Trócsányi Zoltán (Sárospatak, 1886. december 25. – Budapest, 1971. február 17.) magyar nyelvész, irodalom- és könyvtörténész, műfordító, könyvtáros, a nyelvtudományok kandidátusa (1957). Trócsányi Dezső és Trócsányi György testvére. Írt elbeszéléseket Gilárty Zoltán, Zoltán deák, Erdő Gábor, Hosszú Gáspár és Csányi Zsolt álnéven.
Életpályája Budapesten végezte el a tudományegyetemet mint Eötvös-kollégista. 1908 és 1913 között az Akadémiai Könyvtár tisztviselőjeként, 1921-ig az MTA főtitkári hivatalának igazgatójaként dolgozott. 1921-től újságíró és Király Györggyel együtt ő volt a Kétnyelvű Klasszikus Könyvtár szerkesztője. 1925 és 1928 között az általa alapított Magyarság Könyvterjesztő Vállalat igazgatója volt. 1928–1933 között az Új Barázda című napilap főszerkesztője volt. 1935-től az OSZK főkönyvtárnoka volt; szerkesztette a Magyar Könyvszemlét. 1939-ben kinevezték a magyar könyvtörténet nyilvános rendkívüli tanárává. 1939-től a budapesti egyetem orosz nyelvi és irodalmi tanszékén előbb megbízott előadóként, majd 1943-tól nyugalmazott rendkívüli tanárként, végül 1946-tól 1950-ben történt nyugdíjazásáig nyilvános rendes tanárként tanított.
Életének az utolsó két évtizedét majdnem teljes visszavonultságban töltötte.
Társadalmi szerepvállalása jobbra|bélyegkép|Trócsányi Zoltán emléktáblája, 1092 Budapest, Kinizsi u. 35.
A Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja, 1914-ben pénztárosa is volt.
Művei
„Sokat foglalkozott a rokon népekkel, könyvet írt a szibériai tundrák nomádjairól (Észak nomádjai, Budapest, 1934), rendszeresen ismertette a finn irodalmat. Finnországi levelek címmel összegyűjtötte és magyarra fordította a finn tudósoknak magyar barátaikhoz írt leveleit. Mint művelődéstörténész gyűjtött és kiadott a m. történelemmel kapcsolatos érdekességeket, színes képeket, furcsaságokat: Magyar régiségek és furcsaságok (I–VI., Budapest, 1924–28), Magyar falu (Budapest, 1933). Számos ilyen tárgyú cikke jelent meg a napilapokban, folyóiratokban, és előadása hangzott el a rádióban.”MÉL Szerkesztett egy Dosztojevszkij- és egy Merezskovszkij-breviáriumot, valamint összeállított két antológiát, az egyiket régi magyar, a másikat orosz íróktól. Legismertebb elbeszélése az archaizáló nyelvű Az ördög meg a lánya (Budapest, 1921).
A XVI. századbeli nyomtatványok e-jelölései; Franklin Ny., Budapest, 1908 Vogul szójegyzék (Budapest, 1910) Az ördög meg az leányzó. Igen rejtelmes középkori történet. Régi magyar ponyvákról megmenti vala és az kegyes hívőknek lelki épülésére elmondja Zoltán Deák; utószó György Deák; Genius, Budapest, 1921 (Genius-könyvtár) Dosztojevszkij breviárium; Dante, Budapest, 1924 Magyar régiségek és furcsaságok, 1-5.; Dante, Budapest, 1924–1931 A magyar irodalom breviáriuma Gyöngyösiig (Budapest, 1925) A régi magyar irodalom breviáriuma Gyöngyösi-ig; Voggenreiter, Berlin, 1925 Merezskovszkij-breviárium. Merezskovszkij élete és művei, 1-2.; Blau Testvérek, Budapest, 1927 Dosztojevszkij élete és munkái; Dante, Budapest, 1930 k. (Halhatatlan könyvek) Régi magyar nyomtatványok nyelve és helyesírása; Akadémia, Budapest, 1935 (A magyar nyelvtudomány kézikönyve) A történelem árnyékában; Hungária, Budapest, 1936 Észak-szibériai rokonaink; Közgyűjtemények Ismeretterjesztő Irodája, Budapest, 1936 (Vetítettképes ismeretterjesztő előadások) Észak nomádjai; Athenaeum, Budapest, 1936 (hasonmásban: 2000) Régi magyar nyomtatványok meghatározása. Trócsányi Zoltán előadásának vázlata; Diószegi Soksz., Budapest, 1937 (Könyvtári előadások) Kirándulás a magyar múltba (Budapest, 1937) A XVIII. századi magyar nyomtatványok meghatározása (Budapest, 1938) Az orosz irodalom kincsesháza (Budapest, 1947) A XVII. és XVIII. század orosz irodalma; Trócsányi Zoltán előadásai nyomán; MEFESz soksz., Budapest, 1949 Régi világ, furcsa világ. Emlékek, életképek, kuriózumok a magyar múltból; vál., szerk., részben átdolg. Pók Lajos; Bibliotheca, Budapest, 1958 Impresszum nélküli nyomtatványok és töredékek meghatározása (Budapest, 1959)megjelent: a Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve 10. füzeteként Magyar régiségek és furcsaságok; szerk. Szántó Tibor, utószó Lukácsy Sándor; Minerva–Helikon, Budapest, 1987 Magyar régiségek és furcsaságok; Laude, Budapest, 1998
Fordított orosz,Dosztojevszkij, Gogol, Puskin, Lev Tolsztoj német,E. T. A. Hoffmann, G. Keller franciaMaupassant és finn nyelvből.
Díjai, elismerései Az MTA Sámuel Körber-díja (1908; egyetemi disszertációjáért)
Források
a MÉL alapján Új magyar lexikon. Kiegészítő kötet 1962–1980. 622. old.
Jegyzetek
További információk Rab Zsuzsa: Trócsányi Zoltán köszöntése (Nagyvilág, 1967. 1. sz.) Elbert János: Meghalt Trócsányi Zoltán (Élet és Irodalom, 1971. 9. sz.) Úrhegyi Emília: Trócsányi Zoltán (Magyar Nyelv, 1971) Vértesy Miklós: Trócsányi Zoltán (Könyvtáros, 1978. 11. sz.)
Kategória:Sárospatakiak Kategória:1886-ban született személyek Kategória:1971-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar nyelvészek Kategória:Magyar művelődéstörténészek Kategória:Magyar russzisták Kategória:Eötvös-kollégisták Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek