A dialektikus logika a marxista dialektikus és történelmi materializmus gondolkodás-módszertani elmélete, mely szoros kapcsolatban áll más természet- és társadalomtudományi szakágazatokkal. Mivel a marxista materializmusnak mint tudományos megközelítési formának a módszere maga a dialektika - tehát egy nem dialektikus marxizmus nem létezik, ezért a marxista materializmust dialektikus materializmusnak hívják anélkül, hogy a marxista jelzőt külön kitennék. Mint alább kiderül, a materializmus, az anyagelvűség történelmileg lehet nem marxista is, nem dialektikus, például mechanikus materializmus is, sőt el lehet képzelni olyan materializmust, amely egy természetfeletti lényt, mint teremtőt zárójelbe tesz, s magát a világot materialista módon fog fel. A teológiából ismert az un. dialektikus teológia is, amely liberális teológia ellentételezéseként jött létre.Vorglimmer, Herbert: Új teológiai szótár. Bp. 2006. Göncöl Kiadó A dialektikus (marxista) materializmus tárgya az objektív világban, s természetesen a társadalomban végbemenő fejlődés és változás minél hívebb gondolati, fogalmi tükröződése, ennek formái és törvényei, az igazság megismerésének törvényszerűségei. Nem veti el a formális logikát, hanem körülhatárolja azt, mint a logikai gondolkodás szükséges, de önmagában nem elégséges formáját. (A formális logika jelenthet klasszikus logikát, nem dialektikus - az az skolasztikus logikát, elemi szintű logikát, mindenféle logikát, ami nem marxista stb.) A dialektikus logika tudományként határozza meg magát, tehát az ember számára nem közvetlenül adott, hanem módszertanilag elsajátítandó. Mint ilyen szerves ellentmondásban van a mindennapi gondolkodással, a tapasztalással, de ezen utóbbi nélkül nem létezhetne. A mindennapi gondolkodás alapvetően nem fogalmi, mert telve van képzetekkel és érzelmekkel.Hegel: A logika. Enciklopédia I. Bp. 1979. Akadémia Kiadó. 40. o. A mindennapi szóhasználatban a logika/logikus szót valaminek a következetes, okszerű, szükségszerűnek tűnő voltára alkalmazzák: valami valamiből logikusan következik. A dialektika egyébként görög szó, és eredetileg a vitatkozás művészetét vagy tudományát jelentette, amennyiben két vitatkozó fél úgy kívánta bizonyítani igazságát, hogy a másik állításainak ellentmondásaiba kapaszkodott bele. Ilyetén szubjektív, vagyis antropomorf formájában elválaszthatatlan a retorikától. (Dielegen = érvekkel szólni.) Egészében véve a dialektikus logika tehát olyan logikát jelent, amely a világ végső materialista meghatározottságán alapul, a világban végbemenő természeti és társadalmi folyamatokat szüntelen mozgásban, fejlődésben, kölcsönhatásban, átmenetekben és pusztulásban szemléli, szükséges gondolati lépéseket fogalmaz meg a megismerés, a szellem- és a természettudományok számára, egyáltalán véve szigorúan meghatározott tudományos (fogalmakkal operáló) szemléleti mód. A dialektikus logika a megértés eszköze is. A dialektikus logika kategóriáinak a világ mozgásban való szemléletéhez kell igazodnia, tudomásul véve, hogy a világ jelenségeit a maguk egészében soha nem foghatjuk fel teljesen. Alapfeltételezése tehát összefoglalóan, hogy a világ minden eleme keletkezett és elpusztul, állandó mozgásban van, a mozgásnak ez a tulajdonsága egyfelől megváltoztathatatlan adottság, a világban létező minden természeti és társadalmi entitásra kiterjed. A hegeli-marxi logikának közös vonása, hogy a világegészet, vagyis annak földi részét pozitíve szemléli, azaz mind a természetet, mind a társadalmi létet, formációkat, mind a gondolkodást (a filozófiát és benne a logikát) valami jobb felé közelítőnek tartja. Megismételve: optimista az emberiség sorsát illetően. Ez a logikára annyiban hat ki, hogy olyan fogalmi formulákat keres, amelyek alkalmasak s egyben hitelesek eme pozitív fejlődési irány felmutatására. Feltételez tehát egy olyan gondolkodási rendszert, amely megérti az emberi fejlődést és azt a maga bonyolultságában képes tükrözni. Hegelnél ez a folyamat az Abszolút szellem (Isten) működése, Isten visszatalálása önmagához és ezáltal megvalósulása az emberiség működésében. Marx esetében a dialektikus logika, a dialektikus materializmus tartalmilag és gondolatilag a "kommunizmus"-nak nevezett társadalmi rend felé mutat, amelynek itt kell megvalósulnia a földön.vö. Hegel: Előadások a világtörténet filozófiájáról. Bp. 1979. Akadémia Kiadó.Különösen: 1-126. old. A marxista kifejtést a világegész céljáról bármely alapvető Marx, Engels műben megtaláljuk, például az Anti-Dühringben, a Kommunista Kiáltványban, és így tovább.
A logikának, amennyiben híven akarja tükrözni, szellemileg, fogalmilag leképezni a jelenségeket a gyakorlatból kell kiindulnia és oda kell visszaérkeznie. Az érzékelésnek objektív törvényei vannak, illetve az érzékelés mind a gyakorlat, mind a fogalmi gondolkodás számára reális alapot teremt, a helyes érzékelés próbája a gyakorlat. A dialektikus logikának módszertanilag igazodnia kell az anyag mozgásához, belső tagoltságához. A logika a különféle szaktudományoktól természetesen elkülönül, de ezen elkülönülés maga is dialektikus, amennyiben a dialektikus logika bázisát a gyakorlat és a szaktudományok, valamint a mindennapi gondolkodás, praxis jelenti, másfelől viszont például a szaktudományok nem lehetnek meg a logika nélkül vagy éppen a dialektikus logika nélkül, a szaktudományok kifejtése csak egy választott logikai szerkezetre építhető fel, amikor tárgyukat meg akarják értetni.Pontosan ellenkező értelemben foglal állást Fogarasi Béla Logika c. könyvében. Bp. 1958. Akadémia Kiadó, 31. old. Itt nem tárgyalandó kérdésként fel lehet vetni, hogy a marxizmus (marxizmus-leninizmus) mint mozgalom, milyen viszonyban van a tömegek mindennapi gondolkodásával.
Előzményei Az emberi gondolkodás törvényeinek vizsgálata során az ókori filozófia óta a formális (szofisztikus) logika volt az uralkodó, részben azért is, mert az egyetemes összefüggések belátásához, a világ működésmódjának megértéséhez nem állt rendelkezésre elegendő anyag, a szaktudományok még embrionális állapotban voltak. A fejletlen szaktudományoknak, adott társadalmi viszonyoknak, a szinte mindent átható istenhitnek a formális logika felelt meg, mint a filozófia egyik ágazata. A dialektikus logika potencia volt, mint magban a növény. Már az antik görög filozófiában, Hérakleitosz, Zénón, Platón, Arisztotelész (Organon. Hat logikai tanulmány.) munkásságában megjelentek a dialektika és a dialektikus logika elemei. Hegel a dialektika megteremtői közé sorolja Szókratészt is, akinek iróniáját a dialektika egy formájának tekinti. A 17. századtól a fejlődő természettudományos gondolkodás kikényszerítette, hogy a logika ne zárkózzon el a gondolkodás tárgyától, a valóságtól, azaz ne csak a „tiszta gondolkodás” törvényszerűségeit vizsgálja, hanem hozza összhangba a gondolkodás és a tudományos megismerés elveit és módszereit. Ez a törekvés megjelent már Bacon, majd Descartes, Leibniz munkásságában is.
A legvilágosabban a klasszikus német filozófiában jutott kifejezésre eme tendencia. Kant az általános formális logikától megkülönböztette transzcendentális logikát annak alapján, hogy az utóbbi nem vonatkoztat el a társadalomtól, és az ismeretek fejlődését tanulmányozza. Hegel a saját idealista (miszticista köntösbe öltöztetett) filozófiája, dialektikája keretében részletesen kidolgozta a dialektikus indíttatású logika rendszerét is, mindazon által Engels Hegel dialektikáját "kolosszális koraszülöttnek" nevezte. Engels Hegel dialektikájának hibáit kevésbé fontosnak tekintette ahhoz képest, hogy a német filozófus a világot történetileg kezdte vizsgálni (az abszolút szellem önmagába való visszatérésének történeteként), hogy egyáltalán felvetette az ellentmondások által mozgatott történetiség kérdését. A hegeli dialektikus módszertan, amely radikálisan különbözött a francia mechanikus dialektikától, alapul szolgált Marx Tőkéjéhez, egyes állítások szerint a Tőke nem is érthető meg igazán a hegeli dialektika (logika) ismerete nélkül. Ugyanakkor Marx természetesen homlokegyenest más alapokra, vagyis materialista, gyakorlati alapokra helyezte a hegeli dialektikát. Innen ered az a "bon mot", hogy Marxnak a talpára kellett állítani Hegel eszmerendszerét. A hegeli dialektika (logika) problematikus voltát Marx a Gazdasági-filozófiai kéziratokban így fogalmazza meg. Mivel Hegelnél minden emberi tevékenység csak mint gondolati tevékenység jelenik meg, az ember valóságos tettei gondolati leképeződésükben mintegy megsemmisülnek, az emberi cselekedetek tartalom nélkülivé válnak, s gondolati reflexiójuk is kiüresedik. "Ezek (a gondolati képek) ennélfogva a tartalommal szemben közömbös, ezért minden tartalommal szemben közömbös, ugyanakkor éppen ezért minden tartalomra érvényes elvonatkoztatási formák, a gondolkodási formák, a logikai kategóriák, elszakítva a valóságos szellemtől és a valóságos természettől... Az egész logika tehát annak bizonyítása, hogy az elvont gondolkodás magáért-valóan semmi, az abszolút eszme magáért-valóan semmi, hogy csak a természet valami." A hegeli logika tehát saját maga tagadása.Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből. Bp, 1970. Kossuth Kiadó, 115. old. Meg kell jegyezni, hogy Marx a dialektikus logikát számos helyen a természettudomány értelmében alkalmazza, mint annak jeléül, hogy a hegeli logika megfelelő alkalmazásával az ő közgazdasági kutatásának eredményei természettudományos szinten jelennek meg, vagyis a társadalmi törvények természeti erőként kezdenek működni. A Tőkében így ír: "A pénz- vagy árutulajdonos csak akkor változik át valóban tőkéssé, amikor a termelésre előlegezett minimális összeg messze felette van a középkori maximumnak. Itt, akár a természettudományban, igazolódik ama törvény helyessége, melyet Hegel fedezett fel Logikájában, hogy pusztán mennyiségi változások egy bizonyos ponton minőségi különbségekbe csapnak át." (Tőke, id. kiadás, 290. o.) A hegeli-marxi megjegyzés erősen utal a dialektikus logika anyagi tartalmára, vagyis arra, hogy itt nem afféle szellemi bűvészkedésről van szó.
A dialektikus logika módszereinek ismerete nem helyettesíti az ember elvonatkoztatási képességét. Ez a képesség az ember antropológiai tulajdonságaival - a fejlődés bizonyos fokától adott, mégis teljesen világos, hogy a tudományos fejlődés, a kultúra állapota által meghatározott. Ekképpen a dialektikus materializmus, a dialektikus logika maga is vívmány.
Tartalma