Caius Cassius Longinus (1. század) római politikus, jogász, az előkelő plebeius Cassia gens tagja. Egyesek szerint azonos volt Caligula sógorával, aki 30-ban Asia provincia helytartója lett. Erre az ókori Pomponius utal, azonban elképzelhető, hogy tévedett. Felmerült a lehetőség, hogy mind ő, mind a vele összekevert Lucius Cassius Longinus consulok voltak abban az évben, sőt az is, hogy egyazon személyről van szó.
Claudius császár uralkodása alatt, 50-ben Syria helytartója volt. Bár kormányzása alatt nem volt háború, vasfegyelmet tartott a rábízott csapatoknál, és kondíciójuk fenntartására is ügyelt. Ő vezette az Eufráteszhez Meherdatest, akit a Pártus Birodalom királyává akartak tenni. Hazatérve hatalmas tekintélynek örvendett makulátlan személyisége és hatalmas vagyona révén, ám mindezzel kivívta Nero rosszallását. Császári parancsra 66-ban száműzték Szardínia szigetére, majd Vespasianus idején hívták vissza. Száműzetése idején vak volt, tudósít Suetonius.
Longinus felesége a híres jogász, Quintus Aelius Tubero lánya, és Servius Sulpicius unokája volt. Ő azonban nem csak így kötődött a római joghoz, hanem annak jeles művelője is volt: 10 könyvet írt a polgárjogról (Libri Juris Civilis), illetve kommentárokat Vitellius és Urseius Ferox munkásságához, amelyeket megőriztek a Digestában. Cassius Masurius Sabinus és Ateius Capito iskolájához tartozott, azonban mivel módszereiket még tudományosabb síkra vitte, az utána fellépő nemzedéket már Cassiani névvel illetjük.
Források
Cassius Longinus Caius Cassius Longinus Caius Kategória:Ókori tisztviselők