bélyeg|A Kumano Nachi Szentély az istentisztelet ősi helye bélyeg|Szertartás a Takachiho-gawaranál, a szent földnél bélyeg|Ontake-jinja, egy Sintó szentély az Ontake hegyen, a hegy isteneinek tiszteletére
Japán vallásai közül a sintó az uralkodó vallás Japánban, de a 2006-ban és a 2008-ban végzett felmérések kimutatták, hogy a japán emberek 40%-a nem szervezetten vallásos, körülbelül 34%-uk buddhista, 3%-uk tagja a sintó vallásnak vagy az abból származó szektáknak, és 1%-uk keresztény.
Viszont a legtöbb japán (a népesség 50-80%-a) bizonyos fokon a buddhizmus és a sintó vallás szerint élnek, de nem vallják magukat buddhistának vagy sintóistának. Imádkoznak őseikhez, isteneikhez, és tiszteletet is nyilvánítanak nekik szentélyekben, vagy otthoni oltároknál. Ez azért van, mert ezek a cselekvések nem fognak azonnal a vallás tagjává tenni. Csak úgy lesz valaki igazán vallásos (宗教 súkjó) a japán kultúrában, ha szervezetten végzi azt, vagyis betartja a tanításokat és tagja a szervezetnek. Azok, akik „nem vallásosak” (無宗教 musúkjó) csak annyiban különböznek tőlük, hogy nem tartoznak egyik szervezethez sem, de ugyanúgy részt vesznek a rituálékban és az imádatban.
Fő vallások Sintó
A japánok saját ősi vallását nevezik sintónak (神道), vagyis az „isten(istenek) útjának”. Japán ősi történelméről az akkori vallásos felfogásokról keveset tudunk. Cselekvésközpontú vallás, a szertartások megfelelő kivitelezésére fókuszál, hogy létrehozzák a kapcsolatot a mai japán élet és az ősi gyökerek között. A sintó szertartásokat történelmi feljegyzésekből ismerhetjük meg. Először a 8. században Kojiki és Nihon Shoki írta le. Ezek a korai írások mégsem foglalják magukban a teljes vallást, inkább csak hiedelmek és mitológia. A sintó vallás ma azt jelenti, hogy nyilvános szentélyekben szentelik imádatukat isteneiknek (kamiknak), különféle okok miatt, mint például háborúk megemlékezése, aratási fesztiválok.
A sintó szó eredetileg sindó volt, amit a kínai sendao szóból vettek át. Ez a szó két kandzsi kombinációja: shin, ami azt jelenti lélek, vagy kami; és a tó, mai azt jelenti út, tanulás. A 6. század második felében használták először ezt a szót. A kami annyit jelent, hogy lélek, esszencia, istenek, utalva az energiatermelő jelenségre. Mivel a japán nyelv nem tesz különbséget egyes és többes szám között ezért a kami szó utal az istenség, szent lélek több formában való megtestesülésre: kövekben, fákban, állatokban, helyekben még embereket is megszállhat az isteni természet. Az istenek és az emberek egy világban élnek, és osztoznak rajta.
A sintó a legnagyobb vallás Japánban, a népesség több mint 80%-a gyakorolja, mégis csak kis részük vallja magát sintóistának. Mivel a sintónak több jelentése van Japánban. Nincs hivatalos beavatási szertartása, ha valaki csatlakozik egy szervezethez, azzal tag lesz. A sintó vallásnak 100 000 szentélye és 79 890 papja van az országban.
Új irányzatok a sintóban A 20. században a második világháború után nagy változásokon ment át a japán kultúra, társadalom, ami arra kényszerítette a vallásokat, hogy alakítsák át magukat. Az alkotmány szabályozta a vallási szabadságot, ezzel helyet adva új irányzatok létrejövetelének.
A sintó minden új irányzata független státuszt követelt, mint a buddhizmus új formái. Míg a sintó területi és örökletes, és a személy részt vesz az istentiszteletben, időnként áldást és egészséget kér isteneiktől, zarándoklatokon is részt vesz, addig az új irányzatban a csoportok nem függnek területektől rokoni szálaktól, és elvárják az önkéntes jelentkezést a szervezethez. Ezek az új irányzatok egy nagy közösséget alkotva munkálkodnak.
A hivatalosan elismert új vallások száma több száz, és az összes tag száma több millió. A legnagyobb új irányzat a Szóka Gakkai buddhista szekta, amelyet 1930-ban alapítottak. Japánban 10 millió tagja van. Az japán népesség 10%-a tartozik az új irányzatokhoz. Egy 2007-s felmérés alapján 223 831 papja és vezetője van az új irányzatoknak, háromszor több mint a tradicionális sintó vallásnak. A legtöbb új irányzat ezek közül megtartotta a sintó formáit, és magukat a sintó egyik alfajának tekintik, mint például Tenrikjó, Konkokjo, Omotokjo, Shinrikjo, Shinreikjo, Szekai Shindokjo, Zenrinkjo. Mások egy teljesen új vallást alakítottak ki, ilyenek például Aum Shinrikjo, Mahikari.
Buddhizmus
A buddhizmus (仏教 Bukkyō) először a 6. században jelent meg Japánban, 538-ban találkoztak vele egy koreai tartományban. A tartomány (Baekje) királya a japán uralkodónak küldött egy képet Buddháról és pár szútrát. Heves ellentéteket váltott ki, de végül 587-ben elfogadta a japán bíróság. Ebben az időben nagyon sok koreai és barbár vándorolt be az országba. Továbbá a kínai kultúra is nagy benyomást tett az országra. A Buddhizmus segítségével az állam megerősítette hatalmát a birodalom és az északi határlakók felett.
Arisztokraták Narában kezdtek buddhista templomokat építtetni, majd később a mai Kiotó városában. A hat buddhista irányzat Narában szilárdult meg, amit ma együtt narai buddhizmusnak hívunk. Amikor a főváros Heian lett, még több irányzat érkezett Kínából, mint például a ma is népszerű singon, tendai és a buddhizmus ezoterikus irányzata, amely hasonlít a tibeti vadzsrajána buddhizmusra.
Még több irányzat érkezett, amikor a sógunátus hatalomhoz jutott a 12. században, és a főváros Kamakurába költözött. A legismertebb az újonnan érkezők közül a zen, amely hamarosan a legnépszerűbb irányzattá vált. Két zen iskola épült, a rinzai és a szótó, majd 1661-ben megalakult az óbaku is. A Meidzsi-restauráció korában (1868) a központi hatalmat megerősítették, az államot modernizálták. A sintó vallás lett újra az államvallás, és elrendelték, hogy a kisebb irányzatok szűnjenek meg. A cél a buddhizmus kiirtása volt. Manapság a Tiszta Föld buddhizmus a legelterjedtebb, ami a Kamakura korban érkezett Japánba. Amida Buddhát helyezi előnybe, az embert a halála után Amida Buddha a „Tiszta Földre” vezeti, majd a Nirvánába. A vallás vonzotta az egyszerű embereket és a kereskedőket. Miután Honen, a Tiszta föld japán vezetője meghalt, az irányzat két iskolára bomlott: jódo súra, és a szabadabb jódo sinsúra. Egy másik gyakori formája a buddhizmusnak a nicsiren buddhizmus, amelyet a 13. században alapította Nicsiren, aki szerint a Lótusz szútra a legfontosabb szútra. Az irányzat főbb képviselő szektái: nicsiren su, nicsiren sósu és világi szervezetek, mint Rissó Kósei Kai és Szóka Gakkai. Egy 2007-es felmérés alapján buddhista szerzetes van Japánban.
Kisebb vallások Más kelet-ázsiai vallások Rjúkjú népi vallása bélyeg|150px| Harimizu Szentélye, egy rjúkjú szentély Miyakodzsimában, Okinava prefektúra
A ryukyui népi vallás a bennszülött (vele született) hit rendszere az okinavai és más Rjúkjú-szigeteki embereknek. Amíg konkrét legendák és tradíciók néhol helyenként és szigetenként változhatnak, a rjúkjúi vallás általánosan az ősök imádásával ábrázolható valamint a halottak és élők közti, istenek és lelkek közti kapcsolat tiszteletével. A vallás néhány elve- mint a genius loci lelkekkel és más lényekkel, amik istenek és emberek közt vannak meghatározva – animisztikus gyökereire utal, valamint a mabui vagy élet esszenciával való aggodalmai. Az egyik legősibb hite az onarigami, a spirituális felsőbbrendűsége Amamikjo istennőtől származtatott nőknek, ami által kialakult a noro(papnő) osztály vallásos tisztelete és a yuta. Nagyban eltér a japán sintótól, ahol a férfiak megtestesült tisztaságként vannak ábrázolva. Rjúkjúi népi vallást befolyásolta a japán sint és a buddhizmus és számos kínai vallás. Ezek alatt szektákat és reformmozgalmakat értünk, mint az idzsun(izmus), ami az 1970-es években lett alapítva.
Ainu népi vallás
Az ainu népi vallás a bennszülött hit rendszere a Hokkaidón élő Ainu embereknek és Oroszország egyes távolkeleti részein is jelen van. Ez egy animisztikus vallás, ami azon hit körül forog, hogy a Kamuy (lelkek vagy istenek) mindenben jelen vannak.
Kínai népi vallás
bélyeg|150px|Guandi temploma Jokohamában A legtöbb kínai, aki Japánban él a kínai népi vallást „gyakorolja”, amit senizmusnak is nevezünk, ami nagyon hasonló a japán sintóhoz. A kínai népi vallás a kínai etnikai istenek és ősök imádatával, Shen („istenek” „lelkek” „tudatosság” „tudat”, konkrét „kifejezések”, amik generálják az eseményeket, dolgokat), amelyek természeti istenségek lehetnek, városi vagy gondviselő istenségek más emberi agglomerációknak, nemzeti istenségek, kulturális hősöknek és félisteneknek, rokonság ősei és elődei. A szent elbeszélések ezekről az istenségekről a kínai mitológiába van kódolva.
Taoizmus bélyeg|150px|Seitenkyū a "Szent Menny Temploma"), Taoista templom Sakadóban
A taoizmus Kínából ered, s a 7. és 8. századból továbbá többé-kevésbé befolyásolta a japán spirituális létet. A taoista gyakorlatok a sintóba lettek belefoglalva, és a taoizmus volt a forrása a következő ezoterikus és misztikus vallásoknak: Onmyödön, Sugendön és Köshinen. A taoizmusnak kínai alap/bennszülött vallás révén közös gyökerei vannak a sintóval, bár a taoizmus inkább hermetikus, míg a sintó sámánisztikus. A taoizmus hatása japánban kevésbé meghatározó, mint a neo konfucianizmusé. Manapság az intézményes kínai taoizmus jelen van az országban templomok formájában, a Seitenkyüt 1995-ben alapították.
Konfucianizmus bélyeg|150px|Kosibjó (孔子廟, "Konfuciusz temploma") a legrégebbi konfuciánus iskola Japánban
A konfucianizmus (儒教 Jukjó) az Edo-korban érkezett Kínából, előkelő vallássá fejlődve a mai napig befolyásolva a japán társadalom működését. A konfuciánus filozófia fő karaktere a humanizmus és a racionalizmus, a hit hogy a világ megérthető emberi értelemmel, így létrehozható a harmonikus kapcsolat személy és a világ között. A Neo-Konfucianizmus racionalitása teljes ellentétben állt a Zen Buddhizmus miszticizmusával. A Buddhizmussal szemben a neokonfucianizmus hitt abban, hogy létezik a valóság és az megérthető az ember számára, még akkor is, ha a valóság minden konfuciánus iskolában mást jelentett.
Társadalmi szempontból hierarchikusan épül fel a filozófia szerint, központjában a gyermeki áhítat áll. Ez megteremtette az Edo-korszakban a társadalmi rétegződést, ami addig nem volt. Szétválasztotta a japán társadalmat négy fő osztályra: szamurájok, földművesek, kézművesek, kereskedők. A szamurájok voltak a leglelkesebb olvasói és tanítói a konfucianizmus tanainak, számos konfuciánus akadémiát hoztak létre.
Ábrahámi vallások Baháizmus
A Baháhit (バハーイー教 Bahāīkyō) Japánban 1875-ben jelent meg elsőnek, köszönhetően `Abdu'l-Bahának. Az első megtért személy Kanichi Yamamoto (山本寛一?) volt, aki Honolulun élt, 1902-ben vette fel a vallást. A második Saichiro Fujita (藤田左弌郎?) volt. Az első hívő Japán földön Kikutaro Fukuta (福田菊太郎?) volt 1915-ben. Majdnem egy évszázaddal később 2005-ben, a Association of Religion Data Archives 15 700 hívőt regisztrált.
Kereszténység
1549-ben egy jezsuita misszió által ismerkedtek meg a japánok a kereszténységgel. Ebben az évben augusztus 15-én a három jezsuita, Xavéri Szent Ferenc, Cosme de Torres és Juan Fernández érkezett Kagosimába. A portugál kereskedőket már ismerték Kagosimában, a helyi daimjó üdvözölte őket, ugyanis a hajójukon puskaport szállítottak. Anidzsiró, japán hívő segített a jezsuitáknak megérteni a japán kultúrát, és ő fordította le az első katekizmust.