A Rover 75 egy felső középkategóriás autó, melyet az angol Rover Group, majd az MG Rover Group gyártott, 1998 és 2005 között. Elérhető volt szedán és kombi karosszériával is, a legtöbb elkészült darab elsőkerék-meghajtású volt, de létezett belőle hátsókerék-meghajtású, V8-as motorral szerelt variáns is. 2001-ben bemutatták az MG-emblémás változatát is, MG ZT néven.
Az autót alig több mint egy évig gyártották a Rover Group cowley-i üzemében. Miután a BMW eladta Rover-részvényeit, a gyártás az MG Rover Group longbridge-i gyártósorán folytatódott. A Rover 75-öt 1998-ban mutatták be a Birminghami Autószalonon, a megrendelt darabok leszállítása pedig 1999 februárjában kezdődött meg. Mind a Rover, mind az MG emblémával ellátott változatok gyártása 2005. április 8-án fejeződött be, amikor az MG Rover Group csődeljárás alá került.
Modelltörténet
A Rover 75 története egy három különböző tervből álló dizájncsomag egyik tagjaként kezdődött, melyeket egy Richard Woolley vezette tervezőcsapat készített a Rover számára. Ezek között volt egy Flagship (zászlóshajó) nagy méretű szedán, az Eric kisebb autó, valamint a 75. Ezek közül csak a 75-ből lett valódi modell. Az előzetes tervek szerint a Rover 75 a Rover 600 átalakított, modernizált változata lett volna, miután azonban a BMW felvásárolta a Rover Groupot, eldőlt, hogy a 600-as sorozat által használt Honda padlólemez nem kerülhet ismét felhasználásra, és teljesen új modellt fog fejleszteni a cég, az alapoktól.
A gyáron belül R40 kódnév alatt futó fejlesztési folyamat jól haladt, a BMW komolyabb beavatkozása nélkül. A klasszikus járműveket idéző formaterv a BMW és a Rover vezetőinek tetszését is elnyerte, mivel mindkét fél úgy gondolta, hogy az remekül illik a nagy múltú gyárhoz és annak imázsához. A tervezés során forradalmian új technológiákat használtak fel, ilyen volt például a háromdimenziós, virtuális valóság alapú összeszerelés-szimulátor, melynek célja az volt, hogy a gyártás megkezdésekor a lehető legjobb összeszerelési minőséget nyújtsák a vásárlóknak.
A kocsit eleinte 1,8 és 2,5 liter közötti hengerűrtartalmú benzin- és dízelmotorokkal szerelték. A benzinesek között volt egy 1,8 literes K-szériás, soros négyhengeres, valamint két négy vezérműtengelyes, szintén K-szériás V6-os, melyek közül az egyik egy rövid löketű 2,0 literes, a másik pedig egy 2,5 literes volt. A 2,0 literest később károsanyag-kibocsátási szempontok miatt leváltotta egy 1,8 literes turbómotor. A kínálat egyetlen dízelmotorját a BMW 2,0 literes, soros négyhengeres M47-es erőforrása jelentette.
A Rover 75 kétfajta sebességváltóval készült, az egyik egy Getrag 283 típusú ötsebességes manuális volt, mely a német vállalat újonnan épült olaszországi üzemében készült, Bariban. A másik egy JATCO ötsebességes automata egység volt, melynek ez volt az egyik első alkalmazása keresztben elhelyezett motor esetében.
A megfelelő fékhatásról négy tárcsafék gondoskodott, négycsatornás Bosch 5.7 ABS-szel és elektronikus fékerőelosztóval kiegészítve. A kézifék bovden és a hátsó féktárcsákba integrált dobok segítségével működött.
Az első felfüggesztés MacPherson rugóstagok alkották, könnyűfém alsó lengőkarokkal, hátra pedig annak a többlengőkaros BMW "Z" felfüggesztésnek egy modernebb változata került, mely a BMW Z1-ben mutatkozott be először, 1988-ban. Az autó felfüggesztését úgy tervezték, hogy a lágy rugózás mellett precíz és könnyű irányíthatóságot biztosítson a sofőrnek. Ezt az egyes piacokon eltérő hangolással árultak, az adott ország vásárlóközönségének elvárásaitól függően, de az MG ZT futóműbeállításai is eltérőek voltak a Rover 75-étől. thumb|left|Rover 75, 1.8 Club SE, (1999–2003) A bemutatáskor a hasonló méret, a váltóalagút hasonló megoldása és a BMW-től átvett hátsó futómű miatt sokan úgy gondolták, hogy a Rover 75 és az akkori 5-ös BMW ugyanarra a padlólemezre épül, ez azonban nem igaz. A Rover mérnökei valóban a BMW megoldását vették alapul a váltóalagút kialakításakor, de saját fejlesztéseiken keresztül alakították azt át úgy, hogy elsőkerék-meghajtású autóban is alkalmazható legyen.
Bemutatásakor a Rover 75 sok dicséretet kapott a dizájnja miatt, több rangos formatervezési díjat is elnyert, egyet ezek közül Olaszországban. Egyes szakírók azonban úgy gondolták, hogy az autó megjelenése túlságosan is régies, főleg közvetlen riválisaihoz hasonlítva, és a Rover a tervezéskor leginkább az idősebb vásárlókra gondolt.
Az összeszerelés eredetileg Cowleyban történt, de 2000-ben, amikor a BMW eladta a Rovert a Phoenix Venture Holdingnak, a gyártás áttevődött Longbridge-be, Birminghambe. 2001-ben bemutatták a Rover 75 Tourer kombit, melyet a szedánnal együtt fejlesztettek ki, de a BMW nem hagyta jóvá a forgalmazását. Nem sokkal később megjelentek az MG-emblémás változatok, MG ZT és MG ZT-T néven, melyek a Rover 75 valamelyest sportosabb kinézetű és sportosabban hangolt futóművel rendelkező variánsai voltak. 2000 és 2003 között meglehetősen kevés változáson ment át az autó. Az egyik legjelentősebb az volt, amikor a 2,0 literes V6-os motor helyét átvette egy 1,8 literes, soros négyhengeres turbófeltöltős darab, melynek a célja az volt, a Rover "zöldebbé" tegye gyártott modelljeinek flottáját, ezzel adókedvezményeket szerezve. Emellett elindult a Monogram program, mely lehetővé tette a vásárlók számára, hogy az addigiakhoz képest sokkal szabadabban variálják az általuk megrendelt modell fényezését, belsőterét és a hozzá rendelt extrák listáját. Meglepő módon a kocsi Mexikóban is elérhetővé vált, ezzel ez lett az első Rover modell a Sterling után, mely megvásárolható volt Észak-Amerikában.
2002 júniusától az autóhoz megjelent egy LPG-gázszett, melyet az MG Rover Group is jóváhagyott. A márkakereskedésekben megrendelt gázszettek esetében az érintett járművekre a továbbiakban is érvényes maradt a hároméves gyári garancia. Az átalakítás teljes ára 2195 font volt, de a brit kormány 60%-os támogatást kínált rá, hogy többen megvásárolhassák.
Tourer (kombi) thumb|right|Rover 75 Tourer (kombi) A Rover 2001-ben mutatta be a 75 kombi változatát a Tourert, mellyel az volt a célja, hogy a szedánnál egy praktikusabb lehetőséget kínáljon a vásárlóknak, megtartva annak elegáns vonalait és luxust sugalló kinézetét. A csomagtérajtón az ablak külön nyitható volt, így kisebb tárgyak ki és bepakolásánál nem kellett az egész ajtót kinyitni. A csomagtér 1480 mm széles és 2060 mm hosszú volt,http://rover75.bplaced.net/tourer.html mely 400 és 680 liter közötti űrtartalmat jelentett. A 60:40 arányban dönthető hátsóülések lehajtásával és a szám 1222 literre nőtt, mely körülbelül a rivális kombik szintjén mozgott.
Modell Szedán LimuzinRover 75432 l400 l – 1222 lAlfa Romeo 156378 l360 l – 1180 lAudi A4440 l390 l – 1250 lJaguar X-Typehttp://www.autocar.co.uk/car-review/first-drives/jaguar-x-type-3.0-v6-estate452 l465 l – 1415 lLexus IS400 l343 l – 1000 lMercedes-Benz C osztály430 l465 l – 1510 lSaab 9-3425 l419 l – 1273 l
A praktikum növelése érdekében a Tourer rendelhető volt önszintező hátsó futóművel, valamint kiegészítő rejtett rekeszekkel és gyári csomagrögzítő felszerelésekkel készítették. Utóbbi négy a padlón elhelyezett krómozott akasztószemből és két, az oldalfalon található kihúzható kampóból állt. A könnyű pakolhatóságot tovább segítette a csomagtér mindössze 544 mm-es küszöbmagassága, ráadásul a tetőcsomagtartó is 100 kg-ig terhelhető volt, amivel a Tourer a korabeli riválisok fölé nőtt.
Hosszú tengelytávú változat
2002-ben megjelent a Rover 75 hosszított változata, mely eleinte a Vanden Plas nevet kapta, majd átkeresztelték Limousine-ra. Az ilyen járművekre specializálódott S. MacNeille & Son Limited cég segítségével kifejlesztett modell padlólemezének hátsó része 200 mm-rel hosszabb lett és a hátsó ajtók is nagyobbak lettek. Elölnézetből az autó különlegességéről kizárólag a "luxus hűtőrács" árulkodott. A kizárólag a legmagasabb, Connoisseur felszereltségben kapható Limousine-ok eleinte az S. MacNeille műhelyében készültek, de a cég anyagi gondjai miatt a gyártás később áttevődött Longbridge-be, a többi Rover 75 mellé.
A 75 Limousine egy időben a brit kormány egyik legnépszerűbb autója volt. Több politikus is közlekedett sofőrös Roverekkel, többek között Tony Blair flottájában is volt egy miniszterelnöksége idején, de soha nem látták benne utazni. Alistair Darling parlamenti képviselőt azonban látták egy luxus hűtőrácsos Rover 75-ben, mely több mint valószínű, hogy Limousine kivitel volt.
Rover V8 thumb|right|A sebességrekordot felállító, átalakított MG ZT A Rover a 2004-es Genfi Autószalonon bemutatott egy V8-as változatot a Rover 75-ből. A média által dicsért modell hátsókerék-meghajtású volt, melynek padlólemezét szintén az MG Rover Group tervezte. A kocsi emellett egyedi hűtőrácsot is kapott, mely egészen a lökhárító aljáig húzódott, hasonlóan az Audi által később bemutatott singleframe hűtőrácsokhoz.
Az autó többek között azért készült el, hogy az MG Rover Group megmutassa, hogy képes egyedit alkotni, ezzel felkeltve az esetleges fejlesztői partnerek figyelmét. Az eredeti Rover 75-ön több változtatást is kellett eszközölni, hogy be tudja fogadni a 4,6 literes Ford Modular motort. A V8-as változatok a hagyományos gyártószalagon készültek, majd a megfelelő munkaszakaszban lekerültek onnan, hogy elvégezhessék rajtuk a méretes motor és hátsókerék-meghajtás miatti változtatásokat. Ezután visszakerültek arra a futószalagra, ahol a belsőtér berendezéseit szerelték be. Alig 900 ilyen változat készült, mind Rover 75, mind MG ZT modellnév alatt, szedán és kombi karosszériával is. Az eltérő hajtáslánc mellett a kocsi a hagyományosnál erősebb futóművel készült, hogy elbírja a többletterhelést, és a fűtő és szellőztető rendszere is más volt, mint a hagyományos 75-é. Kívül a nagyobb hűtőrács mellett mindössze a négy kipufogóvég és néhány felirat árulkodott arról, hogy a kocsit V8-as motorral szerelték.
2003 szeptemberében egy komoly átalakításokon átesett, X-15 néven ismert MG ZT-T V8 megdöntötte a nem sorozatgyártott kombik gyorsasági rekordját a Bonneville sós síkságon, 363,082 km/h-s sebességet elérve. A motor 6 literesre volt bővítve és 776 lóerős (570 kW) volt, de nem volt rajta feltöltő.
Modellfrissítés
Külső
2004 elején a Rover 75 modellfrissítésen esett át, hogy az autó kevésbé legyen régies és jobban megfeleljen az európai igényeknek és ízléseknek. Ez a kocsi külsején többnyire néhány egyszerűen, a régi helyére felcsavarozható új alkatrészt jelentett. Ilyen volt például a szögletesebbé váló első lökhárító, a keskenyebb króm hűtőrács, a nagyobb külső visszapillantó tükrök, az egyrészes fényszórók, melyekhez már az alapárért cserébe halogén izzók jártak, az átalakult első és oldalsó irányjelzők. A hátsó lökhárítók szintén megújultak és krómozott fogó került a csomagtartófedélre.http://www.roverklubben.se/en/a-facelift-for-rover-75.html
Belső
A középső, Club felszereltségi csomag kikerült a kínálatból, míg a Connisseur csomagban a tölgyfa berakások kerültek az addigi diófa elemek helyére. Utóbbi a belépőszintű Classic felszereltségi csomagba került át. Emellett megjelent egy új, Contemporary nevű csomag is, mely olyan dolgokat tartalmazott, mint a nagyobb könnyűfém-kerekek, a fényezés színével megegyező berakások, a fekete tölgy díszek és a sportülések. A műszeregység és a műszerfal háttérvilágítása is megújult, a középkonzol minőségérzete pedig javult, csakúgy, mint az ülések oldaltartása. A hátsó ülésekhez való hozzáférés is egyszerűbb lett, nagyobb lábteret kínálva a hátsó utasok számára.
Műszaki tartalom
A legjelentősebb technikai változtatás a futóművet érintette, a Rover 75 ugyanis átvette az MG ZT sportosabb futóműbeállításait, ezzel jobb kormányzásérzetet és precízebb irányíthatóságot biztosítva a tulajdonosoknak.
Fogadtatás és népszerűség thumb|right|Egy modellfrissítés előtti példány belsőtere