Dunaszerdahely (szlovákul Dunajská Streda, németül Niedermarkt, héberül סרדאהלי) magyar többségű város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásának székhelye, a Csallóköz központja.
Fekvése A Kisalföld szlovákiai részén, a Dunamenti-alföld vidékén, a Csallóköz szívében, Pozsonytól 48 km-re délkeletre helyezkedik el.
A Csallóközt rengeteg vízfolyás szabdalta, így csak néhány kiemelkedés volt alkalmas emberi megtelepedésre. A mára már lecsapolt mocsarak nehezítették a mezőgazdasági művelést. A Csallóköz északnyugati része viszonylag ármentesebb terület volt. A délkeleti rész viszonylag homokosabb talajokban gazdag. A város mai területe, amely a „sziget” közepén, szárazabb kavicsos részen terül el, védettebb volt az árvizektől.
Nevének eredete Nevét szerdai napokon tartott hetivásárairól kapta. A magyar 'szerda' szó szláv eredetű. A szláv nyelvekben etimológiailag a 'közép' jelentésű szóra vezethető vissza, ami arra utal, hogy a hét közepe.
Története Dunaszerdahely környékéről már a bronzkorból (bronz raktárlelet)Kraskovská, Ľ. 1951: Nález bronzov na Žitnom ostrove. Archeologické rozhledy 3, 140–142, 145; Furmánek, Václav – Veliačik, Ladislav – Vladár, Jozef 1991: Slovensko v dobe bronzovej. Bratislava, 101, 103, 106, 224, 263. és a római korból (germán urnatemetkezések)Jan Eisner 1933: Slovensko v pravěku. Praha, 210, 217, 223, 311, tab. LXXIII; M. Pichlerová – K. Tomčíková 2001: Archeologické nálezy zo Žitného ostrova, zbierka Antala Khína. Zborník SNM – Archeológia 11, 111–134; V. Varsík 2008: Pohrebisko v Dunajskej Strede.; Prohászka Péter 2010: Észrevételek a Csallóköz római kori történetéhez, avagy új adatok egy feledésbe merült kvád temetőről. Folia Archaeologica LIV, 205-242. is kerültek elő régészeti leletek.
Középkor 2019-ben koraközépkori kemencés veremházat tártak fel a kemping melletti építkezési területen.dunaszerdahelyi.sk Valószínűsíthetően a 9. századból származott egy sarkantyúkkal eltemetett személy sírja, amelyet a téglavetőnél tárt fel Ľudmila Kraskovská, 1947-ben. Állítólag további sírok (hozzávetőlegesen 20 sír) is megsemmisülhettek.Bialeková, D. 1989 (szerk.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 71. A honfoglaló magyarok a Csallóköz viszonylag szárazabb területeire települtek, azonban Dunaszerdahely környékére vonatkozóan egyelőre csak szórványos adataink vannak.parameter.sk; hirek.sk
1256-ból maradt fenn első írásos említése Svridahel alakban a pozsonyi káptalan IV. Béla királynak írt jelentésében. A jelentés említi Myrck (Márk) elöljárót.Nagy Imre–Paur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső 1866: Hazai okmánytár – Codex diplomaticus patrius III. Győr, 19–20 No. 14; Házi Jenő 2000: Pozsony vármegye középkori földrajza. Pozsony, 138. 1297-ben Szerdahely a Héder nembeli Hernard fia, Jakab mester birtoka volt.Wenzel Gusztáv 1874: Árpádkori új okmánytár – Codex diplomaticus Arpadianus continuatus XII. Pest, 604–605 No. 485; Házi 2000, 138.
A 14. században kialakul Szerdahely központi magja, a Szentfundusként említett városmag. A szó jelentése sérthetetlen vagy szent terület. Ez a katolikus templom körül elterülő, kőfallal elkerített területre utal, amelyen belül a temető is elterült. A falon kívül épült ki a település, zajlott a piacozás. A népi emlékezet az 1800-as évekig megmaradó kőfalat szerdahelyi várként említi.Nagy Attila: Dunaszerdahely. Lakóhelyismeret. (Historium, Dunaszerdahely, 2011)
1302-ben a pozsonyi káptalan okirata Sexe Zeredahel-i falunagyot és testvérét, Budát említi.Sedlák, V. 1980: Regesta Diplomatica nec non Epistolaria Slovaciae I. Bratislavae, 82 No. 134; Kristó Gyula 1990: Anjou–kori Oklevéltár I 1301–1305. Budapest–Szeged, 144-145 No. 236. 1305-ben Zeredahel-i Péter fia, András egyezséget köt a pozsonyi káptalan előtt.Kristó 1990, 376-377 No. 787 1310-ben a pozsonyi káptalan előtt átiratott privilegiális oklevélben szerepel Sexe falunagy és Zeredahel-i Buda.Sedlák 1980, 324 No. 740; Kristó Gyula 1992: Anjou–kori Oklevéltár II 1306-1310. Budapest–Szeged, 368 No. 841-842. 1321-ben Szent György templomának papja Pál volt.Dedek Crescens Lajos 1924: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis III – 1321–1349. Esztergom, 3; Házi 2000, 138. 1324-ben Miklós pozsonyi ispán jelentésében említik Szerdahely és Kürt piacait.Blazovich László 1993: Anjou–kori Oklevéltár VIII 1324. Budapest–Szeged, 13 No. 8. 1332-ben papja Iwan.MOL DL-DF 2760; Házi 2000, 139 1335-ben vásárhelyként szerepel.MOL DL-DF 2877; Házi 2000, 139 1336-ban Péter fia Tamás liptói comes, csókakői és gesztesi várnagy, Póka fia, Kelemen halála után hűséges szolgálataiért magának kérte Pókaföldet, Pozsony vármegye, 672.; Piti Ferenc 2004: Anjou–kori oklevéltár XX 1336. Budapest-Szeged, No. 297, 318. melyet Károly Róbert 1341-ben neki adományozott.Sebők Ferenc 2004: Anjou–kori oklevéltár XXV 1341. Budapest–Szeged, 103 No. 211 Ekkor említik Szerdahely templomának védőszentjét Szent Györgyöt is.Jozef Novák 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku I A-M. Krupina, 239. 1342-ből szintén Pókatelekre vonatkozó birtokügyi okirat maradt fenn, amelyben azt Szomor (Zomor) utódja, Miklós szerzi meg.Piti Ferenc 2007: Anjou–kori Oklevéltár XXVI 1342. Budapest–Szeged, 255-256 No. 333. Ugyanő 1345-ben a birtok negyedrészét elzálogosítja Keresztúri Apród Miklós fiának, Tamásnak.MOL DL-DF 26370; Nagy Imre 1884: Anjoukori okmánytár – Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis IV (1340–1346). Budapest, 487 No. 295. Miklóstól származtatja magát a pókateleki Szomor, ill. Kondé család. Pozsony vármegye, 692; Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város, 569.
1422-ben említik Jakab nevű plébánosát.DLDF 61385 1429-ben Luxemburgi Zsigmond parancsában, melyben Komárom várának várnagyát utasítja az eltulajdonított jószág visszaszolgáltatására, mint mezőváros szerepel.MOL DL-DF 61428 A gyakori birtokháborítások miatt, a középkori források legtöbbször a pókatelki KondéMOL DL-DF 61879; 61882; 61884 és Szomor1421-1422 (MOL DL-DF 61370; 61379; 61385), 1464 (MOL DL-DF 61714), 1493 (MOL DL-DF 61879; 61882; 61883; 61884), 1526 (MOL DL-DF 62111) családokat említik.
Újkor
A 16. században újjáépült Szerdahely iskolája. Középkori eredetű templomát 1518-ban mellékhajóval bővítik ki. Szerdahelyet 1599-ben az erdődi Pálffy család kapta meg hitbizományi birtokul, akik egyben a helyi (katolikus) egyház, illetve templom kegyurai lettek. Ezen időszakban is több határvillongással találkozhatunk, hiszen a több egymás mellett létező település más és más nemesi család fennhatósága alatt állott. Újfalu birtokosa a Kondé család, Nemesszegen pedig több családot is találunk (például a Thuróczi, Kálmán, Perényi, Sörös, Németh, Bíró). Újabb mesterségek is megjelentek a városban (csizmadia, kovács, kalapos, kádár), amelyek céhekbe tömörültek.
Ezen korból származhat a település eredeti címere (pecsétje) is, hiszen az a gellei szék központi templomának védőszentjét Szent Pétert ábrázolja. Az 1574-es portaösszeírásban (26 jobbágy- és 3 nemesi család) is mint város szerepel, ennek ellenére Jozef Novák a legkorábbi, 1579-ből csak töredékesen fennmaradt, de valószínűsíthetően a 16. század elejéről származó pecsétlenyomatot nem tartja városi pecsétnek, feltételez azonban egy korábbi gótikus pecsétnyomót is.
A Pázmány Péter-féle vizitációkban Szent Györgynek szentelt temploma mint neves hely van megjelölve, s említik a templom mellett álló katolikus iskolát is. Az anyakönyvezést a plébánián 1673-tól vezetik rendesen.Nagy Attila: A dunaszerdahelyi Szent György-templom, (Namedia, Dunaszerdahely, 2010)
A Rákóczi-szabadságharc idején Szerdahely felügyelt város volt, környékén a természeti viszonyok miatt nem folytattak jelentős küzdelmet. A 18. század első felében jelenik meg nagyobb számarányban a zsidóság, amit a Pálffy család is támogatott. A zsinagóga a katolikus templom mellett épült fel. Közép-Európa egyik jelentős zsidó hitközségévé nőtték ki magukat. Később a lakott területen kívül létesítettek izraelita temetőt, amely még ma is létezik Sikabony mellett.
A város rohamosan terjeszkedett. A Szent György-templomot 1742-ben renoválták és barokkizálták. Kolerajárvány is sújtotta a várost. 1777-ben egy Szentháromság-oszlopot állítottak, amely a pestisjárványokra emlékeztet. A 18. század végén a lakosok az Újfalu határában elterülő temetőbe temetkeztek. A pestisjárványok elkerülése érdekében Újfalun és Nemesszegen xenodochiumot (kórházat, ispotályt) építettek, ami 1869-ig működött. A templom köré temetkezést Mária Terézia magyar királynő rendeletére, egészségügyi okok miatt befejezték.
A 19. században lebontották a templom melletti kis kápolnát, majd a körülötte lévő falat is. A házak többségét még vályogból építették, fonott kéménnyel és döngölt padlóval, melyek tűzveszélyesek voltak. A 19. században három nagyobb tűzvész volt (1842, 1865 és 1887). 1864-ben a csizmadiacéhből alapították meg a tűzoltóságot.
Az 1848–49-es szabadságharc alatt már Duna-Szerdahely néven említik, bár jogilag csak később 1854-ben egyesítették Szerdahelyt, Nemesszeget, Újfalut és Előtejedet. Az egyesített városnak 7 vására volt: Márton-, Luca-, Piroska-napi, Virághéti, Keresztjárói, Magdolna- és László-napi. 1862-ben marhavész, majd 1866-ban fagykár és éhínség, két évvel később kolera tizedelte a lakosságot. 1870-re elkészült az egykori Széchenyi utcán felépült neológ zsinagóga és az evangélikus templom, amelynek tornya csak 1938-ban épült fel.
20. század
bélyegkép|jobbra|250px|A (mára már lerombolt) szerdahelyi vasútállomás az 1930-as évek elejéről. Jól látható rajta a kétnyelvű helységnévtábla
Az első világháború alatt az élelmiszerek drágultak, több sorozás történt, a város hadikölcsönöket jegyzett, és szünetelt a tanítás. Már a háború elején létesítettek egy hadifogolytábort, ahová 1914 szeptemberében 10 ezer orosz hadifoglyot zártak. A háború itt a fogolytábor őrszázadának 1918. november 4-i fegyverletételével végződött. 1919. január 8-án cseh csapatok szállták meg a várost. Kihirdették a statáriumot, majd cseh hivatalnokok érkeztek a városba. A korábbi helyükön maradt állami alkalmazottaknak állampolgári esküt kellett tenniük. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásának volt a székhelye, azután jogilag is az első Csehszlovák Köztársaság része lett.
Az 1938-as, ún. I. bécsi döntés során visszakerült Magyarországhoz. A döntés előtti komáromi tárgyalások sikertelenül zárultak, az olasz-német döntőbíróság elsősorban Pozsony és Nyitra kérdésében hozott számunkra kedvezőtlen megoldást az összefüggő magyar nyelvterület kapcsán. A franciák és a britek tudomásul vették, nem ellenkeztek. Az olaszok ill. a németek csak a vitás kérdésekben döntöttek, mint Pozsony és Nyitra hovatartozása, amely végén a magyar állam elsőként ismerte el Szlovákia függetlenségét.
Dunaszerdahely kitörő lelkesedéssel fogadta az 1938 novemberében bevonuló magyar honvédeket. A második világháborúban a német megszállás idején (1944 júniusában) a város lakosságának közel felét alkotó zsidó közösséget (mintegy háromezer fő) elhurcolták. Ezen kívül a város és környéke is sok hősi halottal áldozott a haza védelmében, illetve áldozatul esett sok besorozott, vagy elhurcolt levente is.
A városba 1945 tavaszán szovjet és román csapatok vonultak be, nyomukban az érthetetlen bosszútól lihegő csehszlovák helytartók. Az angol diplomácia már 1940-től szorgalmazta a müncheni egyezmény semmissé tételét, melyet a potsdami konferencián véglegesítettek, s módosításokkal ugyan, de visszaállították az ezt megelőző közép-európai határokat (kivéve Lengyelország esetében). Az új határokat jogilag az 1947-es párizsi békeszerződések rendezték. Csehszlovákia újraalakulása után megindult a magyarok elűzése, kitelepítése, a szlovákok betelepítése, mely a mai napig tart.