Balassa Pál (balassagyarmati báró) (Zsitvagyarmat, 1644. március 29. – Nagyszombat, 1705. október 5.) jezsuita szerzetes, választott püspök.
Élete
1660 körül lépett a rendbe; a bölcseletet és teológiát Grazban és Nagyszombatban tanulta, s az utóbbi helyen tanárkodott 1669–1676-ban; elhagyván a rendet, ekkor világi pap lett. 1677. április 28-án esztergomi kanonoknak nevezték ki; 1678-ban jókai pap lett, 1680 márciusában pedig gömöri főesperes. 1684. május 16-án szentgyörgymezei, később aradi prépost lett, majd Szent Györgyről nevezett prépost és érsekhelyettes lett Nagyszombatban. 1689-ben kinevezték sasvári főesperesnek, 1690. június 30-án rosoni választott püspök és érseki helynök lett.
Művei
Carmina quaedam emblemata baccalaureis philosophiae oblata. Tyrnaviae, 1669 Meditatae manubiae in applausum dd. neomagistrorum oblatae. Uo. 1676 (névtelenül) Genealogia familiae Balassainae stylo lapidari. Uo. 1700 Succus prudentiae, opera Gabrielis Hevenesi e Senecac Cordobensis philosophi operibus omnibus collectus. Uo. 1701 (előszót és ajánlást irt hozzá)
Források
Magyar katolikus lexikon
Kategória:Magyar jezsuita szerzetesek Kategória:Esztergomi kanonokok Kategória:Nagyszombatiak Kategória:Zsitvagyarmatiak Kategória:1644-ben született személyek Kategória:1705-ben elhunyt személyek