jobbra|bélyegkép|300px|A skandináv nyelvek elterjedtsége. Kék szín jelöli a kontinentális skandináv nyelveket, zöld pedig a szigetek skandináv nyelveit Az északi germán nyelvek vagy skandináv nyelvek közé soroljuk a svéd, a norvég, a dán, az izlandi, valamint a feröeri nyelveket.
Eredetük
A germán nyelvek az ún. első germán hangeltolódás során különültek el az indoeurópai, más néven indogermán nyelvektől. A folyamat a Krisztus előtti 12–3. század között zajlott le. A germán népek szétvándorlása során azok nyelve maradt azonos, akik nagyjából egy régióban éltek. A német nyelv fejlődése az ófelnémet hangeltolódás során kezdett külön fejlődni, míg az angolok és szászok nyelve a Kr. u. 5. századi, Brit-szigetek ellen irányuló invázió után fejlődött a többi germántól eltérően.
Az északiak
Az első indogermán lakosok a Kr. előtti 4. században érkeztek a skandináv területekre. Nyelvük egészen a Kr. u. 13. századig csak dialektusok szintjén különbözött. A viking kalandozások megindultával az egy területen élő északi germán népek egyre "öntudatosabban" használták saját nyelvüket, és egyre inkább önálló népekként kezdték definiálni magukat.
Mindeddig egyfajta óészaki nyelvről beszélhettünk, a 13. századtól azonban az ósvéd és az ódán egyre inkább elkülönült az ónorvégtól, mely utóbbi az izlandi és feröeri nyelv alapja lett. Ennek oka, hogy az Izlandra letelepülő vikingek a norvég területről származtak. Apró érdekesség, hogy a mai izlandi nyelv, elszigeteltségének köszönhetően kevéssé tér el a kora középkori norvégtól. Feltűnő az európai szemnek az izlandi szövegekben olvasható þ, valamint ð karakterek.
Mára a svéd és a dán viszonylag egységes képet mutat a kontinens északi germán nyelvei közül. Ezek ketten egyébként a skandináv északi germán nyelvek keleti ágához tartoznak. A nyugati ághoz tartozó norvég fejlődése során azonban két ág különült el, így a mai norvég nyelvben beszélünk nynorsk és bokmål norvég variánsokról. A nyugati ághoz tartozó másik két nyelv az izlandi és a feröeri nyelvek. A norvég, a svéd és a dán egymás számára lényegében kölcsönösen érthető nyelvek, jellemző tendencia, hogy a norvég és dán beszélők egymást remekül értik, a svéd beszélők őket kevésbé, de az értési problémák inkább nyelvjárások közötti, mintsem nyelvek közötti eltéréseknek tűnnek. Azonban a kontinensen élő skandináv beszélők mindegyike jóval nagyobb nehézségekkel képes csak megérteni az izlandi és a feröeri beszélőket, akiknek nyelve archaikusnak tűnik a modern svédhez, dánhoz és norvéghez képest.
Történelmi tagoltság A nyelvtudomány a skandináv nyelveket történelmi periódusok szerint is elkülöníti. Az 1100-as évek előtt egy viszonylag egységes óészaki nyelvről beszélünk, mely dialektusok szintjén mutatott különbségeket. Ebben az időszakban az óészaki egy nyugati és egy keleti ágra tagolódottOdd Einar Haugen, Grunnbok in norrønt språk, 2. utgåve, Gyldendal, Oslo 1995, Nyugati ág Óizlandi Ónorvég Keleti ág Ódán Ósvéd
Az 1100-as és 1300-as évek között újabb tagolás lép érvénybe, mivel a dán egyre inkább elkülönült a többi északi nyelvtől. Déli ág Ódán Északi ág Óizlandi Ónorvég Ósvéd
Az érett középkorban az egyes nyelvek fejlődése egyre nagyobb eltéréseket mutatott. Az izlandi és feröeri nyelvek megtartották archaikus struktúráikat, míg a norvég és a svéd jelentősen leegyszerűsödött.
Az 1500-as évektől újabb felosztás lép érvénybe: szigeti skandináv nyelvek Izlandi Feröeri kontinentális skandináv nyelvek Norvég Svéd Dán
A Grönlandi norvég nyelv legkésőbb a 16. század folyamán kihalt.
Ez a felosztás azonban nem felel meg a nyelvek "genetikai" rokonságának, melyeket a nyelvek családfamodellje (Stammbaumtheorie) ír le. A fenti modell a nyelvek között egy adott pediódus alatt érvényes hasonlóságokon alapszik. A nyelvek változásával a fenti modell így folyamatosan átdolgozandó.
Különleges karakterek Északi germán nyelven íródott szövegeket olvasva érdekes karakterekre bukkanhatunk, melyek más nyelvekben nincsenek jelen. Az alábbiakban azok a karakterek olvashatók, melyek a magyarban nincsenek jelen: a svédben: ä, y (mint magánhangzó), å a norvégban: æ, å, ø a dánban: æ, å, ø az izlandiban: þ, ð, ý, æ, í, á, ó, é, ú (utóbbiak a magyartól eltérő hangértékkel) a feröeriben: ð, ý, æ, ø, á, í, ó, ú, (utóbbiak a magyartól eltérő hangértékkel)
Források
Eszakigerman