés következtében egyedi, az adott B-sejtre jellemző B-sejt receptor jön létre. Ezekben a folyamatokban kulcsfontosságú szerep jut a Rag-1 és Rag-2 (rekombinációt aktiváló gén), illetve a TdT (terminális dezoxinukleotidil transzferáz) enzimeknek. Elsőként a 14. kromoszómán kódolódó immunglobulin nehéz lánca rendezőzik át, a genomban számos V (variable), D (diversity) és J (joining) gén szegmens található, ezek kombinációiból jöhet létre az immunglobulin nehéz láncának variábilis régiója, ami az antigén-kötő helyet tartalmazza. A sejtben véletlenszerűen kiválasztódik és egymás mellé rendeződik egy-egy V, D, és J szegmens (VDJ rekombináció), melyek megmaradnak, a többi szegmens a sejtben véglegesen törlődik a genomból. A létrejött VDJ szakasz együtt íródik át a nehéz lánc konstans régióját kódoló Cμ (IgM) és Cδ (IgD) szegmensekkel RNS-sé, majd arról fehérje képződik. Ezt követően a sejt megjeleníti a felszínén az átrendezett nehéz láncot és egy ún. pót könnyű láncot tartalmazó pre-B-sejt receptort (pre-BCR). Ha a nehézlánc átrendezése sikeres volt, akkor a pre-B-sejt receptoron keresztül a környező sejtektől túlélési jelet kap, és megkezdi a könnyű lánc átrendezését is, ami hasonló elvek alapján történik, azzal a különbséggel, hogy a variábilis régiót kódoló részből hiányzik a D szegmens, illetve a konstans régió is eltér, a sejtben vagy kappa (κ) vagy lambda (λ) konstans régiójú könnyű lánc íródhat át. A génátrendeződés eredményeként egy teljesen random antigént felismerni képes B-sejt receptor jön létre a sejtben, és ugyanezt az antigént fogja felismerni a később ebből a B-sejtből kialakult plazmasejt által szekretált ellenanyag is. A VDJ génátrendeződés felfedezéséért 1987-ben Tonegava Szuszumu orvosi Nobel-díjat kapott.
Funkciók
Az antigén felismerése
A csontvelőből ún. érett, naiv B-sejtek kerülnek a vérkeringésbe. Érettek, mert a csontvelőben zajló, még antigéntől független érésen már átestek, a felszínén génátrendeződés következtében minden egyes csontvelőből kikerülő B-sejten egyedi antigénfelismerő B-sejt receptor foglal helyet, és naivak, mert még nem találkoztak a receptoruk által felismerhető antigénnel. A vérkeringésből ezek a sejtek a másodlagos nyirokszervekbe vándorolnak (pl. nyirokcsomók, lép). A másodlagos nyirokszervek az általuk szűrt területről érkező antigének dúsítása miatt növelik az esélyét annak, hogy a B-sejtek antigénnel találkozzanak (pl. a nyirokcsomók az általuk drenált területről érkező nyirkot, a lép a vérkeringést szűri). Amennyiben a B-sejt nem találkozik általa felismerhető antigénnel, rövid időn belül apoptózist szenved. Mivel a B-sejt receptor (BCR) voltaképp egy sejtfelszíni immunglobulin molekula, a B-sejtek a T-limfocitáktól eltérően változatlan, natív formában ismerik fel az antigént, nincs szükség arra, hogy antigén prezentáló sejt (angolul: antigen presenting cell, APC) azt felvegye, feldolgozza, és az MHC II molekulán keresztül bemutassa, mint ahogy a T-sejtek esetén az szükséges.
B-sejt aktiváció, klonalitás bélyegkép|balra|350px|A nyiroktüszőkben zajló ún. centrum germinativum reakció sémás ábrája. Magyarázatot lásd a szövegben.
A B-sejtek a keringésből a másodlagos nyirokszervekbe kerülnek, amiken belül az ún. B-sejt zónákba vándorolnak. Ezt a folyamatot különböző, B-sejteket vonzó kemokinek vezérlik, amiket a B-sejt zóna kialakításáért felelős sejtek termelnek (pl. follikuláris dendritikus sejt a nyirokcsomókban). Ezen sejtek körül gyűlnek össze a B-sejtek, kialakítva a nyiroktüszőket. Itt kerülnek kapcsolatba az antigénekkel is. Egyrészt az érkező vérrel vagy nyirokkal szolubilis antigének (pl. a szétesett kórokozókból származó fehérjék) jutnak be a B-sejt zónákba, másrészt az egész kórokozókat az FDC-k (follikuláris dendritikus sejt) képesek megkötni és helyben tartani a B-sejteknek. Ez nem valódi antigén bemutatás, hiszen az FDC ebben az esetben nem dolgozza fel az antigént, pusztán natív formában lehorgonyozza a sejtfelszínén és elérhetővé teszi a B-sejtek számára. Egyetlen B-sejt csak egy konkrét antigént ismerhet fel. Amennyiben a B-sejt receptor képes megkötni az antigént, megtörténik a B-sejt aktiváció, a B-sejt osztódásnak indul. Ennek következményeként az eredeti B-sejttel azonos antigénfelismerésű utódsejtek, ún. klónok keletkeznek, melyek ugyanolyan BCR-rel rendelkeznek. Ezt a folyamatot nevezik klonális szelekciónak, melynek lényege, hogy a sokféle B-sejtből kiválasztódnak és felszaporodnak azok, melyek antigént ismertek fel. Azok a B-sejtek, amik nem ismertek fel antigént, visszakerülnek a véráramba és más nyirokszervekbe vándorolnak antigént keresve, majd amennyiben nem találnak, elpusztulnak. A nyiroktüszőkben osztódó és érő B-sejtek fénymikroszkóppal jól elkülöníthető zónákat hoznak létre. Az ún. centrum germinativum reakció során a tüsző belsejében található sötét zónában foglalnak helyet az antigénfelismerést követően osztódó B-sejtek, melyeket centroblasztoknak neveznek, és itt zajlik az úgynevezett affinitás érés is. Ezt a világos zóna veszi körül, itt az osztódott B-sejtek, az ún. centrociták antigénfüggő érése (pl. izotípus váltás) történik, melyhez azonban a helper T-sejtek is szükségesek. A B-sejtekben az antigénstimulust követően az immunglobulin molekulák variábilis régióját kódoló génekben új mutációk jelennek meg (ún. szomatikus hipermutáció). Ez sok esetben hátrányos, mivel csökkenti a B-sejt receptor antigénkötő erősségét, ebben az esetben a sejtek elpusztulnak. Az előnyös mutációk azonban szelekciós előnyt jelentenek, és ezek a sejtek fennmaradnak. Utóbbi folyamatok növelik a termelt antitestek antigénkötő erősségét, illetve biztosítják, hogy ugyanazt az antigént felismerő, de eltérő izotípusú és ezáltal különböző funkciókat betöltő antitestek is termelődjenek.
Helper T-sejtek szerepe a B-sejt aktivációban
Az antigén természetétől függően a B-sejtek aktivációja többféleképpen is végbemehet. Alapvetően T-sejt függő és T-sejt független aktiváció jöhet létre.
T-dependens antigének bélyegkép|balra|300px|A T-B kölcsönhatásban részt vevő molekulák és a T-sejtek által termelt fő citokinek.