Országos Közoktatási Tanács (Országos közoktatási tanács; OKT) – a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) melletti testület. Kisebb megszakításokkal 1871 és 1945 között állt fenn.
Megalakulása, működési ideje A magyarországi polgári közoktatási rendszer tervezése időszakában, az 1867-es kiegyezést megelőző években megfogalmazódott, hogy szükség lesz a polgári közoktatási kormányzat mellett működő olyan szakmai testületre, amely a kormányváltozásokhoz kapcsolódó politikai természetű miniszterváltásokban a szakmai folytonosságot (állandóságot) képviseli, és segíti a közoktatás (iskolák) miniszteri (központi) irányítását.
A Tanács szükségességéről, feladatairól és megszervezésének módjáról először 1866-ban Schvarcz Gyula írt a saját folyóiratában megjelentetett oktatási törvényjavaslatában.A több részletben publikált oktatási törvényjavaslata záró részében 17 § írta le a „magyar közoktatási nemzeti tanácsot”. – Törvényjavaslat Schvarcz Gyulától a közoktatásügyi reform érdekében – Új korszak, 1866. március 12. A „nemzeti magyar közoktatási tanács” létesítésének gondolata – összekapcsolódva a Tanács felállítására és a működésének első éveire történő visszaemlékezésekkel – többeknél a Schvarcz Gyuláéhoz hasonló indítvánnyal, majd átalakítási ajánlattal fogalmazódott meg.Bajomi Iván: Az első tanügy tanács körüli viták című tanulmánya a Tanács megszervezésének indokoltságáról, feladatairól, a szerveződés kívánalmairól, a működés első éveiről – jelzésszerűen beágyazva az iskolákat körülvevő dualizmus-kori magyarországi társadalomba – elsőrendű forrásokkal magyarázó bemutatást ad. Megismertet a Tanács alapításáról írt legfontosabb, közeli másodlagos forrásokkal (tanulmányokkal) is. Nem kizárt, hogy báró Eötvös József ugyancsak foglalkozott hasonló gondolattal, ám második minisztersége ideje alatt (1867–1870) a miniszter munkájához szorosabban köthető, azt segítő testület nem szerveződött.
Az Országos Közoktatási Tanácsot Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére I. Ferenc József királyi jóváhagyásával 1871-ben állították fel, s az a következő évben, 1872-ben kezdte meg működését.
„…a mi tőlem telik: meg fogom tenni, hogy a legszükségesebb reformintézkedések életbe léptethessenek… Vajon képes leszek-e ugy intézkedni, hogy Magyarország közerkölcsiségi, közművelődési és állami érdekeinek kellő biztosítékokat szerezzek: nemcsak egyedül tőlem, de a közreműködő erőktől is függ.E czélra a közoktatási tanács fölállítását szükségesnek tartván, arról külön szabályzatot készítettem s azt szakférfiakkal, pártkülönbség nélkül, közlöttem… azáltal legalább azon szándékomat és akaratomat bizonyítottam be, hogy a reform terén ugy kívánok haladni, mint azt az ország közművelődése, közerkölcsisége és az állami viszonyok kívánják.Részlet Pauler Tivadar vallás- és közoktatási miniszter Schvarcz Gyula képviselőnek az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk a népiskolai közoktatás tárgyában megtett feladatai végrehajtásának interpellációjára adott válaszából. – Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet – 1871. június 1.–1871. június 1. /Ülésnapok/1869-368. – 368. országos ülés, 1871. szeptember 26. – 156. p.Pauler Tivadar miniszter a Budapesti Közlönyben és a Budapesti Hírlapban tette közzé a testület szabályzati tervét. A Néptanítók Lapjában 1871. május 25-én jelent meg A magyar országos közoktatási tanács szabályzati tervezete.
A közoktatás kérdéseit érintő országgyűlési vitában Schwartz Gyula az OKT fontossága mellett szólt a Tanács megalakításának módjáról és feladatairól is.
„…a közoktatási tanácsra vonatkozólag… Én részemről csodálatosnak tartom…, hogy egy ily fontos intézmény behozatalát a vallás és közoktatási miniszter ur nem eszközölte… törvényjavaslat beterjesztése által. Én egy közoktatási tanácsot szükségesnek tartok. Miért? Szükséges azért: mert jelenlegi parlamentaris kormányformánk értelmében az egyes minisztériumok nemcsak arra hivatvák, hogy végrehajtó közegekként működjenek: hanem arra is, hogy a törvényhozási munkálatokat előkészítsék. …a törvényjavaslatokat, szabályrendeleteket és az egész tanulmányi anyagot, mely ezeknek felszerelésére szükséges előkészítsék: műgonddal lássák el, mielőtt azok a miniszter neve alatt a ház elé kerülnek.”Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet – 1871. december 21.–1872. január 23. /Ülésnapok/1869–411. országos ülés, 1871. december 21. – 22–23. p.
A Tanács működése 1872-től 1945-ig, rövidebb időre, két esetben szakadt meg. 1895 januárjában Eötvös Loránd vallás- és közoktatási miniszter szűk 1 hónapra,Az 1894-es év végén sötét felhők gyülekeztek a Tanács feje fölött, hiszen a december 14-i teljes ülésre megérkezett a közoktatásügyi miniszter 61.341/1894 számú rendelete, „mely a tanácsnak a mostani szervezet szerinti működését a folyó hó végeztével beszünteti”. – A következő év január 25-i elnökségi ülésén aztán érkezett egy újabb miniszteri leirat, mely arra biztatta a testületet, hogy újból kezdje meg munkáját. (Vass V.: Az Országos Közoktatási Tanács tantervi munkálatai a XIX. században – Magyar Pedagógia, 97. évfolyam, 1997. 3–4. szám, 253. p.) – Ferenczy József az Országos Közoktatási Tanácson belüli súlyos személyi konfliktusokkal indokolta a miniszter döntését. (Pallas Nagy Lexikon „Országos közoktatási tanács” címszó.) és 1919-ben a minisztériummal együtt a Tanácsköztársaság szüntette meg az OKT-ot.Közoktatásügyi Népbiztosság: 1919. március 21.–augusztus 1.
Az Országos Közoktatási Tanácsnak több mint 70 éves működése alatt 6 szervezeti szabályzata volt. Így a megalakuló 1871. évi szabályzatot az 1875., az 1890., az 1895., az 1921. és az 1936. évben nyert újabb és újabb szabályzat követte. A szervezeti szabályzatokkal együtt alakult a Tanács munkájának eljárási rendje, és módosultak tevékenysége feladatai.
Feladata A vallás- és közoktatási miniszter munkáját véleményével, tanácsaival segítő szervezet tényleges feladatai többször módosultak működése alatt. A változások összefüggtek a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban bekövetkező feladatmegosztások újra formálódásival, vagy az OKT egyes teendőit a minisztérium más tanácsadó szaktestületei (bizottságok) vették át. A feladatváltozások megfogalmazódtak a Tanács szervezeti szabályzataiban, s követhetők a miniszteri rendeletekben. Tevékenysége alatt végig feladata volt, hogy „elsősorban a középiskolák és népiskolák, úgyszintén az alsó- és középfokú szakiskolák ügyeit”Az Országos Közoktatási Tanács szervezeti szabályzata – 1890., 2. §. ölelje fel – törvényjavaslatok, tantervek, utasítások, iskolai rendtartások, vizsgaszabályzatok, módszertani ajánlások kidolgozása, illetve előkészítése, ellenőrzése, véleményezése; az iskolai felügyelet bírálati tevékenysége általános elveinek és eljárási módjának kimunkálása illetve célszerű módosítása; a közoktatás tudományos igényeit képviselje és közvetítse. Egy ideig volt feladata: a felsőfokú (főiskolai, egyetemi) oktatás általános kérdései (1871–1875);Az egyetemi autonómia érvényesítése kezdettől fogva ellentmondásossá, tartalmában elvileg is nagyon bizonytalanná, inkább eredménytelenné tette volna a Tanács felsőfokú iskolákkal (oktatással) kapcsolatos munkáját. Az 1871-es szabályzat szerint megszerveződött tanácsi szakosztályok egyike sem foglalkozott a főiskolai/egyetemi oktatással. A Tanács tagjai közül többen kerültek ki a főiskolák, illetve az egyetem/egyetemek oktatói közül. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Tanács meg sem próbálta a főiskolai/egyetemi oktatás problémáit megbeszélése tárgyává tenni. a tankönyvek, kézikönyvek bírálata, jóváhagyása; az iskolai könyvtárak fejlesztésének általános irányelveinek kidolgozása és a fejlesztés segítésére (1871–1896).Az 1875-ös szabályzat alapján szerveződött OKT vizsgálni kezdte az akkor használatban volt összes középiskolai kézikönyvet. Ezzel nagy ellenállást (háborút) keltett maga ellen, s úgy a könyvkiadók, mint az iskolai könyvek írói részéről – nem mindig alaptalan – szemrehányásokban részesült. Trefort Ágoston miniszter ezért 1880. július 31-i rendeletével változtatott a könyvbírálatok ügyrendjén, de annak nem sok eredménye lett, mert az OKT munkásságából hiányzott a nyilvánosság, amely tulajdonképpen minden elégedetlenség alapja volt. Ezen akkor még nem történt változás. – Ugyancsak Trefort miniszter kezdeményezésére 1887-ben kezdődött el a népiskolai tankönyvek, és tovább folytatódott a középiskolai tankönyvek vizsgálata. A miniszter vezetése alá tartozó tanintézetekben használható tankönyvek engedélyezése összekapcsolódott az OKT vizsgálati eredményével. Csáky Albin miniszter rendeletei pontosan előírták a tankönyvbírálat és használat rendjét. – 1896-tól a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium illetékes ügyosztálya által esetről-esetre kiválasztott szakemberek látták el a tankönyvek vizsgálatát, bírálatukat a Hivatalos Közlönyben megjelentették. Mivel a tankönyvek száma és sokfélesége az 1920-as években túlságosan megnövekedett ezért gróf Klebelsberg Kuno miniszter 1925-ben a tankönyvügyek gyökeres rendezését végezte el a Szabályzat a tankönyvek megbírálása, engedélyezése és használatbavétele című rendeletével. a tan- és segédeszközök megbírálása (1871–1890/1895).Az 1873-as bécsi tanszer-világkiállítás magyar anyagát Gönczy Pál javaslatára egybetartották. Erre alapította Trefort Ágoston kultuszminiszter az Országos Tanszermúzeumot 1877-ben. A Múzeum mellé szervezték az Országos Tantervmúzeumi Bizottságot. A Múzeumnak és a Bizottságnak 1890-ben és 1895-ben történt újjászervezését követően az OKT-tól az iskolai tan- és segédeszközök ellenőrzésnek, vizsgálatának feladata hozzájuk került. Szervezeti felépítése, eljárási rendje
1871 – Az iskolák szerint négy szakosztály volt: 1. tudományegyetemi, jogtanodai s orvostanintézeti; 2. műszaki vagyis műegyetemi, reáltanodái, ipari-, kereskedelmi-, gazdászati iskolai; 3. gimnáziumi; 4. népoktatási. A Tanács a király által kinevezett elnökből, a miniszter által kinevezett alelnökből, tanácsjegyzőből és a különböző testületek által választottan (ajánlott) három évre a miniszter által kinevezett, a szakosztályokba szétosztott 30 beltagból, valamint a szükségletnek megfelelő számú kültagból állt. A Tanácsnak ugyancsak tanácskozási és szavazati joggal rendelkező (teljes jogú) tagjai voltak azok a vallás- és közoktatási minisztériumbeli hivatalnokok is, akiket a miniszter a Tanács tagjainak kinevezett. (A közoktatási miniszter nevezett ki – az elnök kivételével – mindenkit.) 1875 – A tudományszakok szerint hét szakosztály volt: 1. klasszika filológia; 2. modern filológia; 3. történet-, jog- és államtudomány; 4. földrajz és természetrajz; 5. matematika és fizika; 6. bölcsészet és pedagógia; 7. művészeti (ének, rajz, mintázás, torna). Az egyesületek képviselete (kinevezéseknél a javaslattételi, ajánlási joga) az OKT-ban megszűnt! A Tanács elnökét, az alelnökét, a tanácsjegyzőt és a Tanács hat állandó tagját – a vallás- és közoktatási miniszter javaslatára – a király nevezte ki. A Tanács többi tagját a Tanács – a király által kinevezett – állandó tagjai ajánlására, három évre, a közoktatási miniszter nevezte ki. 1890 – Két szakosztálynak két-két al-szakosztálya volt: I. Tudományi szakosztály 1. nyelvészet-történelmi; 2. mennyiségtan-természettudományi; II. Iskolai szakosztály 1. középiskolai; 2. népiskolai. A Tanács elnökségét az elnök, két alelnök, a titkár és két előadó alkották. Az elnökség tagjai a Tanács állandó tagjai voltak. Kinevezésük az 1875-ös szabályzatban megadottak szerint történt. A miniszter által 6-6 évenként váltakozón 3 évre kinevezett 30 tanácstag valamelyik szakosztályba került beosztásra. 1895 – Az 1890-es szabályzat szerinti szakosztályoknak megfelelő bizottságok voltak. Az állandó szakosztályokon kívül voltak még esetről-esetre alkotott szakbizottságok is.