bélyegkép|jobbra|260px|Állatok a havasi legelőn Havasi legelő a tengerszint felett 1800-2500m között fekvő gyepes terület, ahol a vidék lakossága legeltető állattartást és az ahhoz kapcsolódó pásztorkodást folytat.
Leírása bélyegkép|jobbra|260px|Juh-legeltetés a Fogarasi-havasokban bélyegkép|jobbra|260px A magasabb hegységek gyeppel fedett területei a magas hegyvidéki állattartás nyári legelőzónája, mely az itt legeltetett állatok számára jó minőségű, a tejelválasztásra kedvező hatású füvet termel. A völgyi településekből ide hajtják fel tavasztól őszig legelni az állatokat.
A hegyvidékek füves területeit a mérsékelt égöv alatti hegyvidékeken Eurázsia-szerte - az év bizonyos szakaszaiban - legelőként használják. E hegyvidéki füves területeken kiterjedt pásztorkodó állattartás folyik. E magas hegységi legelők felhasználásának módja, mértéke az adott gazdálkodási rendszerektől függően változatos. Közép- és Belső-Ázsia magashegyi legelőit például egyes évszakokban rendszeresen a nomád állattartók keresik fel nyájaikkal, míg a Pireneusi-, Appennini- és Balkán-félsziget, valamint a Déli-Kárpátok és részben az Alpok hegyi legelőin nyaranta a havasi esztenákon folyik a legeltetés.
Növényvilága bélyegkép|jobbra|80px|Szakállas harangvirág (Campanula barbata) bélyegkép|jobbra|80px|Tavaszi tárnics (Gentiana verna) bélyegkép|jobbra|80px|Szőrfű (Nardus stricta)
Az alpesi rétek és legelők olyan, sajátságos élőhelyek, amelyeken az emberi tevékenység, az extenzív gazdálkodás aktívan hozzájárul a fajok sokféleségének kialakulásához. A legeltetés hatására bizonyos növényfajok elszaporodhatnak, hiszen az állatok szelektíven választják meg a takarmányukat. Emellett a legelő állatok nemcsak letapossák a réteket, de gazdagon meg is trágyázzák azokat. Az intenzív legeltetés hatására alakul ki például a szőrfűgyep.
A havasi legelők jellemzőbb növényei:
havasi lórom (Rumex alpinus), fehér zászpa (Veratrum album) szártalan bábakalács (Carlina acaulis) - Ez a növény rendkívül érzékeny a páratartalom változására: eső előtt bezárja a szirmait, így időjárás-előrejelzőként is ismert. szakállas harangvirág (Campanula barbata) tavaszi tárnics (Gentiana verna) hegyi árnika (Arnica montana havasi sisakvirág (Aconitum napellus) – rendkívül mérgező növény, a kelták nyílmérge volt. Mérge már igen csekély mennyiségben is leállítja a szívet és megbénítja a légzést. szőrfű (Nardus stricta).
Galéria
Források Magyar Néprajzi Lexikon
Kategória:Néprajz Kategória:Biológia Kategória:Földrajz