A forráscsiga (Bythinella austriaca) a Duna közép-európai szakaszának vízgyűjtő területén lévő hideg forrásokban élő, kis méretű vízicsigafaj.
Megjelenése 120px|bélyegkép|bal A forráscsiga igen kis méretű faj, a háza magassága kb. 3,2 mm, szélessége 1,6 mm. A csigaház majdnem henger formájú, a kanyarulatok lapítottak; az utolsó kanyarulat a ház teljes magasságának kétötödét teszi ki. A héj áttetsző és a fiataloknál színtelen, idővel fehéressé válik. Felszínét gyakran zöld vagy barna algaréteg fedi.
Négy alfaja ismert: B. austriaca austriaca (Frauenfeld, 1857) B. austriaca conica (Clessin, 1910) B. austriaca ehrmanni (Pax, 1938) B. austriaca pavovillatica (Canon, 1937)
A Bythinella hungarica-ról 2006-ban kimutatták, hogy ezzel a fajjal azonos.
Elterjedése Közép-Európában, a Duna vízgyűjtő területén elterjedt Németországban, Ausztriában, Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban. Összesen kb. 1000 helyen találták meg. Romániából is jelentették, de azok a példányok feltehetően egy másik Bythinella-fajhoz tartoznak. Életmódja A forráscsiga állandó vízhőmérsékletű, hideg forrásokban vagy patakok felső folyásánál él. Megfelelő körülmények között négyzetméterenként akár ezer példány is megtalálható. Jelenlétük a tiszta, szennyezetlen víz indikátora. Jól alkalmazkodtak a hideg, tápanyagszegény környezethez, de körülményeik megváltozására igen érzékenyek, szinte azonnal megfogyatkozik a számuk. Egyik forrásból a másikba madarak és egyéb nagyobb állatok viszik át őket, amelyek lábára rátapadnak a csigák vagy a petéik. A forráscsigák kovamoszatokkal, kék- és zöldmoszatokkal, a felületekre tapadt baktériumbevonattal, valamint a vízbe hullott levelek, gallyak szerves anyagaival táplálkoznak. Természetvédelmi helyzete Bár az egyes populációit veszélyeztetheti a vízszabályozás és a vízszennyezés, nagy egyedszáma és számos előfordulási helye miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" kategóriába került.
Magyarországon nem védett. Források
Frauenfeld, G. von (1857): Über die Paludinen aus der Gruppe der Paludina viridis Poir. Sitzber. Akad. Wiss. mathem.-naturwiss. Classe, 22(2): 569-578, 1 Table, Vienna, page 574. Glöer, P. (2002): Die Süßwassergastropoden Nord- und Mitteleuropas. In F. DAHL, Die Tierwelt Deutschlands, 73. Teil. ConchBooks: Hackenheim. Falniowski, A. & Magdalena Szarowska (2009): Sequence-based species delimitation in the Balkan Bythinella Moquin-Tandon, 1856 (Gastropoda: Rissooidea) with general mixed yule coalescent model. Folia Malacologica. Patzner, R. A. (2008): Weichtier des Jahres 2008 – Bythinella austriaca. Natur und Land, Salzburg. Fehér, Z., G. Majoros, A. Varga (2008): A scoring method for the assessment of rarity and conservation value of the Hungarian freshwater molluscs. Heldia 6, 127–140. Kapcsolódó szócikkek Magyarország puhatestűinek listája
Fordítás
Kategória:Puhatestűfajok Kategória:Magyarország csigái Kategória:A 19. században leírt fajok