jobbra|bélyegkép|300px|A Dalnyerecsenszki járás a Tengermelléki határterületen Dalnyerecsenszki járás (Дальнереченский район) járás Oroszország Tengermelléki határterületének északnyugati részén. Székhelye Dalnyerecsenszk. Területe 7074 km², lakossága (2000-ben, becslés) 14,1 ezer fő, népsűrűsége 2 fő/km². Dalnyerecsenszk közigazgatásilag nem tartozik a járáshoz, annak lakosságszámát kétszeresen meghaladja.
Földrajz
A járás a Szihote-Aliny nyugati előhegyeit (Szinyij hrebet) és a Malinovka-folyó (korábban Vaku) valamint mellékfolyóinak völgyét foglalja magába. Keleti határát a Pervij Pereval-hg. gerince (itt található legmagasabb pontja, a Tancsalaza, 1206 m), nyugati határát az Usszuri-folyó alkotja. Északi részén található a Szalszkaja-hegy kialudt vulkáni kúpja a Bolsaja Usszurka mentén. Túlnyomórészt erdővel borított, rendkívül ritkán lakott terület. Főbb települései a Malinovka völgyében fekszenek (Vegyenka, Mezsdurecsje, Rakitnoje, Orehovo, Bogoljubovo, Malinovo). Települései 13 községhez tartoznak közigazgatásilag.
Népesség 1989-ben 17 057 lakosa volt. 2002-ben 13 995 lakosa volt. 2010-ben 11 344 lakosa volt.
Gazdaság
Legjelentősebb gazdasági ágazat a fakitermelés és fafeldolgozás. Két erdőgazdaság (Malinovszkij, Dalnyerecsenszkij) és két feldolgozóüzem (Pozsiga, Dalnyerecsenszklesz) is található itt. Folyami halászat, szőrmés állatok vadászata. Burgonya-, szója és árpatermesztés, baromfikombinát (Szolovjovkában), méhészkedés. A hegyvidék folyóinak hordalékában aranyat találtak. Dalnyerecsenszk környékén agyag- és homokkitermelés folyik, Ariadnoje vidékén titán- és wolfrámérckészleteket tártak fel. Legismertebb ásványvízforrása a Kiszlij Kljucs.
Történelem
A járás nyugati részét az 1860-as évektől népesítették be (főként kozákok), a keleti területeken földművesek telepedtek le, főként 1900 után. A Transzszibériai vasútvonal megépülésével (1903) a betelepedés felgyorsult. 1920-ban az akkori Muravjevo-Amurszkaja állomáson (ma: Lazo) az orosz ellenforradalmárok és a japán megszállók mozdonykazánban égették el Sz. G. Lazo, A.N. Luckin és V.M. Szibircev vörös partizánokat. Lazóban emlékművet állítottak tiszteletükre. A járást 1926-ban alapították, az ötvenes évekig Kalinyin nevét viselte (Kalinyinszkij rajon), majd 1972-ig Imani járás néven volt ismert, amikor székhelyével együtt átkeresztelték mai nevére.
További információk Mojgorod.ru (oroszul) Általános információ (oroszul)
Jegyzetek
Források Всероссийская перепись населения 2002 года. Национальный состав населения по регионам России. Демоскоп Weekly. A 2010-es népszámlálás adatai: http://www.gks.ru/free_doc/new_site/perepis2010/croc/perepis_itogi1612.htm
Kategória:A Tengermelléki határterület járásai