Lukar falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Prominához tartozik.
Fekvése Knintől légvonalban 10, közúton 18 km-re délnyugatra, községközpontjától 3 km-re keletre, Dalmácia északi-középső részén, a Promina-hegység északnyugati lejtői alatt fekszik.
Története Lukar területe már az ókorban is lakott volt. Ezt igazolja a šušelji romok között talált párducokat ábrázoló bronz vasalat, mely egykor egy római kocsihoz tartozott. A szakemberek szerint észak-itáliai, vagy galliai munka és a romanizált liburn nemesség előkelő tagjai körében volt használatos.Blog.dnevnik.hr:Lukar Academija.edu:Rimski okov sa Šušelja kod Drniša A település temetőjének keleti szélén kisebb feltárásokat végeztek, mely során ókori épületek alapfalaira bukkantak. A maradványok pontosabb keltezése erre utaló leleltek hiányában nem volt lehetséges.
1989-ben a templom restaurálása során az alapoktól nyugatra növényi ornamentikával gazdagon díszített kőtöredéket találtak. Már korábban, 1896-ban is találtak itt egy fonattal, galambbal és szarvassal díszített töredéket. Ezek jellegzetességei alapján egyértelmű volt, hogy a mai templom helyén már a 9. – 10. században ószláv templom állt. Ez a templom Ivan Maletić atya szerint Szűz Mária tiszteletére volt szentelve. Ezen leletek alapján megállapítható, hogy a település lényegében már az ókor óta folyamatosan lakott volt. A település neve a rétet jelentő ószláv „luka” főnévből származik, mely a Promina-hegység és a Krka-folyó közötti füves területen fekvésére utal.
A 14. században Lukaron vár is állt, melyet Hotiblićnek vagy Šušeljnek neveztek. Urai előbb a Martinušić, később a Kučić és Hotiblić családok voltak. A török 1522-ben szállta meg ezt a területet, melynek korábbi lakossága nagyrészt nyugatra menekült. A 17. században a török ezt a várat is felújította és egyike lett a prominai térség három várának. A község területe a moreai háború során 1688-ban szabadult fel a török uralom alól. A velencei összeírások alapján a 18. században a Klarišić, Dizdar, Draganić, Medić, Milašević, Novaković, Panić, Pargesa, Perić, Sarić, Scrbaz, Čulina, Duić, Vulić, Žepina és Bielanović családok éltek a településen.
Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot, osztrák csapatok szállták meg. 1809-ben a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A falunak 1857-ben 410, 1910-ben 660 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az 1970-es években nagy számú lakosság vándorolt ki a jobb megélhetés reményében. 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát volt. A délszláv háború idején 1991-ben szerb felkelők és a JNA csapatai szállták meg és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. A falunak 2011-ben 78 lakosa volt.
Lakosság Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 410 435 456 550 564 660 620 597 535 533 501 448 332 214 111 78
Nevezetességei A lukari Kisboldogasszony templomotÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2061. 1797-ben építették a régi plébániatemplom alapjain. Harangtornya 1934 és 1937 között épült. A délszláv háború idején a szerbek lerombolták, harangjait elvitték. Újjáépítése 1996-ban fejeződött be. A templom körül kőfallal körülvett temető található. Hotiblić vagy más néven Šušelj várának maradványai.
Jegyzetek
További információk Promina község hivatalos oldala Knin turisztikai irodájának honlapja A spliti ferences rendtartomány honlapja Blog a prominai települések életéről
Kategória:Šibenik-Knin megye települései