A kölcsönbérleti törvény (angolul Lend-Lease Act, teljes hivatalos nevén An Act to Promote the Defense of the United States azaz „Törvény az Egyesült Államok védelmének elősegítésére”) az Egyesült Államokban 1941. március 11-én hozott jogszabály, amely lehetővé tette az USA számára fegyverek, hadianyagok és más termékek szállítását szövetségeseinek, azonnali, vagy akár bármilyen ellentételezés nélkül, elsősorban Nagy-Britanniának, valamint a Szabad Francia Erőknek, a Kínai Köztársaságnak, majd később a Szovjetuniónak. Ezzel az USA végképp feladta korábbi izolacionista, az 1935-ös és 1937-es semlegességi törvényekben rögzített álláspontját, és nagyszabású nyílt támogatást nyújtott a tengelyhatalmakkal szemben álló országoknak. A törvény 1945 szeptemberéig maradt hatályban.
A törvény és az annak alapján meginduló hatalmas volumenű szállítások nagyban támogatták a szövetségesek háborús erőfeszítéseit. Elsőnek az Egyesült Államok az ekkor a hitleri Németországgal egyedül szemben álló, élet-halál harcot vívó Nagy-Britanniát segítette meg. Németországnak a Szovjetunió elleni támadása után a nyugati szövetségesek Németország ottani gyors győzelmét valószínűsítették, de igyekeztek ezt minden eszközzel hátráltatni saját jól felfogott érdekükben, ezért a Szovjetunió számára is jelentős támogatást nyújtottak. A szovjet hadsereg sikerei csak tovább igazolták a támogatás értelmét, hiszen ezzel végső soron saját katonáik véráldozatával is takarékoskodtak.
A hidegháború idején a két fél történészei messze eltérően értékelték e segítség nagyságát: szovjet részről kicsinyítették a jelentőségét, nyugati részről pedig eltúlozták.
Előzmények bélyeg|A Nagy-Britanniának átadott 43 amerikai romboló egyike
Az 1929–33-as nagy gazdasági világválság nyomán az Egyesült Államok belpolitikájában túlsúlyra jutottak azok az erők, amelyek a bezárkózásban, az izolacionizmusban látták az országuk számára megfelelő politikát. Szerepet játszott ebben az Egyesült Államok emberileg és anyagilag rendkívül költséges beavatkozása az első világháborúba, amelynek hadikölcsöneit még vissza sem fizették. Ebben a politikai helyzetben a kongresszus egy sor semlegességi törvényt (1935, 1936, 1937) fogadott el, amelyek megtiltották az amerikaiak számára a fegyver- és hadianyagexportot hadviselő felek számára.
Franklin D. Roosevelt elnök és a Demokrata Párt nagy többsége azonban tudatában volt annak, hogy a tengelyhatalmak megerősödése szögesen ellentétes az Egyesült Államok érdekeivel és előbb-utóbb az amerikaiaknak is fel kell majd venniük a harcot ellenük. A gazdasági helyzet a New Deal program kezdeti sikerei ellenére még mindig gyenge volt, több milliós volt a munkanélküliek tábora, az üzemek jelentős része nem dolgozott teljes kapacitással, így nagy szükségük lett volna a megrendelésekre. A világháború kitörése, 1939. szeptember 1. után az elnök újabb erőfeszítéseket tett a fegyverszállítások lehetővé tételére a potenciális szövetségesek, különösen Nagy-Britannia számára. November elején végül sikerült elfogadtatnia az úgynevezett Cash and Carry törvényt, ami a készpénzzel fizető vásárlók számára lehetővé tette az amerikai fegyverek vásárlását. Nagy-Britannia élt is ezzel a lehetőséggel, azonban Franciaország bukása után, 1940 nyarára a Brit Nemzetközösség élén egyedül maradt a Németországgal folytatott viadalban, és az angol pénzkészletek kimerülőben voltak.
A kölcsönbérleti törvény közvetlen előzménye volt az az 1940. szeptemberi amerikai-brit megállapodás, amelynek értelmében az Egyesült Államok 50 teljesen felszerelt rombolót adott át Nagy-Britanniának (illetve ebből hetet Kanadának) brit támaszpontok használati jogáért cserébe.https://web.archive.org/web/20070430005310/http://history.navy.mil/faqs/faq59-24.htm
A Barbarossa hadművelet kezdete után, de még a kölcsönbérleti törvénynek a Szovjetunióra történő kiterjesztése előtt az angolszász szövetségesek Moszkva kérésére rögtön megkezdték hadianyag szállítását, amiért a szovjet fél valutával és arannyal fizetett. A fizetség egyik tételével, 4,5 tonna arannyal 1942 áprilisában német támadás következtében elsüllyedt a HMS Edinburgh cirkáló.
A törvény elfogadtatása bélyeg|A lend-lease keretében Nagy-Britanniának szállított amerikai könnyű harckocsi 1940-ben az Egyesült Államok maga is kezdett készülni a háborúra. Történelmében először már békeidőben bevezette az általános hadkötelezettséget, valamint ötszörösére, 2-ről 10 milliárd dollárra emelte a hadi költségvetését."17 Billion Budget Drafted; Defense Takes 10 Billions." The New York Times, December 28, 1940. Az izolacionisták azonban még mindig elzárkóztak a hitelbe történő fegyverszállítások engedélyezésétől. A közvélemény egyre inkább Nagy-Britannia megsegítése felé hajlott, de még további törvényhozási csatározásokra volt szükség, elsősorban az izolacionista köztársaságpártiak ellenében, mire Roosevelt elnök aláírhatta a törvényt.
A sajtóval ügyesen bánó, a közvélemény számára gyakran színesen fogalmazó Roosevelt azzal a hasonlattal érvelt a törvény mellett, hogy amikor a szomszéd háza ég, és az oltáshoz szüksége van a mi locsolótömlőnkre, akkor sem kezdünk alkudozni annak az áráról, hanem odaadjuk, és ha már nem kell neki, majd visszaadja.December 17, 1940 Press Conference Robert A. Taft szenátor ehhez hozzáfűzte: „A hadianyagok kölcsönzése hasonló a rágógumiéhoz. Biztosan nem akarjuk ugyanazt visszakapni használtan.”
Nevétől eltérően a jogszabály nem csak kölcsönbérletbe adásra hatalmazta fel az elnököt, hanem lehetővé tette számára azt is, hogy „eladjon, jogcímet átadjon, cseréljen, kölcsönbérletbe adjon, kölcsönözzön, vagy egyéb módon átruházzon” hadi és egyéb felszereléseket minden olyan ország kormányának, amelyeket az elnök fontos partnernek ítél meg az USA védelme szempontjából. A „segély” vagy „adományozás, ajándékozás” szavak csak belpolitikai és jogi megfontolások miatt maradtak ki a szövegből, azonban tartalmilag ennek a lehetősége is benne volt.
A törvény és az annak alapján megkötött kétoldalú megállapodások előirányozták, hogy a háború után az ebben a formában átadott fegyverzetet és más hadianyagokat, amennyiben azok nem semmisültek meg vagy kerültek felhasználásra, az Egyesült Államok kívánsága esetén vissza kell juttatni. Azokat a polgári célra használható termékeket, amik a háború után megmaradtak, ki kell fizetni, de olyan módon, hogy ez a fizetési kötelezettség ne terhelje túlságosan a két fél közötti békés gazdasági kapcsolatokat (azaz hosszútávú kamatmentes hitelek gyanánt).Mutual Aid Agreement Between the United States and the Union of Soviet Socialist Republics: June 11, 1942
Pearl Harbor után a törvény ügye már alig került szóba a törvényhozásban. 1944 tavaszán került sor annak formális megújítására, amit túlnyomó többséggel fogadott el a két ház.H. G. Nicholas, ed., Washington Dispatches 1941–1945: Weekly Political Reports from the British Embassy (1981) pp. 113, 148, 238, 262, 338, 351, 359
A szállítások fogadó országok szerint +A lend-lease törvény értelmében végzett amerikai szállításokWolfgang Schumann, et al.: Deutschland im Zweiten Weltkrieg. Band 3, Akademie-Verlag, Berlin 1982, S. 468. Ország MillióUSDÖsszesen48395,4Brit Birodalom31387,1Brazília372,0Szovjetunió10982,1Mexikó39,2Franciaország3223,9Chile21,6Kína1627,0Peru18,9Hollandia251,1Kolumbia8,3Belgium159,5Ecuador7,8Görögország81,5Uruguay7,1Norvégia47,0Kuba6,6Törökország42,9Bolívia5,5Jugoszlávia32,2Venezuela4,5Szaúd-Arábia19,0Guatemala2,6Lengyelország12,5Paraguay2,0Libéria11,6Dominikai Köztársaság1,6Irán5,3Haiti1,4Etiópia5,3Nicaragua0,9Izland4,4Salvador0,9Irak0,9Honduras0,4Csehszlovákia0,6Costa Rica0,2
A program keretében összesen 50,1 milliárd dollár értékű árut szállítottak le (a különböző források adatai csekély mértékben eltérnek egymástól). Ez az összeg az Egyesült Államok összes második világháborús kiadásainak a 17%-át tette ki. Ebből 31,4 milliárd Nagy-Britannia, 11,3 milliárd a Szovjetunió, 3,2 milliárd Franciaország és 1,6 milliárd dollár Kína részére jutott. A 2005-ös vásárlóerő-paritáson számítva mintegy százszoros szorzót alkalmazhatunk, vagyis például a Szovjetunió 2005-ös értékben kb. 1100 milliárd USD szállítást kapott. Összehasonlításul: ez az összeg 2005-ben Oroszország fél évi nemzeti jövedelmének felelt meg.
A törvény keretében jelentős támogatást nyújtottak világszerte kisebb-nagyobb államoknak, például Latin-Amerikában, ezzel is megalapozva az Egyesült Államok háború utáni globális befolyását, amelynek révén átvette a világ vezető hatalmának szerepét Nagy-Britanniától.
Szállítások a Szovjetunióba Ezek a szállítások lehetővé tették, hogy a Szovjetunió a második világháború kezdeti (1941–1943) szakaszában pótolja saját hadiiparának a harcok során kiesett kapacitását. Ebben az időszakban a szovjetek számos gyárat telepítettek az Urál-hegységtől keletre, hogy megvédjék őket az előrenyomuló Wehrmacht fenyegetésétől. A háború során folyamatosan nőtt a szovjet hadiipari termelés, míg végül a szövetségesek szállításai elvesztették korábbi jelentőségüket.
Amerikai-szovjet tárgyalások a szállítások részleteiről thumb|BМ-13-as Katyusa Studebaker US6 amerikai terepjáró teherautóra szerelve
+Angolszász szállítások a Szovjetunióba, tonnábanHans-Adolf Jacobsen: 1939–1945, Der Zweite Weltkrieg in Chronik und Dokumenten. Darmstadt 1961, p. 568. (German Language)ÉvTonna%1941360 7782,119422 453 0971419434 794 54527,419446 217 62235,519453 673 81921Total17 499 861100 Az amerikai szállítások ütemezése a következőképpen alakult: "Pre Lend-lease" A kölcsönbérleti megállapodások előtt 1941. június 22. és 1941. szeptember 30. között (arannyal és más fémekkel ellentételezve) Első jegyzőkönyv (október 7-én aláírt megállapodás) 1941. október 1. – 1942. június 30. Ezeket a szállítmányokat Nagy-Britanniában gyártották és onnan szállították, és az USA finanszírozta. Második jegyzőkönyv (1942. október 6-án aláírt megállapodás) 1942. július 1. – 1943. június 30. Harmadik jegyzőkönyv (1943. október 19-én aláírt megállapodás) 1943. július 1. – 1944. június 30. Negyedik jegyzőkönyv (1945. április 17-én aláírt megállapodás) 1944. július 1. – 1945. május 12. A májusi formális befejeződés ellenére a szállítások folytatódtak a Milepost egyezmény keretében, mivel a Szovjetunió belépett a Japán elleni háborúba. 1945. szeptember 20-án minden lend-lease szállítás befejeződött.
E jegyzőkönyveken kívül kiegészítő programokra szóló megállapodásokat is kötöttek, mint a szovjet jeges-tengeri kikötőkkel kapcsolatos program; az Outpost program távol-keleti szovjet kikötők építésére; transzszibériai légi útvonal kiépítése (Northern Siberian Air Route Program), ami 1945 márciusában lépett működésbe; valamint az 1945-ös, a Japán elleni távol-keleti tevékenységre vonatkozó Project Milepost.
A háború után, 1945 októberében a két fél külön egyezményt kötött a szovjet exportra már legyártott amerikai áruk leszállításáról az úgynevezett Pipeline Agreement keretében. Ezek elsősorban ipari berendezések és pótalkatrészek voltak. A Szovjetunió kötelezettséget vállalt arra, hogy ezekért a szállításokért dollárt kifizet, azonban ezt nem teljesítette teljes mértékben.
1945 augusztusától az újonnan alakult ENSZ dolláros segélyprogramot indított Belarusz és Ukrajna számára, amelyek az ENSZ „önálló” tagállamai lettek. Eredetileg ezt az összeget vissza kellett volna fizetni az 1947 májusában befejeződött szállítások után, azonban erre sem került sor.
Szállítási útvonalak és mennyiségek thumb|A Vörös Hadsereg katonái Bukarestben a britek által szállított Universal Carrier járművön