thumb|right| III. Mieszko – Jan Matejko rajza III. Mieszko, más néven Öreg Mieszko (), (1122–1125 között – 1202. március 13. vagy 14.)
Nagy-lengyelországi herceg 1138–1177-ig és 1182–1202 között, Lengyelország idősebb hercege 1173–1177 között, Lengyelország nagyhercege 1198–1199 és 1199-1202 között, keleti Nagy-Lengyelországban Gnieznóval 1173–1177 között, és 1182-1202 között, a kaliszi hercegségben 1173–1177, 1182–1191 és 1194–1202 között, déli Nagy-Lengyelországban 1138–1177 között, a gdański Pomeránia nagyhercege 1173–1177, 1198-1199 és 1199–1202 között, krakkói herceg 1173–1177, 1191-ben, 1198–1199 és 1199–1202 között, kujáviai herceg 1195–1198 között.
Családfa
Élete Ifjúkora és házassága Magyarországi Erzsébettel
Öreg Mieszko Ferdeszájú Boleszláv hatodik fia volt, de második feleségétől, Salome von Bergtől negyedik. Nem tudni, pontosan mikor született, de születésének 1122 és 1125 közé kellett esnie, mivel apja 1138-as halálakor már nagykorúnak ismerték el ahhoz, hogy elfoglalhassa országrészének trónját. Továbbá Mieszko még apja életében vette feleségül a magyar Erzsébetet, aki lehet, hogy II. Béla magyar király, vagy apja Álmos, esetleg II. István lánya volt. Az esküvő valószínűleg 1136-ban volt az egy évvel korábban Merseburgban kötött megállapodás értelmében.
Ferdeszájú Boleszláv halála. III. Mieszko Nagy-Lengyelország fejedelme
Ferdeszájú Boleszláv testamentumában III. Mieszko Nagy-Lengyelország nyugati részét kapta Poznań fővárossal. A másik őt érintő rendelkezés szerint alárendelték II. (Száműzött) Ulászlónak (1120/1121-1173), a dinasztia szeniorjának.
Az első konfliktus Száműzött Ulászlóval
Az első komolyabb összetűzésre Ulászlóval 1140-1141 fordulóján került sor, amikor a juniorok, vagyis Göndörhajú Boleszláv és III. Mieszko édesanyjukkal összehívta a főurak gyűlését Łęczycára a szenior herceg tudomása nélkül, melyen elhatározták legfiatalabb húguk, Ágnes férjhezadását a kijevi fejedelem, Vszevolod Olegovics fiához. Csak Ulászló gyors beavatkozásának köszönhető, hogy sikerült elhárítani azt a veszélyt, amit a juniorok önálló politikája okozott, de a kijevi nagyherceg, akinek szabadságában állott választani az erős Ulászló és a Salome gyenge fiai között, természetesen az elsőt választotta. Már egy évvel később 1142 és 1143 fordulóján Ulászló orosz segítséggel megtorló intézkedéseket hozott a lázongó juniorok ellen.
Salome halála. Folytatódik az összetűzés Ulászlóval
1144. július 27-én meghalt Mieszko és Boleszláv anyja, Salome őrgrófnő. Ekkor, mivel nem számított kifogásaikra, fegyverrel elfoglalta az özvegyi országrészt (vagyis a łęczycei földeket) és előkészületeket tett a juniorokkal való végső leszámolásra. A harc 1145-ben tört ki. Ekkor Ulászló annak ellenére, hogy orosz segítséget kapott, váratlanul vereséget szenvedett valahol a "lengyel földek közepén" (részletek: csata a Pilica mocsarában). Ezután egyezséget kötöttek, melynek értelmében a nem túl nagy katonai erővel rendelkező juniorok jelentős területeket adtak át a szeniornak. A béke mellett különösen erősen érvelt II. Ulászló palatinusa, az állam egyik leghatalmasabb személyisége, Piotr Włostowic. Ezért a túlságosan önálló politikájáért Piotr megvakíttatással, részleges vagyonelkobzással és az országból való száműzetéssel fizetett. Ez a tett azonban Ulászló számára is negatívumokkal járt – azt eredményezte, hogy a főurak egy része elpártolt tőle.
Ulászló száműzése – az új szenior Göndörhajú Boleszláv
Az újabb háború 1146 elején tört ki. Ez alkalommal Ulászló nem számíthatott orosz szövetségesére, mivel az saját bajával volt elfoglalva (ráadásul Ulászló csapatainak egy részét fia, Magas Boleszláv vezetésével Vszevolod segítségére Kijevbe küldte). A szenior mégis biztos volt győzelmében és kezdetben úgy látszott, hogy törekvését siker kíséri, mivel Boleszláv és Mieszko félve a nyílt összecsapástól bezárkózott a megerősített Poznańba, melyet Ulászló azonnal megostromolt. Itt azonban váratlanul megfordult a szerencse, és a szenior vereséget szenvedett. Ulászló vereségének oka az egyházi kiátkozás volt, melyet a gnieznoi érsek, Żnini Jakab mondott ki rá, valamint az, hogy az egyeduralmat ellenző főurak sikeres felmentő akciót szerveztek. Ferdeszájú Boleszláv legidősebb fiának veresége teljes volt – még 1146 májusa előtt egész Lengyelország a juniorok kezére került, Ulászlót pedig német emigrációba kényszerítették: III. Konrád római király udvarába menekült.
Az ország új urai, Göndörhajú Boleszláv és III. Mieszko új rendet vezetett be az országban. Az új szenior Boleszláv lett, aki Ulászló országrészét, Sziléziát is elfoglalta. Mieszko az új realitásokat felismerve megelégedett bátyja közvetlen munkatársának szerepével. Saját országrészét, Sandomierzt öccse, Henrik foglalta el.
III. Konrád sikertelen hadjárata Ulászló megsegítésére
1146 augusztusában Lengyelország ellen vezetett hadjáratot III. Konrád, aki vissza akarta segíteni a trónra Ulászlót. Ez a vállalkozás vereséggel zárult amiatt, hogy az Odera megáradt és a német hűbéreseknek nem akaródzott háborúzni. Végül egyezményt kötöttek a felek, melynek értelmében III. Konrád elismerte uralkodónak Boleszlávot annak fejében hogy Boleszláv hűbéresküt tett és sarcot fizetett. A juniorok és Ulászló viszályának megoldását későbbre halasztották, a németországi találkozóra, melyre Boleszláv és Mieszko kötelezettséget vállalt. A megállapodás szerinti tanácskozásra nem került sor, mivel III. Konrád a keresztes hadjárat előkészületeivel volt elfoglalva.
Boleszláv és Mieszko hatalmának nemzetközi elismerése
Eközben a lengyel hercegek sem ültek tétlenül. 1147 májusában kérelemmel fordultak III. Jenő pápához hogy erősítse meg a trzemesznoi kolostor számára tett adományokat, ami egyértelmű elismerése volt uralmuknak.
1147-ben egyidejűleg III. Konrád hadjáratával a szentföldre, III. Mieszko a nagy-lengyelországi lovagok élén részt vett a vendek elleni keresztes hadjáratban, melyet Medve Albert, Nordmark őrgrófja szervezett Konrád, meißeni őrgróffal együtt. Ez alatt a hadjárat alatt Mieszko igyekezett megvédeni a Spree folyóhoz fűződő lengyel érdekeket támogatva politikailag és katonailag egyes szláv nemzetségfőket. Ezek a tettek nyugtalanították Medve Albertet, aki 1148 elején Kruszwicába ment abból a célból, hogy egy megállapodást dolgozzanak ki, melynek azonban a szövegét nem ismerjük. Annyi azonban tudott, hogy házassági szerződést kötött Boleszláv és Mieszko nővére Judit Ottóval, Brandenburg első őrgrófjával, Albert fiával.
III. Mieszko házasságkötése Kijevi Eudokszijával
III. Mieszko első felesége, Magyar Erzsébet 1150 és 1154 között meghalt. Ekkor a nagy-lengyelországi herceg elhatározta, hogy másodszor is megházasodik Eudokszijával, Izaszlav kijevi nagyherceg lányával, ennek a házasságnak védelmet kellett volna biztosítania a kétfrontos háború ellen egy állandóan fenyegető német beavatkozás esetére.
Barbarossa Frigyes hadjárata Lengyelország ellen.
Barbarossa Frigyes német-római császár hadjáratára 1157-ben került sor. Ismeretlen okoknál fogva Boleszláv és Mieszko nem kísérleteztek a hagyományos védelmi vonallal az Odera folyón – felégették az ottani várakat Głogówban és Bytomban és megkezdték a visszavonulást Nagy-Lengyelország belseje felé. Krzyszkowonál a császári táborban Boleszláv hűbéresküt tett, és nyakába kötött karddal kérte Frigyes bocsánatát. A lengyel uralkodók a császárnak hatalmas hadisarcot fizettek és megígérték, hogy erősítést küldenek az olaszországi hadjáratra, valamint hogy karácsonykor megjelennek Magdeburgban, ahol a végső vita lesz a száműzött uralkodóval, Ulászlóval. Az egyezmény hiteléül a juniorok túszokat küldtek Németországba a kiskorú II. Igazságos Kázmérral az élen. Csak a császár elkötelezettsége az itáliai ügyekben és II. Ulászló halála 1159 májusában tette lehetővé, hogy a juniorok nem voltak kénytelenek a számukra veszélyt jelentő krzyszkowoi egyezményt végrehajtani. (Ulászló halálával 1163-ban visszatérhettek fiai – Magas Boleszláv és Görbelábú Mieszko).
Sandomierzi Henrik halála. Majdnem lázadás tör ki Boleszláv ellen.
1166 októberében a poroszok elleni hadjáratban elesett Henrik sandomierzi herceg, aki végrendeletében átadta országrészét legfiatalabb öccsének, Igazságos Kázmérnak, aki addig nem rendelkezett saját országrésszel. Göndörhajú Boleszláv a végrendelet ellenére azonban magánál tartotta a hercegséget abból az alapállásból kiindulva, hogy Sandomierz a szenior országrészéből lett kihasítva. Ez a döntése nyugtalanságot váltott ki az országban és Igazságos Kázmér lázadását, akit III. Mieszko és a kis-lengyelországi főurak, Miechowi Jaksa és Świętosław, Piotr Włostowic fia, valamint a gnieznoi érsek, Jan és a krakkói püspök, Gedko is támogattak. A pártütők 1168 februárjában tanácskozást hivtak össze Jędrzejówba, melyen III. Mieszkót választották az új főhercegnek, míg a sandomierzi hercegséget Kázmérnak ajánlották fel. Háború mégsem tört ki, mivel IV. Göndörhajú Boleszláv beleegyezett a pártütők követeléseinek egy részébe – három részre osztotta fel Henrik örökségét: Wiślicát kapta Kázmér, Sandomierzt Boleszláv és a harmadik nem ismert területet pedig III. Mieszko.
Szilézia helyzete. Hadisarc Barbarossa Frigyesnek
1172-ben Sziléziában zavaros események történtek. A zendülés következtében, melyet Magas Boleszláv ellen bátyja Mieszko és fia Opolei Jarosław robbantott ki, a wrocławi herceg száműzetésbe kényszerült Németországba. Hogy elejét vegye a császár beavatkozásának, III. Mieszko Magdeburgba ment 8000 grzywnia sarccal és azzal az ígérettel, hogy Boleszláv visszatérhet trónjára. Ebben az esetben a feltételek teljesültek. Boleszláv visszatért a hatalomba Wrocławban, azonban bele kellett egyeznie abba, hogy öccse és fia számára saját országrészt hasít ki.
IV. Göndörhajú Boleszláv halála. Öreg Mieszko az új szenior herceg
1173. február 5-én meghalt Göndörhajú Boleszláv és Mieszko szenior herceg lett. III. Mieszko uralmát az összes lengyel herceg elismerte, így az új főherceg ettől a perctől egész Lengyelország hercegének (latinul dux totius Poloniae) nevezte magát. A Mennicában zsidó mesteremberek által vert érméken megjelenik a királyi cím is (ezt a történészek nem egységesen datálják 1173-1202 közé. Politikájának fő célja, hogy a lehető legnagyobb hatalmat tartsa a szenior herceg a kezében és újra centralizálja az országot. A főurak véleménye szerint szigorúan őrködött az uralkodó monopóliumai felett. Mieszko kormányzási központja annak ellenére, hogy elfoglalta a krakkói trónt, Nagy-Lengyelországban maradt, Kis-Lengyelországot kinevezett helyettessel kormányozta. Ez a helyettes Henryk Kietlicz lett.
A külpolitikában sikereket ért el lánya házassága révén. A dinasztikus politika kiterjedt alkalmazásával felújította többek között Lengyelország fennhatóságát Nyugat-Pomeránia felett.
Országos felkelés III. Mieszko uralkodásával szemben. II. Igazságos Kázmér az új krakkói herceg
A hercegi jogok teljes kihasználása a kis-lengyelországi főurak lázadásához vezetett, amit a krakkói püspök Gedko, I. Magas Boleszláv és Poznani Odon, III. Mieszko legidősebb fia is támogatott. Mieszko fia pártütésének oka az volt, hogy apja előnyben részesítette második házasságából született gyermekeit, valamint az, hogy kísérletet tett arra, hogy Odont papi pályára terelje.