Bleda - más névváltozattal Buda - (Priscus: Βλήδας; Procopius: Βλέδας) (408? – 445) a hunok nagykirálya, Bendegúz (Mundzuk) idősebb fia, Ruga unokaöccse. 434-től főfejedelem volt, aki azonban kezdettől fogva kénytelen volt a hatalmon osztozkodni harcias öccsével, Attilával, aki végül követte őt a trónon. Tizenegy éven át uralkodott. Számos forrás szerint Attila ölte meg 445-ben.
Nevének jelentése Neve a forrásokban Bleda, Blida, illetve gót szokás szerint becézett formában Blaedila formákban található meg. Eredete talán a török „Bilda/Blida” formákban kereshető, ami magyarul „bölcs uralkodót” jelent.
A középkori krónikák szerint Buda város róla kapta volna a nevét, bár valójában a település Buda neve személynévi eredetű. A krónikások, a Bledának majd Attilának tulajdonított aquincumi római romvároshoz tapadó hiedelmek révén került Bleda helyébe. Ezért Bleda király alakja a magyar irodalomban Buda néven vált ismertté. (Például Arany János Buda halála című költeményében.)
Élete Bleda valahol a mai Tiszántúl területén lévő központi hun orduban székelt, a fejedelmi székhely jórészt az ő korszakában épült ki. Ő hozta létre a történészek által politikai mesterműnek tekintett, a keletrómaiakkal kötött margusi (ma Orasje [Szerbia]) békeszerződést 435-ben, amit Bleda és Attila hun szokás szerint lóháton ülve tárgyalt meg s diktált. A béke többek között évi 700 font arany megfizetését rótta a Keletrómai Birodalomra. A perzsa és vandál háborúkba bonyolódó keletrómaiak meggyengülését kihasználva, valamint felhasználva a Nyugatrómai Birodalom katonai vezetőjéhez, Flavius Aëtiushoz fűződő kapcsolatot (Aetiust fia, Carpilio képviselte a hun udvarban) Bleda 440/41-ben sikeres háborút vívott Bizánc ellen az Al-Duna mentén. A hunok a vezetésével meghódították Viminaciumot (Kostolac), Margust, Singidunumot (Belgrád) és Sirmiumot (Sremska Mitrovica), s az utóbbival együtt Pannonia Secundát (Szerémség). Ezután a hadjáratba bekapcsolódó Attilával együtt ostromolták és vették be a Balkán középső részének városait. 442-ben a trákiai Chersonesoson (Gallipoli-félsziget) arattak nagy győzelmet az Aspar vezette keletrómai sereg fölött.
Bleda ezekkel a harci sikerekkel juttatta el a hun birodalmat hatalma csúcsára, amit a 443-ban megkötött úgynevezett „Anatolius első békéje” révén biztosított. Bizánc kénytelen volt 6000 font arany „kárpótlást” fizetni, az évi adója pedig 2100 fontra növekedett.
Halála A források szerint nagykirályt 444 végén vagy 445 elején Attila ölte meg és lépett a helyébe. A testvérgyilkosságról számos forrás tudósít: a kortárs Aquitániai Szent Prosper Chronicon című, latin nyelvű krónikája,„Attila rex Hunnorum Bledam fratrem et consortem suum perimit, ejusque populos sibi parere compellit.” (Chronicon Prosperi Aquitanici) Cassiodorus, akinek a nagyapja követként járt a hunoknál,„His conss Attila rex Hunnorum Bledam fratrem et consortem in regno suo perimit eiusque populos sibi parere compellit.” Marcellinus comes VI. századi bizánci krónikás.„Bleda rex Hunnorum Attilæ fratris sui insidiis interimitur.” (Chronicon) Kézai Simon krónikájában is megjelenik ez a tudósítás, amit Arany János a hunregéje mottójaként használt.„»(Ethela) Budam fratrem suum manibus propriis interfecit... eo quod... metas inter fratres stabilitas transgressus fuerit dominando.« Sim. de Keza Chron. Hung”
Jegyzetek
Források Hun uralkodók leszármazása
Kategória:Hun uralkodók