A tizenkét pátriárka testamentuma ószövetségi apokrif irat, amely Jákob pátriárka tizenkét fiának állítólag utolsó szavait tartalmazza.
Keletkezési ideje, nyelve Sokan nem fogadják el hitelesnek, és keletkezési idejét a Kr. e. 2. vagy 1. századra,Gecse, i. m., 221–222. oldal mások a Kr. u. 2. századra teszik keletkezését.Benyik, i. m., I. kötet, 96. oldal
Szövege örmény és szláv változatban maradt fenn, de a kumráni iratok közül is előkerült a műben lévő Lévi testamentumának több arám nyelvű töredéke is. A félrefordítások arra engednek következteni, hogy az eredeti szöveg héber nyelvű volt, de felvetődött az egyiptomi, esetleg keresztény eredet is. A könyv szemléletmódja azonban ellentmond az utóbbinak.
A könyv ismeretes volt Órigenész, Szent Jeromos, és Tertullianus előtt. Nyugat Európában csak a 13. században vált ismertté.
Tartalma, nézetei A műben Jákob pátriárka 12 fia végrendelkezik. A Ter:49-hez hasonlóan Jákob maga is tesz testamentumot, ahol saját és törzse életét meséli el. A fiak végrendeletében a zsidó nép jövendő sorsa is feltárul, néhány szövegrészt a prófétai és a királyi Messiás-várást jelzi.
Az ember esendő voltáról szólva a szerző a benne lakó gonoszléleknek tulajdonítja. Az univerzumot három részből állónak véli: vízből, fényből és Isten világából. Fontos szerepet ad az angyaloknak, és szellemtanával egyfajta dualizmust jelenít meg az igazság és a tévedés lelke között. Etikai nézetei hasonlítanak az Újszövetségi gondolatokhoz (szeretet fontossága), de kiemeli a törvénynek való engedelmességet is.
Jegyzetek
A tizenkét pátriárka testamentuma magyar nyelven A XII pátriárka végrendeletei (ford. Ladocsi Gáspár) IN: Apokrifek (szerk. Vanyó László), Bp., Szent István Társulat, 1980, , 167–262. o.
Források
Kategória:Apokrif ószövetségi testamentumok