Bahil Mátyás (Matej Bahil, Süvete, 1706. február 14. – 1761. december 22.) szlovák evangélikus lelkész.
Élete
Atyja Bahil János tanító volt; iskoláit Ráhón, Ochtinán, Késmárkon és Besztercebányán végezte. 1727. április 27-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be. 1730-ban Cserencsénybe ment tanítónak. 1734-ben a szlovák evangélikusok lelkésze lett Eperjesen.
Művei
Lefordította Cyprianus Von Ursprung und Ausbreitung des Pabsthums című művét Meisner Hybla Tódor álnéven cseh nyelvre fordította (Vittenberg, 1745.) Ezért elfogták, de 1746. december 14-én fogságából megszökött és Poroszországba menekült.
Külföldi tartózkodása alatt emlékiratot adott ki a következő címmel: Tristissima ecclesiarum Hungariae protestantium facies. Traurige Abbildung der protestantischen Gemeinden in Ungarn. Brigae, 1747 (latin és német szöveggel). A műben a szerző 1706–46 közötti életét és viszontagságait írja le. Magyarországi kiadása: Monumenta Evangeliana Augustae Confessionis Hungariae Historica, II. kötet. Pest, 1863.
Források
További információk Masznyik Endre: Bahil Mátyás. Életkép a magyarhoni evangéliomi-protestáns egyház üldöztetésének idejéből; Wigand, Pozsony, 1892 (A Luther-Társaság kiadványai)
Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar evangélikus lelkészek Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Szlovák költők, írók Kategória:1706-ban született személyek Kategória:1761-ben elhunyt személyek