Sharon Marie Tate (Dallas, Texas, 1943. január 24. – Los Angeles, Kalifornia, 1969. augusztus 9.) amerikai modell és színésznő.
Az 1960-as évek legígéretesebb fiatal színésznői közé tartozott. 1968-ban feleségül ment Roman Polański lengyel származású filmrendezőhöz. Ugyanezen esztendő végén teherbe esett. A következő évben még filmszerepet vállalt Olaszországban, majd visszatért az Egyesült Államokba, hogy hazájában szülje meg a gyermekét.
Nyolc és fél hónapos terhes volt, amikor négy másik személlyel együtt a Charles Manson vezette Manson család nevű szekta különösen brutális módon meggyilkolta az otthonában. Édesanyja, Doris Tate és testvérei, Patti és Debra évtizedeken át mindent megtettek annak érdekében, hogy Sharon gyilkosai soha ne kerüljenek szabadlábra, és az áldozatok jogainak élharcosai lettek.
Életpályája Útja a színészi pályára Sharon már hat hónapos korában szépségversenyt nyert („Miss Tiny Tot of Dallas Pageant”), szülei mégsem szánták szórakoztatóipari pályára. Édesapja, Paul Tate az Egyesült Államok hadseregének tisztje volt. Szolgálati ideje alatt többször áthelyezték, a család pedig mindig vele költözött az új állomáshelyre. 16 éves koráig Sharon 6 amerikai városban élt hosszabb-rövidebb ideig. Alameda városának középiskolájában a későbbi rocklegendával, Jim Morrisonnal járt egy osztályba. A költözések miatt Sharonnak nem igazán volt ideje arra, hogy tartós barátságokat építsen ki. Emiatt szégyenlős és gátlásos lett, ám sokan azt hitték, csupán tartózkodó. Sharon gyönyörű kamaszlánnyá serdült, akinek szépséget többen elismerő szavakkal illették. Ez bátorságot adott neki ahhoz, hogy 1959-ben benevezzen egy szépségversenyre, amelyet meg is nyert. A tanulásról sem feledkezett el, a pszichiátria iránt érdeklődött. 1960-ban részt szeretett volna venni a Miss Washington szépségversenyen is. Erre azonban nem került sor, mert Paul Tate-et Olaszországba helyezték át, a családja pedig vele ment.
Veronában Sharonból afféle helyi híresség vált, miután egy fürdőruhás fotója megjelent a Stars and Stripes című katonai folyóirat címlapján. A helyi amerikai iskolában sikerült összebarátkoznia az osztálytársaival, akik lényegében ugyanabban a helyzetben voltak, mint ő: távol éltek az otthonuktól katona édesapjuk miatt. Új barátaival együtt a filmezés iránt kezdett érdeklődni. Statisztának jelentkeztek az Adventures of a Young Man című filmhez, amely Paul Newman, Susan Strasberg és Richard Beymer főszereplésével készült. Beymer felfigyelt a fiatal szépségre a statiszták között, és randevúra hívta. Azt mondta Sharonnak, hogy érdemes lenne komolyan foglalkoznia a színészettel, mert szép karriert futhatna be. Még ugyanabban az évben, 1961-ben Tate a népszerű énekessel, Pat Boone-nal (Speedy Gonzales) lépett fel egy televíziós műsorban, melyet Velencében rögzítettek. Ezenkívül újabb statisztaszerepet vállalt, ezúttal Richard Fleischer Barabás (1961) című szuperprodukciójában, melyben Anthony Quinn és Silvana Mangano játszották a főszerepeket. E parányi szereplésre egy másik ismert színész, Jack Palance figyelt fel. A férfi próbafelvételt szervezett Sharon számára Rómában, de a dolognak nem lett komoly folytatása. A lány – szülei nélkül – visszautazott az Egyesült Államokba. Arra hivatkozott, hogy félbeszakadt tanulmányait szeretné folytatni, valójában azonban megpróbált filmes munkát találni magának. Édesanyja, Doris annyira aggódott lánya biztonságáért, hogy ideg-összeroppanást kapott, ezért Sharon visszatért Olaszországba.
1962-ben a Tate család hazautazott. Sharon első útja Los Angelesbe vezetett, ahol találkozott Richard Beymer ügynökével, Harold Gefskyvel. A férfi elvállalta Tate képviseletét, és igyekezett munkát találni új védencének. 1963-ban bemutatta Martin Ransohoffnak, a Filmways Inc. igazgatójának, aki hétéves szerződést kötött a fiatal szépséggel. Ransohoff eredetileg főszerepet szánt neki a Petticoat Junction című sorozatban, de aztán úgy döntött, Tate még túl tapasztalatlan ahhoz, hogy főszerepet játsszon, ezért kisebb szerepekben foglalkoztatta. Sharon olyan, akkoriban népszerű tévésorozatokban tűnt fel, mint a Mister Ed és a The Beverly Hillbillies. Ebben az időszakban találkozott Philippe Forquet francia színésszel,Forquet 1967-ben Gilbert szerepét játszotta Révész György Egy szerelem három éjszakája című filmjében. Az IMDB-n közölt életrajz szerint rágalom, hogy Forquet verte volna Sharont. akivel viszonyt kezdett. A kapcsolat azonban viharosnak bizonyult, sok veszekedéssel. Akkor lett vége, amikor egy heves összetűzést követően Sharon kórházba került a sérülései miatt. 1964-ben megismerkedett Jay Sebring extengerésszel, aki akkoriban Hollywood legdivatosabb fodrászának számított, ügyfelei a filmváros legnagyobb hírességei voltak. Forquet-val való zaklatott viszonya után Sharon számára valóságos gyógyírt jelentett Sebring kedvessége, ám a férfi házassági ajánlatát mégis visszautasította. Tate ugyanis úgy vélte, a házassággal fel kéne adnia színésznői ambícióit, melyek akkor még nagyon fontosak voltak számára.
Filmkarrierje Az ördög szeme Sam Peckinpah 1964-ben kezdte forgatni Steve McQueen főszereplésével A Cincinnati kölyök című filmjét, melynek női főszerepére Tate-tel is készítettek próbafelvételt. Ennek alapján Ransohoff és Peckinpah egyetértek abban, hogy Sharon még túl bizonytalan és tapasztalatlan egy ekkora szerepre, ezért Tuesday Weldet szerződtették a filmhez.A filmet végül Norman Jewison rendezte meg. Ransohoff lecserélte Peckinpah-t. Az IMDB szerint a rendezőváltás indoka pont az a felvétel volt, melyet Sharonnal forgattak. Ez állítólag egy meztelen jelenet volt, melyet Peckinpah eredetileg csak az európai változatba akart betenni, de aztán az amerikaiban is használni akarta. Tate továbbra is csak kisebb feladatokat kapott a televízióban. Sikertelenül pályázott Liesl szerepére is A muzsika hangja (1965) című filmben. Ransohoff persze tudta, hogy védence sosem fog elég tapasztalatra szert tenni, ha nem juttatja lehetőségekhez a filmvásznon is, ezért Az ördög szeme (1966) című produkciójában már nagyobb feladatot bízott rá David Niven, Deborah Kerr, Donald Pleasence és David Hemmings partnereként. Sharon és Jay Sebring Londonba utaztak a forgatásra. Ransohoff Tate népszerűsítésére a játékfilmmel párhuzamosan egy dokumentumfilmet is készíttetett All Eyes on Sharon Tate címmel, melyet Az ördög szemével párhuzamosan kívánt megjelentetni. J. Lee Thompson, Az ördög szeme rendezője azt nyilatkozta, hogy eleinte komoly kételyei voltak arra vonatkozóan, hogy a színésznő meg tud-e birkózni a szereppel, de később úgy gondolta, hogy Tate rendkívül izgalmas személyiség.
A filmben Sharon egy Odile nevű boszorkányt játszott, aki egy földbirtokos (Niven) és felesége (Kerr) fölé is kiterjeszti titokzatos hatalmát. Noha nem volt túl sok szövege, mindkét jeles partnere elismerően nyilatkozott róla: David Niven egyenesen „nagy felfedezés”-nek nevezte, Deborah Kerr szerint pedig kellő szerencsével nagy karriert tudna befutni. Tate az interjúiban szerencsésnek mondta magát, hogy első jelentős filmjében ilyen nagyszerű és segítőkész partnerei voltak. Mint mondta, már abból nagyon sokat tanult, ahogy Kerr játékát figyelte forgatás közben. Mivel a film bizonyos jeleneteit Franciaországban vették fel, Sebring visszatért az Egyesült Államokba, hogy üzleti ügyeivel foglalkozzon. Sharon Londonban maradt, ahol belevetette magát az éjszakai életbe. Az éjszakai mulatóhelyek egyikében találkozott Roman Polańskival, ám egyáltalán nem voltak elragadtatva egymástól.
Vámpírok bálja Polański akkoriban új filmre készült, melynek Martin Ransohoff volt az egyik producere. A Vámpírok bálja (1967) női főszerepére a későbbi Bond-girlt, a vörös hajú Jill St. Johnt képzelte el. Ransohoff azonban Tate-nek szerette volna adni a szerepet, egy Sarah nevű lány figuráját. Polański próbafelvételt készített a színésznővel, akit megfelelőnek talált Sarah eljátszására. Sharonnak vörös parókát kellett viselnie, mivel szőke haja volt. A filmet Olaszországban forgatták, ahol Tate olasz nyelvismerete hasznosnak bizonyult. A maximalista rendezőnek eleinte nem volt túl sok türelme a tapasztalatlan színésznőhöz. A filmben egyébként a férfi főszerepet maga Polański játszotta, aki a cselekmény szerint romantikus kapcsolatba kerül a Sharon által megformált Sarah-val. A forgatás előrehaladtával a filmbeli románc valósággá változott, a szerelmes rendező egyre elégedettebb lett színésznőjével, akinek ez önbizalmat adott, ami sokat javított színészi játékán. Roman és Sharon viszonyt kezdtek. Londonba visszatérve a színésznő Polańskihoz költözött. A fejlemények érthető módon nem voltak ínyére Jay Sebringnek, aki a brit fővárosba utazott, hogy tisztázza a helyzetet. Polańskival is találkozni akart. Az indulatos hajszobrász végül nem állt az újdonsült pár boldogságának útjába, sőt összebarátkozott a rendezővel, és megmaradt Tate egyik bizalmas barátjának. Polański később azt mondta, Sebring zárkózott és magányos férfi volt, rá és Sharonra úgy tekintett, mint a családjára.
Újabb lehetőségek Sharon hazautazott az Egyesült Államokba, ahol újabb filmszerep várta. Polański Londonban maradt. A Ne verj hullámokat! (1967) című filmben a magyar származású Tony Curtis és az olasz Claudia Cardinale játszották a főszerepeket. Sharon egy Malibu nevű szereplőt keltett életre, akinek alakját a népszerű Malibu Barbie-baba ihlette. Alexander Mackendrick rendezése a tengerparti „strandfilmek” népszerűségét kívánta meglovagolni, zenéjét pedig olyan aktuális sztárok készítették, mint például a Beach Boys és Jan and Dean. Sharon a filmben jószerivel csak bikiniben látható, az MGM pedig úgy reklámozta a szerepét, mint „Malibu, a szörf királynője”. Tate azonban szarkasztikus megjegyzéseket tett a figurával kapcsolatban, mert Malibu eljátszása jót tett ugyan a népszerűségének, ám mégsem volt igazán komoly színésznői feladat. A produkciót elsősorban Sharon szexis fotóival és kartonból készített életnagyságú figuráival reklámozták. A kritikák nem voltak túl kedvezőek, a fogadtatás a közönség részéről sem volt mindent elsöprő, ám az évek múlásával – elsősorban Tate tragédiája miatt – a Ne verj hullámokat! is népszerű film lett.
Időközben Polański is visszatért az Egyesült Államokba, ahol szerződést írt alá a Paramount Picturesszel Ira Levin bestsellerje, a Rosemary gyermeke (1968) megfilmesítésére. Szerette volna, ha Sharon játszaná Rosemaryt, de etikátlannak tartotta, hogy kedvesét ő javasolja a szerepre. A producerek azonban nem olvastak a gondolataiban, ezért Mia Farrow-t ajánlották, aki egyébként Tate jó barátnője volt. Sharon ötletekkel segítette a filmet, például ahhoz a jelenethez is voltak javaslatai, melyben Rosemary különös körülmények között teherbe esik. Végül egy parányi szerepet is játszott a filmben: ő az egyik vendég Rosemary partiján. Az Esquire magazin fotósa számos fényképet készített róla a forgatáson, és ezek a publikált képek megfelelő reklámot biztosítottak mind a színésznőnek, mind a készülő filmnek.