A sramana (szanszkrit; páli: szamana, jelentése „kereső” (kutató)) olyan személy, „aki valamilyen magasabb rendű vagy vallási célért fáradozik,Dhirasekera, Jotiya. Buddhist monastic discipline. Buddhist Cultural Centre, 2007.Shults, Brett. "A Note on Śramaṇa in Vedic Texts." Journal of the Oxford Centre for Buddhist Studies 10 (2016). vagy olyan „kereső, aszkéta, aki lemondásban él”.Jaini, Padmanabh S. (2001). Collected papers on Buddhist Studies. Motilal Banarsidass. .
A sramana hagyományok, úgy mint a dzsainizmus, a buddhizmus,Svarghese, Alexander P. 2008. India : History, Religion, Vision And Contribution To The World. p. 259-60. és az ádzsívika ugyanazokból a körökből fejlődött ki, amely a jógikus gyakorlatok kifejlődéséhez és a legfőbb indiai vallásokban népszerű koncepciókhoz vezetett, mint például a szanszára (születések és halálok körforgása) és móksa (a körforgástól való megszabadulás).Flood, Gavin. Olivelle, Patrick. 2003. The Blackwell Companion to Hinduism. Malden: Blackwell. 273-4. o.
Etimológiája és eredete A sramana kifejezés az i. e. 1. évezredben élt, világi életről lemondott, aszkéta hagyományok gyakorlóira vonatkozik. Ezek a személyek kísérletezők voltak, más hagyományoktól és a társadalomtól függetlenek. A vallási vizázásokban szemben álltak a brahmin papokkal, akik a szövegek alapos elsajátítását és a szertartások alapos betartását részesítették előnyben.
A sramana szó a sram tőből ered, melynek jelentése „erőt kifejteni” vagy „aszkézist folytatni”. Ezért a srámana az aki erőt fejt ki vagy aszkézist folytat. Szigorúbb értelemben csak azokra használták ezt a kifejezést, akik teljes odaadással gyakoroltak és céljuk a megvilágosodás volt. A sramana hagyományok képviselőit úgy is nevezték, hogy parivradzsaka, azaz hajléktalan vándor. Az ősi Indiában a vándorszerzetesek története csak részben követhető nyomon. A parivradzsaka kifejezést feltehetően minden utazó szerzetesre használták Indiában.
Az indiai nyelvészek egymás ellentéteként használják a sramana és a brahmin kifejezéseket, akiknek a vallási modellje különbözött egymástól. A sramana hagyományok közül néhány megmaradt a hinduizmuson kívül, ugyanis nem fogadták el a védák autoritását. Ilyen például a dzsainizmus, a buddhizmus, az ádzsívika és egyéb vallási csoportok. A sramana hagyomány egy része beolvadt a hindu dharmairodalomba.
A mozgalmak Több sramana mozgalom is létezett Indiában - már az i. e. 6. század előtt is -, amelyek hatással voltak az indiai filozófia ásztika és násztika hagyományaira egyaránt. A sramana mozgalom egyik legjelentősebb időszaka Mahávíra és Gautama Buddha idején volt, amikor a védikus szertartásosság volt domináns India középső részein. A sramanák alternatív módot kerestek a megvilágosodásra, miközben lemondtak a világi életről. Három jellemző tevékenységet űztek: mértékletesség, meditáció és kapcsolódó elméletek (világnézetek).
Mahávíra és Buddha a saját sramana rendjük tanítói voltak. A dzsaina ágamák és a buddhista páli kánon szerint voltak más sramana vezetők is akkoriban.Gethin (1998), 11. o. A Maháparinibbána-szuttában (DN 16) egy Szubhadda nevű sramana:
A korai buddhizmus idején megváltozott a sramanák vándorlási szokása, akik vihárákba költöztek, először csak a vassza idejére (három hónapig tartó esős évszak), majd az év egészére. A középkorra a dzsainizmusból is eltűnt a vándorlás szokása, amely a 19. században éledt fel újra. Hasonló változások többször is történetek a buddhizmuson belül.
Kapcsolódó szócikkek Bhikkhu Bhikkhuni Fakír Remete Szádhu Srámanéra Jógi Szádhaka Egyszerűség (vallás)
Jegyzetek
Források Bhaskar, Bhagchandra Jain (1972). Jainism in Buddhist Literature. Alok Prakashan: Nagpur. Fronsdal, Gil (2005). The Dhammapada: A New Translation of the Buddhist Classic with Annotations. Boston: Shambhala Publications. . Gethin, Rupert (1998). The Foundations of Buddhism. Oxford: Oxford University Press. . http://www.herenow4u.net/index.php?id=65998 Antiquity of Jainism : Professor Mahavir Saran Jain Ñāṇamoli, Bhikkhu (ford.) és Bodhi, Bhikkhu (szerk.) (2001). The Middle-Length Discourses of the Buddha: A Translation of the Majjhima Nikāya. Boston: Wisdom Publications. . Rhys Davids, T.W. & William Stede (szerk.) (1921-5). The Pali Text Society's Pali–English Dictionary. Chipstead: Pali Text Society. Thánisszaró Bhikkhu (ford.) (1997). Samaññaphala Sutta: The Fruits of the Contemplative Life (DN 2). Walshe, Maurice O'Connell (ford.) (1995). The Long Discourses of the Buddha: A Translation of the Dīgha Nikāya. Somerville: Wisdom Publications. .
Kategória:Buddhista szangha Kategória:Dzsainizmus Kategória:Monasztikus életformák