Epheszosz (, hettita nyelven: Apasza[sz, Apašaš], régi magyar nevén: Efezosz vagy Efézsoa, régi latin nevén: Efezus) görög polisz volt Kis-Ázsia nyugati partvidékén. Ma Törökországban helyezkedik el, török neve Efes.
Iónia legfontosabb metropolisza volt a Prion-hegy lábánál, a Kaüsztrosz folyó torkolata közelében, Kolophón és Magnészia között a Nyugatot Kelettel összekötő egyik fontos kereskedelmi út mellett. Fénykorában – az i. sz. 1. században – lakóinak száma elérte a félmilliót. Róma után a birodalom második legfontosabb városa volt. Napjainkban a kiterjedt régészeti feltárásoknak köszönhetően kedvelt turistalátványossággá vált.
A kezdetek és a sötét kor
Régészeti kutatások alapján valószínűsíthető, hogy a terület már a neolitikus korban, az i. e. 7. évezredtől lakott volt. 1954-ben mükénéi korból (i. e. 1500–1400) származó kerámialeleteket tártak fel nem messze attól a helytől, ahol most a Szent János bazilika romjai állnak. A várost az i. e. 14. században hettita források Apasza (Apaša) néven említik.
Apasza az arzavai királyság fővárosa volt és II. Murszilisz idejéig nagyhatalmat kormányoztak innen. Az i. e. 13. század folyamán Arzava hanyatlásnak indult, és Apasza szerepét átvette Millavanda (Milétosz).
Később az athéni Kodrosz fia, Androklosz vezetésével attikai iónok foglalták el. Androklosz kezdetben egy félig oligarchikus rendszerben kormányozta a várost, majd haláláig zsarnokként uralkodott. Tehetséges uralkodó volt, sikerült tizenkét kis-ázsiai ión várost egy ligába tömörítenie. Egy, a kariaiak ellen vívott csatában esett el, amikor csapataival Priéné, az ión liga egy másik városának segítségére sietett. Epheszosz tipikus ión várossá vált, Athéné és Apolló tiszteletére emelt templomokkal díszítették. Felépült az első Artemisznek szentelt templom, amelyet az i. e. 7. században egy árvíz súlyosan megrongált, félméteres iszapréteggel vonva be az égetett agyag padlót. Az akropolisz, mely napjainkra teljesen elpusztult, a stadion mellett állt.
Az archaikus kor thumb|jobbra|230px|Az Artemisz templom modellje I. e. 650 körül a várost kimmerek, indo-európai eredetű lovas nomádok támadták meg, és földig rombolták az Artemisz templommal együtt. A város újjáépítése után türannoszok uralkodtak, majd miután a lakosság fellázadt, Epheszoszt Athén mintájára demokratikusan kormányozták. I. e. 560 körül a várost a Lüdiaiak királya, Kroiszosz (Krőzus) foglalta el, aki megkímélte a lakosságot és újjáépíttette az Artemisz templomot. Az új templom, az ókori világ hét csodája közül az egyik, i. e. 550 körül készült el. Márványból építették, a cellát kettős oszlopsor vette körül, a naoszban (a templom cellájában) Artemisz ébenfából faragott kultuszszobrát helyezték el. A templom igazi „turistalátványossággá” vált, királyok, átutazó kereskedők látogatták meg, és gazdag adományokkal fejezték ki hódolatukat az istennőnek. Kroiszosz i. e. 546-ban megtámadta a perzsákat, de vereséget szenvedett Nagy Kürosz csapataitól, így Epheszosz a többi kis-ázsiai városhoz hasonlóan az Akhamenida birodalom részévé vált, és szatrapák kormányozták.
A klasszikus kor thumb|230px|Az Artemisz templom maradványai A kis-ázsiai városokat kormányzó szatrapák megbízhatatlannak bizonyultak, így a perzsák – akik nem voltak fanatikusak sem politikai sem vallási értelemben – helyi elöljárókra bízták a városok irányítását mindaddig, amíg az adókat rendesen fizették. Később Kambüszész és utóda, Dareiosz uralkodása alatt az adókat felemelték, így i. e. 498-ban az epheszoszi csatában a város a görögök oldalán harcolt. I. e. 479-ben Spárta és Athén segítségével sikerült kiűzni a perzsákat Kis-Ázsiából. I. e. 478-ban Epheszosz a többi ión várossal együtt belépett a Déloszi Szövetségbe, és komoly gazdasági segítséget nyújtott a perzsák elleni harcban. A peloponnészoszi háborúk alatt Epheszosz először Athénnal, később Spártával lépett szövetségre, majd újból perzsa fennhatóság alá került. I. e. 356. július 21-én éjszaka egy Herostratus nevű zavarodott elméjű férfi felgyújtotta az Artemisz templomot. Herostratust elfogták és kivégezték, majd hozzáláttak a templom újjáépítéséhez, ami az állandó háborúskodások miatt nagyon lassan haladt.
A hellenisztikus kor 230px|bélyegkép|jobbra|Faragott szarkofág Nagy Sándor i. e. 334-ben a Granikosz folyó melletti csatában legyőzte a perzsákat, így a kis-ázsiai városok az uralma alá kerültek. Epheszoszban a város türannoszát és családját halálra kövezték, majd a győztesként bevonuló Nagy Sándort felszabadítóként üdvözölték. Az új uralkodó felajánlotta, hogy kifizeti a még csak félig újjáépített Artemisz templom bejezéséhez szükséges összeget, azzal a feltétellel, hogy nevét felvésik a templom homlokzatára, de az epheszosziak ezt visszautasították. Nagy Sándor halála (i. e. 323) után i. e. 283-ban Lüszimakhosz, Nagy Sándor egyik tábornoka lett a város ura. Ebben az időszakban a kikötő teljesen feltöltődött, és a kikötőn kívül is nagy területek mocsarasodtak el, ami nagymértékben megnövelte a malária terjedésének veszélyét. Lüszimakhosz átköltöztette a lakosságot egy közeli, szárazabb területre. Az új várost gondos tervezés után építették fel. Falakkal vették körül, melyeknek romjai ma is láthatóak. A régi város területét elárasztották, így kényszerítve az ottmaradt lakosokat, hogy az új városba költözzenek. Epheszosz az egész régió leggazdagabb településévé vált, fontos kereskedelmi központ lett belőle. Lüszimakhosz az I. Szeleukosz Nikátor ellen vívott korupedioni csatában vesztette életét i. e. 281-ben, így Epheszosz a Szeleukida birodalom része lett. Később III. Ptolemaiosz fáraó megtámadta a birodalmat, és egész Kis-Ázsiát az uralma alá hajtotta, így a város i. e. 263 és i. e. 197 között egyiptomi fennhatóság alatt állt. Amikor III. Antiokhosz megpróbálta visszafoglalni a kis-ázsiai városokat, konfliktusba keveredett Rómával, és i. e. 190-ben a Magnészia mellett vívott csatában vereséget szenvedett Scipio Africanustól, ami a Szeleukida Birodalom végét jelentette.
Római kor (Kr. e. 190. –) thumb|230px|Epheszosz egyik főútja, a Kurétesz út 230px|bélyegkép|jobbra|A feltételezések szerint egy bordélyház hirdetése Epheszosz I. e. 190-ben foglalták el a rómaiak, majd hosszú ideig közvetett módon, Pergamonból kormányozták. Az adókat felemelték, a város kincseit elkobozták. Kr. e. 88-ban Nagy Mithridatész elfoglalta Nyugat-Anatóliát, a harcoknak nyolcvanezer római polgár esett áldozatul. A görög városok felszabadultak és egy rövid ideig Epheszosz teljes önállóságot élvezett. I. e. 86-ban Lucius Cornelius Sulla legyőzte Mithridatészt, így a város ismét római befolyás alá került. Sulla a kis-ázsiai városoktól visszamenőleg ötévnyi adót követelt, ami hosszú időre elszegényítette az egész területet. Amikor i. e. 27-ben Augustus császár lett, Epheszoszt Asia provincia fővárosává tette. A város Róma után a birodalom második legnagyobb városa lett, fénykorát az i. sz. 1. és 2. században élte. Lakosainak száma elérte a félmilliót, közülük sokan kézművességgel vagy kereskedelemmel foglalkoztak. Minden év áprilisában nagyszabású ünnepségeket tartottak Artemisz istennő tiszteletére, melyeken közel egymillió ember vett részt. Számos fürdőt, középületet építettek, vízvezetékrendszere a legmodernebb volt az ókori világban. A kereskedelemben betöltött szerepét tovább növelte olyan mértékben, hogy Kis-Ázsia bankjának tekintették. Fontos szerepet játszott a kereszténység korai időszakában is. I. sz. 50 körül Pál apostol éveket töltött a városban és itt írta meg i. sz. 53-ban első levelét a korintosziakhoz. Tanítványaival együtt térített, majd egy, a színházban kitört zavargások után száműzték őket. Epheszosz egyike volt annak a hét városnak, melyeket megemlítenek a Jelenések könyvében, ez bizonyítja milyen erős volt a helyi keresztény gyülekezet. Az i. sz. 1. század végén 90 és 100 között János evangelista itt töltötte életének utolsó tíz évét, és írta meg evangéliumát. Sírja fölé a 6. században templomot emeltek. Epheszosz minden szempontból római várossá vált, ezt tanúsítja az "Epheszosz, Ázsia provincia fővárosa római város lett" felirat, amit nem csak görög, hanem latin betűkkel is felvéstek a bazilika falára. A római kori Epheszosz életét nem csupán a nagyszabású ásatások eredményeiből ismerjük, hanem a tehetős családok által készített feliratokból is. Szinte valamennyi napjainkig fennmaradt épület ebből a korból való, többek között Celsus könyvtára, a színház, Hadrianus temploma, és az Odeon.
Kr. u. 263-ban a gótok kifosztották és felgyújtották a várost, később 395-ben bizánci uralom alá került.
thumb|jobbra|230px|Az Odeon
Az Odeon Az Odeon a város egyik főútja, a Kurétesz út mellett álló, eredetileg fedett, jó állapotban fennmaradt, félkör alakú, 1400 főt befogadni képes épület. Egy i. sz. 150 körül származó felirat Publius Vedius Antoniusnak és feleségének tulajdonítja építését. A színház 22 széksorból állt, a felső részét vörös gránitból készült korinthoszi stílusú oszlopok díszítették. A színpadot és a nézők ülőhelyét márvánnyal borították. Az épület formája kissé eltér a hagyományos színházakéitól, elsősorban összejöveteleket és koncerteket tartottak benne, és csak ritkábban hagyományos színházi előadásokat.
A piactér és a bazilika thumb|230px|A bazilika Az Odeonnal szemben a Kurétesz út másik oldalán elhelyezkedő nagy, négyszög alakú teret nyugati irányból egy hatalmas kapun át lehetett megközelíteni. Három oldalról árkádsor szegélyezte, északi oldalán pedig a C. Sextillis Pollio által Augustus uralkodásának végén építtetett, Artemisznek és Augustusnak szentelt bazilika állt. A háromhajós bazilika térre néző homlokzatát ión stílusú oszlopok díszítették, belső oszlopaira kevésbé hagyományosnak számító bikafejmotívumokat faragtak. Ez a dekorációs elem felbukkan Augustus római császárfórumán is. A bazilikában Augustus császár és felesége, Lívia monumentális szobrait állították fel. A bazilika mögött a tanácsháza épülete, a buleutérion állt, ahol az elöljárók gyűléseit tartották. Domitianus korában a piactér nyugati felén egy teraszos területen templomot emeltek a császár tiszteletére, így a város kivívta magának a "császári kultusz őrzője" címet.
Hadrianus temploma thumb|jobbra|230px|Hadrianus temploma Hadrianus temploma a Kurétesz úton épült, korinthoszi stílusban. A homlokzatán lévő felirat szerint P. Quintilius megrendelésére épült i. sz. 138-ban, aki Hadrianus császárnak ajánlotta. A 4. században jelentős mértékben felújították, gyakorlatilag még felhasználható elemeiből újjáépítették. Az épület homlokzatát középen boltív töri meg, hajlatának csúcsán Tükhé istennőnek, a város védelmezőjének alakja látható. Az ő figurájának felel meg hátrébb, a cella bejárata felett vonuló boltív domborműves ábrázolásán megjelenő nőalak is. A templom cellájában Hadrianus császár szobra állt, homlokzata előtt négy szobortalapzat található, rajtuk a fennmaradt feliratok szerint Diocletianus, Maximinus Daia, Galerius és II. Constantinus császárok szobrait helyezték el.
thumb|jobbra|230px|Függő ház
A függő házak Hadrianus templomával szemben a régészek több patríciusházat tártak fel, melyeket az 1. században építették, majd a 6. századig többször felújítottak. Egymás fölé építették őket a domboldalon úgy, hogy mindegyik ház teteje a fölötte levő teraszául szolgált. A házak háromszintesek voltak, és mindegyiket egy perisztülion (zárt, oszlopos udvar) köré építették. Az udvarok közepére kutat fúrtak, így biztosították a vízellátást. A házak padlóját mozaikokkal díszítették, a falakra freskókat festettek. Ezek egy része jó állapotban maradt meg. A freskók színházi jeleneteket, férfi és női alakokat, valamint ornamentális díszítéseket ábrázolnak. A helyreállított házakat acélvázas tetővel fedték le: ez a megoldás a helyben hagyott leletek konzerválásának egyik modern példája.
Celsus könyvtára thumb|jobbra|230px|Celsus könyvtára