thumb|right| Zsidó Gestapo a varsói gettóban, 1941 thumb|240px|A Szolidaritás fasor (aleja Solidarności) 93. alatti bérház (egykori Leszno u. 13.), Varsó, 1940–1941-ben a Tizenhármas székhelye
A Tizenhármas Csoport, más néven Zsidó Gestapo (, jiddisül: Das Draitzental) egy zsidó kollaboráns szervezet volt a varsói gettó területén Lengyelország megszállása idején a második világháború során. A Tizenhármas nemhivatalos nevét varsói székhelye Leszno u. 13. alatti címéről kapta. A csoportot 1940 decemberében hozták létre, vezetője Abraham Gancwajch volt, a Hasomér Hacair szocialista-cionista cserkészmozgalom korábbi łódzi helyi vezetője.W. D. Rubinstein, The Left, the Right, and the Jews Universe Books, 1982, , (Google Print), p. 136. A szervezetet, melyet a Zsidó Gestapo néven is emlegettek, a Sicherheitsdienst (SD) hozta létre és közvetlenül a német Gestapo alárendeltségébe tartozott.
A csoport a Zsidótanács (Judenrat) vetélytársa volt a gettó ellenőrzéséért folyó küzdelembenItamar Levin, Walls Around: The Plunder of Warsaw Jewry During World War II and Its Aftermath Greenwood Publishing Group, 2004, (Google Print), pp. 94–98. és beépült a gettóbeli zsidó ellenállásba. A csoport legfontosabb szervezeti egysége A Varsói Zsidónegyed Uzsora- és Feketézés Elleni Hivatala volt.Anna Heilman, Never Far Away: The Auschwitz Chronicles of Anna Heilman University of Calgary Press, 2001, , (Google Print), p. 52. Elvileg a feketepiac ellen harcolva valójában nagy összegeket szedtek be védelmi pénz címén, zsarolás és kényszerítés útján. A csoport saját börtönnel is rendelkezett. Összesen három-négyszáz egyenruhás zsidó tisztje volt, akik zöld szalagos sapkát viseltek. 1941 júliusában a 13-as Csoport alulmaradt a Zsidótanáccsal szemben a politikai küzdelemben és a Hivatal beolvadt a Zsidó Gettórendőrségbe.
A Hivatal bezárása után a 13-as Csoport aktív tagjai Gancwajch körül csoportosultak, és formálisan egy egészségügyi mentőszolgálatot hoztak létre (az 1941 májusában alapított ún. Mentőszolgálatot, vagy Elsősegély-állomást), melynek eszközeit valójában főleg csempészésre használták.Israel Gutman, The Jews of Warsaw, 1939-1943: Ghetto, Underground, Revolt Indiana University Press, 1982, , (Google Print), p. 90–4. Rendelkeztek egy bordéllyal is a Britannia szállóban. Szinte teljesen ellenőrzésük alatt tartották a gettó lovaskocsijait és egyéb szállítóeszközeit.
Szakadás a vezetésben 1941 közepén, nem sokkal a Hivatal bezárása előtt szakadás történt a csoport vezetésében, amikor Morris Kohn és Zelig Heller szakított Gancwajch-hal és saját szervezeteket hozott létre. Kohn és Heller később túlélték a csoportot. Végzetük csak a gettó lakosságának a treblinkai megsemmisítőtáborba történő tömeges deportálásakor érte el őket a Großaktion Warschau során. A csoport felemelkedése és bukása valószínűleg összefüggött a német katonai és hivatali szervezet különböző érdekcsoportjai közötti hatalmi harcokkal, melyek saját anyagi hasznuk érdekében a gettón belül különböző klikkeket támogattak.
1942 áprilisában a 13-as Csoport sok vezetőjét kivégezték a németek a Reinhard-művelet során. Gancwajch és a csoport túlélő tagjai később magukat zsidó földalatti harcosoknak kiadva bukkantak fel, miközben valójában rejtőzködő zsidókra és őket bújtató lengyelekre vadásztak. A Zsidó Gestapo megszüntetése után Gancwajch Varsóban a gettón kívül tartózkodott, ahol továbbra is a náciknak dolgozott. Azt híresztelték róla, hogy 1943 körül meghalt, a háború utáni, NKVD-vel való kollaborációjára vonatkozó feltételezéseket nem sikerült igazolni.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Holokauszt Kategória:Lengyelország a második világháborúban