A buddha-természet vagy buddha elv több, egymáshoz kapcsolódó fogalomra vonatkozik, melyek közül a legfontosabbak a tathágata-garbha és a buddha-dhátu. Az előbbi jelentése az „ekként távozott” (tathágata) „méhe” vagy „embriója” (garbha), az utóbbié „buddha-birodalom” vagy „buddha-aljzat”.
Indiai eredete A buddha-természet fogalma Indiából származik, amelyet azután Kínában fejlesztettek tovább a helyi kulturális szokásokhoz igazodva. Az emberi tudatosság természetével és a megvilágosodás eszközeivel kapcsolatos tudomány kialakulásában többféle buddhista iskola is közrejátszott.
Megvilágosodott tudat
Ragyogó tudat Wayman szerint a tathágata-garbha ideája Buddhának azon tanítására épült, hogy létezik az önmagában tiszta, ragyogó tudat (prabhasvara csitta), "amelyet véletlenszerűen takarnak el a tudatban lévő szennyeződések (agantukaklésa)". Ezt a ragyogó tudatot írja le az Anguttara-nikája: "Szerzetesek, a tudat ragyogó. A beérkező szennyeződések koszolják be."Pabhassara Soetra, Anguttara Nikaya 1.49-52
A mahászánghika iskola adta hozzá ehhez a ragyogó tudathoz a múlavidzsnyána fogalmát, amely az alap tudatosságra vonatkozik, azaz a tudatosság alapját képezi.
Tiszta tudatosság A ragyogó tudatosság elképzeléséből ered az az elképzelés, hogy a megvilágosodott tudat tiszta és szennyezés nélküli. A tathágata-garbha szútrákban ez a tiszta tudatosság az a mag, amelyből a buddhaság kihajt:
Gregory a tan eredetéről a következőket írja: „Ebből a tanból az következik, hogy [...] a megvilágosodás a tudat természetes és tiszta állapota”.
Dharma-dhátu – Buddha birodalma A mahájána buddhizmusban új elképzeléseket fejlesztettek ki a buddhák megjelenésével kapcsolatban. Ezek legelőször a Lótusz szútrában jelentek meg, amely különbséget tesz mennyei és földi buddhák között.
Lótusz szútra Az i.e. 100 és i.sz. 200 között keletkezett Lótusz szútra tovább fejlesztette és népszerűvé tette a buddha-természet tanításait és nagy hatással volt későbbi szútrákra is.
A tizedik fejezet a bodhiszattva ideállal együtt kihangsúlyozza, hogy mindenki képes a megvilágosodásra. Minden érző lény elérheti a buddhaságot, nem csupán a szerzetesek és az apácák, hanem a világi emberek a srávakák, a bodhiszattvák és a nem emberi lények is. A szútra részletesen leírja, hogy minden érző lényből válhat „dharma tanító”.
A szútra tizenkettedik fejezete leírja, hogy a buddha-természet egyetemesen érvényes minden emberre és még a történelmi Dévadatta személye is potenciális buddhának számít. Dévadatta története után egy másik történet következik, amelyben egy sárkány hercegnőről azt nyilatkozza Mandzsusrí bodhiszattva, hogy még jelenlegi formájában el fogja érni a megvilágosodást.
Az Avatamszaka-szútra és az egyetemes buddhaság Wayman szerint az Avatamszaka-szútra (1-3. század) számít következő lépcsőfoknak a buddha-természet tanának fejlődésében. A szútra nem tartalmazza ugyan a fogalom leírását, azonban az érző lények Buddha bölcsességébe történő egyetemes behatolásának gondolata (buddha-dzsnyána)" a buddha-méh koncepcióját egészítette ki. A szútra alapelgondolása az abszolút és a relatív egységére vonatkozik: „Minden egyben és egy mindenben. A mindenség egyetlen egészbe olvad.” A valóság minden szintje összefügg és egymásba hatol. Ezt ábrázolja az Indra hálója is.
Trikája I.sz. 300 körül a jógácsára iskola Trikája vagy három test tana néven foglalta rendszerbe az akkori legjelentősebb elméleteket a buddha-természetről. Eme tan szerint a buddhaságnak három aspektusa van. A tan arról szól, hogy egy buddhának három teste van: a nirmánakája vagy fizikai látszattest, amely megjelenik térben és időben; a szambhógakája vagy megvilágosodás- vagy örömtest, amely a kultusz és az ábrázolások tárgya; valamint a dharmakája vagy törvénytest, amely egy buddha határtalan, abszolút természetét fejezi ki.Welwood, John (2000). The Play of the Mind: Form, Emptiness, and Beyond. forrás: http://www.purifymind.com/PlayMind.htm (olvasva: 2015-05-04)
Tathágata-garbha szútrák – a buddhaság lényege
A tathágata-garbha szútrák Indiából származnak, azonban nagyobb hatással voltak a kelet-ázsiai buddhizmus fejlődésére. A legkorábbi ilyen szútra a Tathágata-garbha-szútra., a legfontosabbnak tartott szútra pedig a Srímáládeví Szimhanáda-szútra. Jelentős szútrának tartják még, főleg a kínai gondolati iskolákban, a Mahájána Maháparinirvána-szútrát.
Tathágata-garbha-szútra A Tathágata-garbha-szútra (200-250) a tathágata-garbha tan legkorábbi megjelenési formája (...) és a tathágata-garbha fogalom is feltehetően ebből a szútrából kölcsönözte a nevét. A szútra állítása szerint az egyén már eleve meg van világosodva.Padma, Sree. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. pp. 152
Srímáládeví Szimhanáda-szútra A Srímáládeví Szimhanáda-szútra (3. század), vagy más néven Srimala királynő oroszlánjának üvöltése, amely a tathágata-garbha „legvégső szoteriológiai elvére” helyezi a hangsúlyt. A tathágata-garbhára vonatkozóan a következő állítást tartalmazza:
Ebben a szútrában két lehetséges állítás hangzik el a tathágata-garbhával kapcsolatban:
Maháparinirvána-szútra A Maháparinirvána-szútra (2. század) fontos szerepet játszott a buddhista tanítások kínai terjedésében. Simoda Maszahiro szerint a szútra szerzői a sztúpa-hódolat vezetői és szószólói voltak. A buddha-dhátu kifejezés eredetileg az ereklyékre vonatkozott. A Maháparinirvána-szútrában már a tathágata-garbha fogalom helyett szerepel. A szerzők a Tathágatag-arbha-szútrát használták a fizikai ereklyék iránti hódolat kifejezése helyett az emberekben rejlő Buddha iránti hódolat kifejezésére, amely a megvilágosodás ígéretét jelentette.
Sallie B. King szerint ez nem számít nagy újításnak, inkább egy rendszert nélkülöző változtatás, amelyet követően későbbi diákok és szövegmagyarázók igyekeztek különféle struktúrák szerint rendszerezni. King szerint a legfontosabb újítása az volt, hogy összekapcsolta a buddha-dhátu és a tathágata-garbha fogalmakat. Ez a szútra a buddha-természetet "önvalóként" ábrázolja. A Maháparinirvána-szútra egy igaz belső énre utal. Ennek az „énnek” a metafizikai és ontológiai státuszát azonban eltérően értelmezik a mahájána különböző filozófiai iskolái. A madhjamaka iskolában, minden más jelenséghez hasonlóan, az „én” saját létezéstől mentes. A jógácsárában a tárház-tudatra vonatkozik, amely a megvilágosodás magjait jelenti. Paul Williams szerint egyértelmű, hogy a Maháparinirvána-szútra lehetővé teszi a buddhisták számára, hogy elfogadják az átman (lélek) fogalmát, amennyiben az helyes értelmezésben szerepel.
Fogalmak összekapcsolódása
Tathágata-garbha és Alajavidzsnyána Kalupahana szerint a Nágárdzsuna-féle madhjamaka és a Vaszubandhu-féle jógácsára az abszolútista tendenciák megjelenésének késői változatai. Nágárdzsuna műve a pradzsnyápáramitá szútrákra épül, amelyekhez az anátman tan nyújt elméleti hátteret.
Abhidhamma – a megvilágosodás magja A buddha-természet tana részben visszavezethető az abhidharmikus metafizikai vitákig, amelyek a nikája iskolák között zajlottak. A problémát az anatta tan karma és újjászületés elméletébe való beépítése jelentette. Az anatta tan szerint nem létezik mindentől független „én”, míg a karma koncepciója szerint mintha lenne valamiféle esszencia, amely újjászületik. Ezt a problémát kívánta orvosolni a karmikus magvak fogalmának bevezetése. Az emberi cselekedetek karmikus hatása magvakként raktározódnak, ameddig ebben vagy a következő életben ki nem hajtanak. Nem az én, hanem ezek a karmikus magvak jelentik a következő élet keletkezésének alapját.
Ezt az elméletet karolta fel a szautrántika iskola a szarvásztiváda iskolával szembeni vitában, amely a jelenségek (dharmák) metafizikai státuszáról szólt. Ez megegyezik a jógácsára iskola tárház-tudat (álaja-vidzsnyána) elméletével, amely tartalmazza ezt a magokkal kapcsolatos elméletet.Gethin, 222. o. Eredetileg az álaja-vidzsnyána csupán a szennyezett tudatra vonatkozott, az öt érzékszerv és a tudat működésének szennyeződéseire (ájatana). Ugyanígy vonatkozott a kifejezés a múla-vidzsnyánára, az alaptudatra vagy tudatfolyamra, amelyből a tudatosság és az észlelés fakad.
A jógácsára iskola szerint a megvilágosodás egy mag eredménye, amely az emberi elmén kívülről fakad, méghozzá a dharma tanításokból.
Jógácsára
Vaszubandhu részletes elemzést ad az emberi tudat és tudatosság működéséről, amely az öt szkandha működésének elemzésén alapul. Vasubandhu elemzése lehetőséget teremt egy transzcendentális esszencia feltételezésére, de a későbbi követői idealista módon értelmezték.
Lankávatára-szútra A Lankávatára-szútra (350-400) összedolgozta a tathágata-garbha tant és a álaja-vidzsnyána tant. Ez a szútra beépíti az előbbi tant a jógácsára nézőpontba, amelyet későbbi művekben fejleszt tovább (Tanulmány a hit felébredéséről a mahájánában). A Lankávatára-szútra szerint a tathágata-garbha megegyezik az álaja-vidzsnyánával.Suzuki, D.T., trans. (1932) The Lankavatara Sutra. London: Routledge & Kegen Paul: Section LXXXII, p. 191. Az álaja-vidzsnyána tartalmazza a tiszta magot, vagy buddha-természetet, amelyből a megvilágosodás nyílik.
A tathágata-garbha és a buddha-dáthu A Mahájána Maháparinirvána-szútra összefűzte a buddha-természet és a buddha-dhátu fogalmát. Kosho Yamamoto rámutat, hogy a Nirvána-szútra egy sor egyenlőséget tartalmaz: "Így keletkeznek az egyenlőségek: buddha-test = dharma-kája = örök-test = örök-buddha = örökkévalóság."
Buddhát örökké létezőként mutatja be, amely meghaladja az hétköznapi ember korlátait:
A buddha-természet mindenkor jelen van minden érző lényben. Ez nem jelenti, hogy minden érző lénynek buddha tulajdonságai van, csak azt, hogy a jövőben meg fogják szerezni azokat a tulajdonságokat. A buddha tulajdonságokat elhomályosítják a szennyeződések, amelyek a negatív tudatállapotokra vonatkoznak.
Tibeti buddhizmus
A tibeti buddhizmus egyik iskolája, a Gelugpa a madhjamaka aliskolájának számító rangtong praszangika elméletét részesíti előnyben a jógácsára és a buddha-természettel szemben. Más iskolák, főleg a dzsonang, és a rimé mozgalom inkább a sentong nézetet vallja („másik-üres”), amely az abszolútra úgy tekint, mint amely "véletlen szennyeződésektől mentes". A tathágata-garbha tanításnak ez az értelmezése hatalmas vitákat indított a tibeti buddhizmuson belül. A nyingma és a szakja iskolák szerint a tathágata-garbha a tudat tisztaságának és ürességének szétválaszthatatlanságát jelenti. A dzsonang iskola szerint a tudat veleszületett tulajdonságaira utal, amelyre a zavaró szennyeződések eltávolítása után a mindentudás a jellemző.
A gelug iskola egyik legfontosabb tanítója, a 14. dalai láma a madhjamaka filozófiai nézet irányából tekint a buddha-természetre, amely szerinte „a tudat tiszta fénye”, azonban kiemelte, hogy végső soron az sem létezik önmagában, minden mástól függetlenül.Dalai Lama, the (1999). Buddha Heart, Buddha Mind. New York: Crossroad: p. 110
Kapcsolódó szócikkek Dhammakaja mozgalom Megvilágosodás Hongaku Kulajarádzsa Tantra Rigpa Von buddhizmus
Jegyzetek
Források
Powers, J. A. (2000). Concise Encyclopaedia of Buddhism. Rawson, Philip (1991). Sacred Tibet. London, Thames and Hudson. .
Suzuki, D.T., (1978). The Lankavatara Sutra, Prajna Press, Boulder.
További információk Általános Kalupahana, David J. (1992), A history of Buddhist philosophy. Delhi: Motilal Banarsidass Publishers Private Limited Sallie, B. King: Buddha Nature, State University of New York Press 1991, Kína
Tibet Brunnholzl, Karl (2009), Luminous Heart: The Third Karmapa on Consciousness, Wisdom, and Buddha Nature. Snow Lion Publications.
Japán
Critical Buddhism
Külső hivatkozások Thich Hang Dat, The Interpretation of Buddha-nature in Chan Tradition On the Buddha-nature of Insentient Things, Robert H. Sharf "Nirvana Sutra": full text of "Nirvana Sutra", plus appreciation of its teachings. and Nirvana Sutra (2,6 MB) The Laṅkāvatāra Sūtra A Mahāyāna Text